home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Szellemi örökségünk birtokbavétele
Tóth Lívia
2019.11.19.
LXXIV. évf. 46. szám
Szellemi örökségünk birtokbavétele

Mi most a múltunkat építjük címmel tartottak kétnapos tudományos tanácskozást a Délvidék XIX. századi történetíróiról és történetírásáról Zentán, a Zentai Magyar Kamaraszínház termében.

A konferenciát — melynek egyik vezérgondolata annak tudatosítása volt, hogy a Délvidék történelme nem 1918-tól datálódik — a Magyar Tudományos Akadémia Domus intézményi pályázata támogatásával a Bácsország vajdasági honismereti szemle, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a Magyar Nemzeti Tanács szervezte.

Az összejövetel jelentőségét erősítette, hogy ez idáig még sosem tartottak olyan tanácskozást, amely egy helyen kívánja láttatni a XIX. századi délvidéki magyar történetírást, annak eredményeit és kiemelkedő művelőit.

A rendezvény kezdetén Gondi Martina, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója üdvözölte a résztvevőket, hangsúlyozva, nagyon örül annak, hogy Magyarország, Románia és Vajdaság kutatói is jelen vannak, illetve hogy az előadók több generációt képviselnek, hiszen akadnak közöttük fiatalok és idősebbek is.


Gondi Martina, Hajnal Jenő és Németh Ferenc

Mgr. Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, a magyar tudomány ünnepe jegyében köszöntötte az egybegyűlteket. Felszólalásában, valamint az újságíróknak adott nyilatkozatában elmondta, a szakkonferencia egy olyan fontos dologra próbál rávilágítani, amelyről hosszú időre megfeledkeztünk.

— A délvidéki, vajdasági magyar történelmet általában 1918-tól kezdjük el számolni, és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet is főleg ezzel az időszakkal foglalkozott a kutatások, a digitalizálás vagy a gyűjtemények kialakítása során. Ez a konferencia azért mérföldkő, mert éppen arról szól, hogy a XIX. században alakult ki mindaz, amiből a XX. században építkeztünk, illetve a XXI. században, a jelenünkben is azokon az alapokon tudunk továbblépni, jövőt építeni. A XIX. század azért fontos, mert akkor alakult ki ennek a világnak a képe, az arculata, hiszen a legkiválóbb történészek írták meg ennek a tájnak a történelmét. Ma is az ő könyveikből, munkáikból merítünk, és ha önmagunkat, a délvidékiséget, a bácskaiságot vagy a Bánságot akarjuk meghatározni, akkor mindenképpen hozzájuk kell visszanyúlni, rájuk kell támaszkodni — mondta Hajnal Jenő, kiemelve, így válik a közösségépítés régióépítéssé, majd nemzetegyesítéssé. Éppen ezért talán még sosem volt olyan nagy szükség a közlékeny történészekre, a levéltárak félhomályából mind gyakrabban kilépő kutatókra, a történelmet élményszámba menően népszerűsítő szakemberekre, mint napjainkban.

Dr. Mák Ferenc, az irodalomtudományok doktora, a tanácskozás megálmodója leszögezte, az elmúlt években egymást követték a százéves jubileumok, de nem szabad kihagyni a most vizsgált korszakot sem, hiszen a magyar történelem, azon belül a Délvidék számára is rendkívül jelentős volt mindaz, ami az 1867. évi kiegyezés után kezdődött. Ragyogó elmék tevékenykedtek a közéletben, és egy olyan nemzetépítő mozgalom bontakozott ki, amelyre ma is méltán lehetünk büszkék. Mint mondta, ezeknek az embereknek a kiegyezést követő fél évszázad során teljesedett ki a pályájuk, valamennyien, vagy legalábbis túlnyomó többségük megélte az 1848/49-es szabadságharcot, tehát valamiért küzdöttek, valamibe belebuktak, menekülni kényszerültek, ám amikor szabad teret kaptak, azonnal felvirágzott a kultúránk. Kellett valami belső motivációnak, elkötelezettségnek lennie, hogy azt a fényes fél évszázadot megteremtsék. Éppen ezért eljött az ideje annak, hogy bekerüljön a köztudatba, a közös emlékezetbe azoknak a jeles személyeknek a munkássága, akik megalapozták a Temesvártól Fiuméig terjedő Délvidék hatalmas történetét. Ennek a területnek természetesen régiónként változik a történelme, melynek áttekintésére kiváló lehetőséget kínál ez a találkozó. Hozzátette, az előadásokból kiadvány készül, és már tervezik a további konferenciákat is.


A temesvári Szekernyés János és Mák Ferenc

— Száz év során mi egy csonka életet éltünk, szerették volna elhitetni velünk, hogy ennek a vidéknek nincs hagyománya, és mindent újra kell kezdeni. A királyi és a titói Jugoszláviában a történelmünkről nem volt szabad beszélnünk, és ki is hullott az emlékezetünkből, de hogy minden délvidéki, bácskai, Torontál vármegyei és szlavóniai értékünket megtalálták a kiegyezést követő történetíróink, újságíróink és lelkészeink, illetve rá is irányították a figyelmünket, az tény, és ezt szeretnénk a konferenciánkkal is bizonyítani. Hogy miért hullott ki a tudatunkból? Politikai determináltságunk folytán, valamint a nagy jugoszláv eszme torzító erejénél fogva. Azt, hogy itt volt polgári magyar kultúra, nem vállalhattuk fel a közelmúltig — válaszolta újságírói kérdésre dr. Mák Ferenc.

Mgr. Hulló István, a Bácsország Honismereti Társaság elnöke a Bácsország történetéről szólva kifejtette, 1995-ben Szekeres László és Magyar László kezdeményezésére alakult meg a lap, melynek sorsa hűen tükrözi az azóta eltelt időszak alakulását. 2005-ben, amikor megalakult az egyesület, a lap már kiforrott írógárdával működött, melyet azóta is sikerült megtartani. Kitért a Bácsország jelenének legmeghatározóbb momentumaira, valamint köszönetet mondott a lap munkatársainak, akik áldozatos munkájukkal lehetővé teszik a kiadvány rendszeres megjelenését.

— A mostani tanácskozás régóta hiányolt összegzést kíván adni a déli végek történészeinek szorgalmas munkálkodásáról és igen gazdag szellemi örökségéről — hangoztatta dr. Németh Ferenc tanszékvezető, egyetemi rendkívüli tanár, a Bácsország című folyóirat főszerkesztője. — Úgy tűnik, hogy erre csak most, a XXI. század elején teremtődtek meg a feltételek, amikor újraépíthetjük a magunk történelmi emlékezetét, birtokba vehetjük azt a gazdag szellemi értéket, amelyet vidékünk dolgos múltkutatói hagytak ránk. Mi most a múltunkat építjük, mert nemcsak a jövőnket szükséges építenünk, hanem a múltunkat is, sőt, múltunk pallérozásával erősíthetjük a jövőképünket is. Végtére is, mint Debreceni Bárány Ágoston, Dél-Magyarország első történetírója mondta még a reformkorban, haladnunk csak úgy lehet, ha néha vissza is tekintünk. Száz év kisebbségi sors kellett ahhoz, hogy ide eljussunk, hogy ráébredjünk, birtokba kell venni a szellemi örökségünket, hiszen a magyar közösségünk számára az egykor itt alkotott történészek hagyatéka mindig fontos fogódzó lehet.

A kétnapos konferencia előadói többek között olyan jeles személyiségek munkásságával foglalkoztak, mint Margalits Ede, Thim József, Érdújhelyi Menyhért, Debreceni Bárány Ágoston, Fényes Elek, Iványi István, Milleker Bódog, Pesty Frigyes, Dudás Gyula. A tanácskozásnak a folyóirat- és könyvbemutatókról szóló részében a VMMI-nek a Délvidéki Soroló, illetve a nagy háború áldozatait számba vevő sorozatát, valamint a Bácsország legfrissebb, idei második számát ismertették. 


Máriás Endre és a szerző felvételei

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..