Széljegyzetek az idei Durindóról

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Széljegyzetek az idei Durindóról

Emília, Mónika, Eszter, Ágnes, Csilla és Eszter, a Kéknefelejcs énekcsoportCsapjunk hát a dolgok közepébe: ezt így lehetetlen tovább folytatni! Mert a szakzsűrinek nemcsak érzékszervei vannak, hanem lelke is. Két nap alatt több mint száz produkciót végighallgatni, véleményezni valóban emberp...

Emília, Mónika, Eszter, Ágnes, Csilla és Eszter, a Kéknefelejcs énekcsoport

Csapjunk hát a dolgok közepébe: ezt így lehetetlen tovább folytatni! Mert a szakzsűrinek nemcsak érzékszervei vannak, hanem lelke is. Két nap alatt több mint száz produkciót végighallgatni, véleményezni valóban emberpróbáló teljesítmény volt az idén is. S mi van utána? Érdekel-e bárkit is a papírra vetett szakmai intelem? Vagy csak legyintünk rezignáltan, mint általában, hogy mi ezt így tudjuk, és ha nagyon kukacoskodnak velünk, meg taszigálnak azzal a fránya színrelépéssel, akkor legfeljebb jövőre el sem jövünk? Sajnos, a nagykikindai, sorrendben a harminckettedik seregszemlén már ez a határeset is megesett.
Az öregek (legalábbis mifelénk) amúgy is lassacskán kidőlnek a sorból, de már a nyomukba lépegetők is egyre-másra zsörtölődnek, hogy néhány perc produkcióért, illetve az azt megelőző, órákon át tartó várakozásért és egy szendvicsért az egész napjuk odaveszik. De a Durindónak nem erről kell szólnia, azt a hétszázát a világnak! Mert a szervező házigazda ilyenkor erején felül is igyekszik tenni azért, hogy a határon innenről, s túlról érkező vendégeiben a jóleső hazaérkezés, és ne az összekuszálódott, hű, de most hogyan?-érzet kerekedjen felül. Kétségtelen -- és ilyen közös alkalmakkor kiváltképpen --, túlérzékeny büszkeséggel hivalkodunk(!) szegénységünkkel, peremre sodródottságunkkal. Sajnos, a szórványvidékről érkezőket nemcsak a rendes viseletekhez, az utazáshoz, a hivatásos szakember megfizetéséhez szükséges pénz hiánya nyomasztja. Tudom, hiszen közöttük élek. Nekik életkérdés megjelenni, világgá kürtölni, hogy még megvannak, és utánpótlást is beloptak soraikba. A vajszkai gyermekek talán nem is értették a csokorba kötött dalok egyetlen szavát sem, de ott voltak, és látszott ajkukon az igyekezet. Ennyivel is nehezebb a kérdés, hogyan szűkíteni elfogadható terjedelműre a fesztivált, ha tehermentesíteni szeretnénk a zsűrit és a házigazdákat, de szem előtt tartva a felhozatal minőségét, valamint a más-más régiókból érkezők reális teljesítőképességét is. Tíz évvel ezelőtt körzetenkénti előválogatók voltak, és úgy tetszik, hogy szerencsére (vagy inkább sajnos?) újfent elő kell(ene) venni a jó öreg restát? A publikumot kár említeni, hiszen az akkor megy haza, amikor kedve tartja. Amit meg nem látott/hallott, azt majd megnézi a tévén, ha elér hozzá az adáshullám, no meg, ha nem égeti a szombat esti (kimenő)láz. Egy szó mint száz: a műsor a többszörösen is nagykorúaknak készül!
Annak viszont csak örülni lehet, hogy mégsem a ,,kívülállók”-ra bízták a teremtést, mert félő, hogy a nagy igyekezetben ők is bezsonganának, mint a torontálvásárhelyi menyecskék a csárdástempóval, meg a pikulásuk a fináléban. S ha már a(z) (ön)kritikával bíbelődünk, hadd mondjuk el nyíltan azt is, hogy Tóth Zsolt kántor, az új csoportvezető vezénylete alatt végre megszakadt a ,,faszcikli”-zés hagyománya. Ennyivel lettünk ,,jobbak”, és egy újabb, a Kéknefelejcs nevet viselő énekcsoporttal gazdagabbak. Ez év márciusában állt össze hat jó torkú fiatalasszony, akiknek a nagykikindai Durindó előtt egy héttel volt az első színrelépésük a Dél-bánáti Szemlén. Bár az énekcsoportot Fábián Eszter vezeti, a tervekről mégis inkább Alföldi Eszter, Komáromi Mónika, Nagy Emília, Balogi Ágnes és Kovács Csilla csoporttagok nyilatkoztak. Láthatnak bennük utánpótlást vagy konkurenciát -- esetleg mindkettőt egyszerre -- a már létező helybeli énekkarok, ők bizony nem adják fel egykönnyen. Ezt megígérték. Összejöveteleiket a kultúrotthon parányi irodájában rendszeresen megtartják, és tevékenységük folytatásához, a nagyokkal ellentétben, csak egy hónap vakációt terveznek maguknak. A többi meg majd kialakul.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink