A tuniszi katedrálisban két éve, nyár végén hallgathattam misét feleségemmel. A szertartás az év egyik legnagyobb élménye volt számunkra. A vasárnapi mise előtt egy kicsit körbenéztünk az istenházában, meghallgattuk az énekkar próbáját, és Szent Ciprián szobra előtt is megálltunk. A vértanú püspök kultusza erősen él az egykori római provincia fővárosában. Karthágóban a Szent Mónika-dombon épített őskeresztény Szent Ciprián-bazilikának csak a romjai maradtak meg, de így is lenyűgöző, s a kövekről gyönyörű kilátás nyílik a tengerre. 2011-ben interjút készítettem Lahham tuniszi érsekkel. A szent neve a beszélgetésben is szóba került, a főpap így fogalmazott:

— A fákhoz hasonlítanám magunkat, melyek a föld felett ugyan külön állnak, de gyökereik összefonódnak a mélyben. Minden alkalommal, amikor erről beszélek, az egykori karthágói egyházra gondolok. Noha 2011-et írunk, mégse feledjük, hogy örökösei vagyunk az itteni ősegyháznak.

Spányi Antal

A katedrálisban kis tábla vázolta Szent Ciprián életútját. Gazdag pogány családban született Karthágóban Kr. u. 210 körül. Ügyvédként és rétorként kereste kenyerét, 246-ban tért meg egy karthágói pap, Caecilius hatására, pappá szentelték, és 248-ban Karthágó püspöke lett. A legnehezebb időben töltötte be hivatalát, Decius császár ez idő tájt rendelte el a keresztények szisztematikus üldözését, a főpásztornak is menekülnie kellett. Huszonhat levelet írt híveinek, és kitartásra buzdította a keresztényeket. 251-ben tért vissza székhelyére, s megírta a De lapsis című könyvét, melyben a megtántorodottakat bűnbánatra szólítja fel. A határtalan szeretet jellemezte életét a következő évben kitört pestisjárvány idején, önfeláldozóan gondoskodott a betegekről, munkájával a pogányok csodálatát is kivívta. Nem sokáig lehetett hívei gyámolítója, a Valeriánus-egyházüldözéskor halál várt rá, 258. szeptember 14-én fejezték le.

A Szent Ciprián-katedrálisban

A tuniszi templomban eddig jutottam a szent életének tanulmányozásában, és nem gondoltam, hogy hamarosan újra találkozom a szent nevével.

Szeptember 16-án egy konferenciára érkeztem Székesfehérvárra. A naptárra tekintve láttam, ez Szent Ciprián napja volt. Spányi Antal megyés püspök szentbeszédében hosszan szólt a karthágói mártírról s annak barátjáról, Szent Kornélról, Róma püspökéről. Együtt vívták meg harcukat az eretnekekkel szemben, és később rájuk is vértanúhalál várt. Egy napon emlékezünk meg róluk. Ez nem lehetett véletlen, a mise után megkerestem a püspököt, aki így foglalta össze Szent Ciprián jelentőségét az Egyházban:

— Szent Ciprián egy nagyon bölcs és megfontolt, az Istent és az embereket szerető szentje az Egyháznak, aki Szent Kornél pápával együtt sokat tett, harcolt, imádkozott azért, hogy akik a keresztényüldözések idejében elestek, gyengének mutatkoztak, megtagadták a hitüket, de így aztán túlélték az üldöztetést, ne legyenek végleg kizárva az Egyházból. Tartsanak megfelelő bűnbánatot — hirdette, s utána fogadja vissza az Egyház e megtévedt híveit. Igen, a mártíromsághoz nagyon erős lelkierőre van szükség, és nem vagyunk egyformák.

Ókeresztény sírfelirat

Ez egy nagyon fontos tanítása, lényeges kérdése volt a III. század Egyházának, amikor az eretnekség felütötte a fejét. Novatianus, aki a róla elnevezett eretnekségről híresült el, azt hirdette: aki elesett, annak nincs visszaút. Tanainak sok követője volt, és mint ellenpápának sikerült kiépítenie egy bizonyos struktúrát maga körül. Egy nagyon veszélyes és nehéz időszakban Kornél és Ciprián nagyságát jelzi, hogy bátran kiálltak az irgalmas megoldás mellett: mindig van újrakezdés a bűnös embereknek. Nem a bűnnek tettek engedményt, hanem a gyarló embernek. A Szentlélek segítségével vívták meg e harcot, ha nem teszik, akkor egészen másként alakult volna az egyháztörténelem. Nem véletlen, hogy őket együtt ünnepli a liturgiában az Egyház.

Szent Ciprián-templom, Karthágó (forrás: Wikimedia)

Ciprián a maga korában kiemelkedett kiváló íráskészségével, és levelei mindmáig példamutatók. A főpásztor Ciprián Kornélhoz írt levelét emelte ki:

„Ciprián, szeretett testvérének, Kornélnak a mindenre elszánt és szilárd hitről.

Te voltál testvéreid vezére a hit megvallásában, sőt, a testvérek hitvallása még nagyobbá tette a tiedet. Azzal tehát, hogy elsőnek léptél a dicsőség útjára, sokakat tettél a dicsőség társává; azzal pedig, hogy mindenki nevében elsőnek voltál kész hitvallást tenni, hitvalló lelkületet öntöttél a népbe. Ezért nem is lehet tudni, mit dicsérjünk inkább: vajon a te mindenre elszánt és szilárd hitedet, vagy pedig a testvérek eggyé forrott szeretetét. Mert nálatok a nagy nyilvánosság előtt bizonyosodott be a példamutató püspök erénye, de ragyogó volt az egységes testvéri közösség csatlakozása is. Nálatok valóban egy a szív és egy az ajkatokon felhangzó vallomás is: hitvallóvá lett az egész római egyház. Egységes magatartástokkal, bátorságotokkal nagyszerű példát adtatok a többi testvérnek az egységre és a lelki erősségre. Szeretett testvér, mivel az intelmet adó Úr gondviselése tanít rá, és az isteni irgalmasság üdvös tanácsai figyelmeztetnek, hogy immár elközeleg versenyünk és küzdelmünk napja, ezért — amennyire csak lehetséges, tekintettel a szeretetre, amellyel egymáshoz ragaszkodunk — különösen arra buzdítunk, hogy az egész néppel együtt szüntelenül kell imádkozni, virrasztani, böjtölni. Ezek ugyanis a mi mennyei fegyvereink: segítenek, hogy megálljuk helyünket, és bátran kitartsunk. Ez a mi lelki erődítményünk, ezek isteni nyilaink, amelyek megvédenek minket. Gondoljunk sokszor egymásra, legyünk egy szív és egy lélek, mindenkor imádkozzunk egymásért, a nehéz órákat és a megpróbáltatásokat pedig enyhítse kölcsönös szeretetünk.”

Célba találnak a szent szavai, jóllehet korunk nem a szemlélődés időszaka. Az egykori emberi értékek — sokak szemében — talmivá váltak. Karácsony, a szeretet ünnepe meghatározó sokunk számára. Máshol viszont az időzítést megtartják ugyan, de a karácsony ünnepét — mivel az elnevezés szerintük kirekesztő — téli ünneppé degradálják. Ezzel a szeretet szó is kirekesztővé válhat, ráadásul a családi ünnep szókapcsolatban a család is botránykő egyesek szemében. A gyökerek összefonódnak a mélyben — élt a példázattal az afrikai érsek. E gyökerek minket is táplálnak, erőt adhatnak karácsonykor most, s a jövőben is.

Ókeresztény mécses (Bardo Nemzeti Múzeum, Tunisz)