home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Szegény vagyok, szegénynek születtem
Molnár Krekity Olga
2013.10.16.
LXVIII. évf. 42. szám
Szegény vagyok, szegénynek születtem

„Tudod mi a különbség a bankár meg énköztem? Voltaképpen semmi. Mindketten a szegényekből élünk. Csak ő nagyobb haszonkulccsal dolgozik, mint én. Öltönyt és nyakkendőt hord, én meg egy kopott, szakadt farmernadrágot. Ő luxuskocsit vezet, én egy 92-es Yugót. Ő pénzben turkál, én meg szemétben” — mondja a 22 éves kishegyesi fiatalember, aki munkanélküliségét sajátos módon oldotta meg.

Benkó Barnabás a tisztességes polgári neve, de szólítják Barninak, Barnusnak, Batyinak, Batyának, Batyikának — attól függően, ki milyen szálakkal kötődik hozzá.

Barnus góbéságáról családi legendák keringenek. A szomszéd Péter bácsinál különösen szeretett csintalankodni. Az pedig egyszer felültette a szekér bakjára, s megengedte, hogy ő hajtsa a komótosan lépkedő Bátort, melynek mellesleg még az a furcsa szokása is volt, hogy útközben meg-megállt dolgát elvégezni. „Tudod mit, Péter bá’, ha én egyszer megnövök, és nekem lovam lesz, az vágtatni fog, és futás közben potyogtat majd”… „Hogy az anyádat az apád…!” — szentségelt az öreg a hároméves nebuló megjegyzésén. „Téged is!” — válaszolta Barnus, s ettől kezdve az öreg szomszéd módszeresen tanította káromkodni.

Nem vitás, sosem szeretett tanulni. Ettől függetlenül a „mi leszel, ha nagy leszel?” kérdésre mindig azt válaszolta: „Autóvillany-szerelő”, mert az átellenben lakó bérmakeresztapja igazi példaképe volt, s mindig szeretett körülötte lábatlankodni. Végül is a topolyai Sinkovics József Műszaki Iskolába iratkozott be, ahol aztán gépész- és gépjárműszerelő technikusként diplomázott.

Infláció, háború, nincstelenség

Nagyjából ez jellemezte gyermekkorát. Szülei, akik előtte a helyi szövetkezetben dolgoztak, a birtok csődbe jutásával utcára kerültek. Mivel az apja egy kőművesbrigádban kapott munkát, fizikai munkásként, kisegítőként ő is elment egy nyárra dolgozni. Aztán fűnyírással próbálkozott, hiszen a faluban sok az idős, segítségre szoruló háztartás. Ám az sem hozott sokat a konyhára. Akkor birka- és kecsketenyésztésbe kezdett. Jó befektetésnek bizonyult, de egy vírusos hasmenés elvitte a nyáj háromnegyed részét. Időközben végigkilincselte az összes magáncéget a faluban, míg végül az egyik helyi bádogosnál fel nem vették lovászfiúnak (a tulajnak ugyanis kedvenc hobbija a távlovaglás, s van néhány hátaslova).

— Szó, mi szó, nem ez volt az álmom, gondoltam, majdcsak felverekszem magam inasnak és megtanulom a szakmát, de erre nem került sor. Később átálltam egy másik bádogoshoz, ahol már terepi munkára is elküldtek, és több fizetést is kaptam, de fél év után befuccsolt a cég, én meg munkaerő-felesleggé váltam. Emlékszem, az utolsó fizetésem 11 000 dinár volt, ebből háromezret rögtön elköltöttem a haverokkal a motoros találkozón, a maradékra meg rátette anyám a kezét: „Na ez így nem mehet tovább!” — mondta, és leültetett az asztalhoz.

A semmiből tőkét kovácsolni

Az éjszakába nyúló hosszú eszmefuttatás vége az lett, hogy másnap Barnus feltetette a helyi kábeltelevízióban a hirdetést, miszerint felvásárolja a régi, rossz kerékgumikat.

— Egy hét alatt 7-8 tonna gumi felgyülemlett. Mivel forgótőkének csak a megmaradt 8000 dinárom számított, a kuncsaftokat meg ki kellett fizetni, a következő hétfőn már úgy nyitottam ki a szemem, hogy: „Jaj, istenem, csak ne nálam álljon meg az autó!”, mert mindössze 20 dinár volt még a pénztárcámban. Közben híre ment a faluban, hogy megnyitottam a szemétgyűjtő telepemet, és már hoztak mindent: rezet, rosszvasat, pillepalackot, nejlont… Kitartó telefonálgatás és kutatás után találtunk egy viszonteladót, aki végül eljött, és elvitte a másfél kamionnyi gumikészletet. Meg rögtön, készpénzben fizetett is. Hát így kezdődött…

Ma már nagy a forgalom, pedig csak a napokban ünnepelte egyéves fennállását a magánvállalkozás. Kialakult az állandó kuncsaftkör is. Nagyjából háromféle embertípusba lehet osztani őket. Az ágrólszakadtak a napi pálinkáért vagy a napi kenyérért lassanként mindent eladogatnak otthonról, az evőeszközöket, a gáztűzhelyt, az edényeket… A nagytakarítók, akik időnkét rendet raknak az udvarban meg a padláson, és minden felesleges kacaton túladnak. Ide tartoznak a kukázók is meg a szeméttelepeken turkálók is, akiknek ez a rendszeres megélheti forrásuk. Van egy házaspár, mely naponta így keres meg 1000-1500 dinárt.

Történetek erről, arról

Volt egy jópofa esetem. Lencsevégre akartam kapni az egyik bácsit, aki púposra megrakott szekérrel gurult be éppen az udvarba.

— Le szabad fényképeznem? — kérdeztem, s természetesen a rakományra gondoltam, amelyben a kipurcant hűtőládától kezdve a rozsdás, tönkrement drótkerítésig minden volt. Mire az öreg ostorával rám bökött:

— Mit mutassak meg, kedvesem?

No és persze történtek kevésbé mókás esetek is… Alighogy beindult az üzlet, egy nap rendőrkocsi állt meg a lerakat előtt. Kiderült, valahol, egy újonnan épülő háznál kiszedték a falból a vízvezetékcsöveket, és szétdarabolva eladták azt a tolvajok. Persze az ilyen áruról nehéz kideríteni, honnan származik, az átvevő sem kérdezősködhet sokat róla, mert ha nem nála, akkor másnál adnak túl rajta. Azóta naplót kell vezetni minden vas- és rézáru-kereskedelemről.

— Amikor ellopták a faluban a Mátyás király mellszobrát, aznap éjjel tőlem is elloptak 8 kiló rezet. A lakásunk ajtaja elől. Kiugrottunk mi a kutyaugatásra, de addigra már bottal üthettük a betörő nyomát. Hogy ki lehetett az, aki olyan fürge és erős volt, hogy nyolc kiló rézzel átugrotta egyből a kerítést, ma sem tudom, de azóta beszereltem a riasztóberendezést.

Egy másik alkalommal, épp a roncsautók elszállításakor, az emelődaru karmaiból pottyant le egy 1200 kilós rakomány — vagy 2 méter magasból — Barnusra, akinek utólag eszébe jutott, hogy a gázbetöltő szelepet (ami rézből van) nem szerelte le, s még turkálni kezdett a levegőben lengő gépjárműn. Szerencsére nem tört sem gerince, sem bordája, csak egy hónapig gubbasztott, mint a „göthös macska”.

— A bicikliről is leesik az ember, a jégen is megcsúszik, mégis megy az élet tovább… — mondja filozofikusan.

S hogy mekkora haszonkulccsal dolgozik egy rosszvas-telep? Maradjunk annyiban, hogy Barnus életében először az idén láthatta a tengert — tíznapos görögországi nyaralásra mehetett a barátnőjével, a saját költségén.

— Nincs mutatós cégtáblám, az igaz (hogyisne, még azt is ellopnák!), ám van állandó munkám és bevételem. Nem szorulok községi, állami segélyre. Hát miért szégyellném ezt? — fejezi be a beszélgetést Barnus, mert a szomorkás idő ellenére forgalom azért van, s épp csengetnek…

Képgaléria
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..