A hertelendyfalvi református templomban ökumenikus istentiszteletet tartottak, melynek keretében Halász Béla helybeli református lelkész és Msgr. Gyuris László pancsovai plébános is megemlékezett Potápi Árpád Jánosról, a Miniszterelnökség egykori, nemzetpolitikáért felelős államtitkáráról, aki tavaly október 17-én tragikus hirtelenséggel hunyt el, nagy űrt hagyva maga után.

— Elsősorban azért vagyunk itt ma együtt az Isten házában, hogy magasztaljuk mennyei Atyánkat, mert világosságot árasztó testvért adott nekünk Potápi Árpád János államtitkár személyében. Világítanak is Árpád testvérünk jótettei sok helyen, ahol tevékenykedett, szülőhazájában és szerte a Kárpát-medencében. Mi különösen azokat a szeretet- és világosságtetteit akarjuk neki megköszönni még a földi életéből eltávozása után is, amelyeket itt, a mi vidékünkön hagyott — mondta Gyuris László atya.

Ökumenikus istentisztelet a hertelendyfalvi református templomban

— Az elhunyt államtitkár úr Isten ajándéka volt, mert mint eszköz Isten kezében, úgy tevékenykedett, és sok helyen segített. Önzetlen volt, önmagát nem kímélve emberfeletti erővel dolgozott, de elsősorban keresztény volt — hangsúlyozta Halász Béla lelkész úr.

Az ökumenikus istentisztelet után az egybegyűltek a Tamási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesülethez vonultak, ahol a tájház falán leplezték le a Potápi Árpád János tiszteletére állíttatott emléktáblát. Mint elhangzott, az államtitkár „a határon túli magyarságot szem előtt tartva, kitartó és nemzetszolgáló munkájával Hertelendyfalva külhoni közösségének mindennapjait is szebbé tette az elmúlt évek során”. Elsőként a Himnusz csendült fel, Kemény Mária népdalénekest, illetve a közösség tagjait Nagy József klarinétművész kísérte. A köszöntők után Kemény Mária tolmácsolásában elhangzott az Ó, én édes, jó Istenem című bukovinai ének, majd Lőcsei Antal olvasta fel Reményik Sándor Akarom című költeményét.

A jelenlévőket elsőként Lőcsei Vilmos, a Tamási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesület elnöke köszöntötte.

— Potápi Árpád János alig harmincévesen lett a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének elnöke, és ilyen minőségben járt 1998-ban első alkalommal az egyesületben. Akkor azt mondta: „…ne panaszkodjatok, mert ilyen épülete otthon nincs egy tagegyesületnek sem.” Sok év telt el azóta. A Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége számos tagegyesülettel bővült, székháza lett, és minden egyesület erősödött, velük együtt mi is. Potápi Árpád János nemcsak a politikai pályafutása során, hanem a mindennapi életében is mindig a közjót szolgálta. Ő volt az, aki hitet és reményt adott sokaknak, és akinek a munkássága ma is tettre késztet minket. Emlékezzünk Potápi Árpád Jánosra úgy, ahogy ő élt: szeretettel, tisztelettel és a közösség iránti elkötelezettséggel. A tábla, melyet most avatunk fel, legyen örök emlék arra, hogy soha ne felejtsük el őt, aki értünk is dolgozott. Köszönjük a Magyar Nemzeti Tanácsnak az emléktábla elkészítéséhez nyújtott támogatását és Fülöp Attila bácsföldvári fafaragó munkáját az emléktábla kidolgozásában.   

Lőcsei Vilmos

Az ünnepség második szónoka Fremond Árpád, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke volt, aki beszédében hangsúlyozta, Potápi Árpád János számára az volt a legfontosabb, hogy a határon túli közösségek megerősödjenek, és identitásukat megőrizve a szülőföldjükön tudjanak boldogulni.

— Makacs székely ember volt, mondta róla a lánya, és ő is úgy tartotta, két helyen van otthon, a Csíkban és Bonyhádon. Büszke volt bukovinai székely származására. A délvidéki székelyekhez különösen erős lelki szál kötötte. Családja a délvidéki betelepítések idején érkezett Bácskába, és tartózkodott Moholon, majd a háború végén Bonyhádra kerültek, de sohasem feledte gyökereit. Tudjuk tőle, hogy egyes felmenői Moholon nyugszanak. Sokat kereste a sírjukat, de nem találta meg. Bízom benne, hogy talán sikerül majd felkutatnunk, mindenesetre azt ígérhetem a családnak, hogy Árpád tiszteletére újra megpróbáljuk. Potápi Árpád János egy évvel ezelőtt távozott közülünk. Emlékét már több helyen őrzik. Csíksomlyón emléktábla, Kézdivásárhelyen dombormű, Bonyhádon és Madéfalván kopjafa hirdeti életművét. Mi pedig itt Hertelendyfalván állítjuk fel a Délvidék első emléktábláját a tiszteletére. Örülök, hogy a Magyar Nemzeti Tanács, az az intézmény, amellyel Árpád több éven át szorosan együttműködött, hozzájárulhatott az emléktábla elkészítéséhez. Ez az emléktábla azt üzeni, hogy a néhai nemzetpolitikai államtitkár nem csupán gyakran járt a vajdasági bukovinai székely közösséghez, hanem barátként tekintett rájuk. Támogatásával, figyelmével és szeretetével megerősített bennünket, és hozzájárult ahhoz, hogy a közösségünk ma is élő, erős és összetartó legyen. Az emlék állítása időn túli köszönetnyilvánítás. Mi is ezt tesszük most. Köszönjük elhivatottságát, kiállását az egységes magyar nemzet mellett, a jövőbe vetett hitét és derűjét, amellyel mindig arra biztatott bennünket, hogy jó magyarnak lenni. Higgyünk ebben, tartsunk össze továbbra is.

Fremond Árpád

Az ünnepségen dr. Csibi Krisztina, Tolna vármegye 2. számú választókörzetének országgyűlési képviselője kiemelte, Potápi Árpád János hitt a hertelendyfalvi közösségben.

— Hertelendyfalván is minden az ő barátságának, ragaszkodásának nyomát őrzi. Amikor csak tehette, sietett ide, s ha nem tudott jönni, küldte az üzenetét, és mindig küldte az útmutatást, a segítséget. Jó látni, hogy már a megrázkódtatáson, a megrendülésen túli utat járjátok, azt az utat, amelyet továbbra is a tisztelet és a hála kifejezése szegélyez, de most más eszközökkel. „A holtom után ne keressetek, / Leszek sehol — és mindenütt leszek.” Bármerre néztek, sehol nem látjátok, és mindenütt láthatjátok őt. Pontosan ezért alkottátok meg ezt az emléktáblát. És nem csak ma, ott lesz ő továbbra is minden imádságotokban, minden harangkondulásban, minden csillagragyogásban és minden sóhajtásban. A kihulló könnyeinkben. Ne feledjétek, és valahányszor ránéztek erre az emléktáblára, mindig jusson eszetekbe: itt, a korlátok közé szorított földi létben elveszítettük ugyan, de eggyel több pártfogónk van az égben. Te pedig, kedves Árpád, onnan a csillagok magasságából mindig látni fogod, hogy rakjuk, rakjuk azt a tüzet, amelynek a lángját te szítottad olyan magasra. Művedet vigyázzuk, munkádat folytatjuk. Veled, a te kitörölhetetlen örök emlékeddel továbbra is egyek maradunk — zárta gondolatait Csibi Krisztina.

Dr. Csibi Krisztina

Az emléktáblát Potápi Katalin Zsuzsanna, Potápi Árpád János lánya, a Potápi Alapítvány elnöke és Lőcsei Vilmos, a Tamási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesület elnöke leplezte le, majd annak megszentelése/megáldása következett.

Az emléktábla leleplezése

Potápi Katalin Zsuzsanna nyilatkozatában elhangzott, a Potápi Alapítványt ebben az évben hívták életre, és már december 11-én megrendezik az első díjátadó gálát, hiszen édesapja nevével fémjelzett díjat is alapítottak.

— Azt gondolom, a nyomdokaiba lépni szinte lehetetlen, de próbáljuk az iránymutatását követni. Tudjuk, hogy mire gondolt, miként cselekedne, és próbálunk aszerint tenni mi is. Úgy vélem, ő kitaposta az utat, nekünk csak menni kell rajta tovább, és nem szabad engedni, hogy megfakuljon az a munka, amit ő létrehozott — mondta Potápi Árpád János lánya, majd hozzáfűzte, nagyon jólesik neki, valamint öccsének is, hogy édesapjukat ennyien szerették, becsülik és tisztelik.

Az egyesület bejáratánál alkalmi fotókiállítás idézte fel Potápi Árpád János látogatásait.