home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Száz éve írták (2.)
Szerda Zsófi
2020.08.23.
LXXV. évf. 34. szám
Száz éve írták (2.)

Két hete már olvashattak néhány, pontosan száz éve íródott szösszenetet a magyarországi, valaha létezett Színházi Élet folyóiratból, s ígéretünkhöz híven még egy második felvonást is tartogatunk. Jöjjön hát 1920 augusztusából még néhány írás, utazzanak velünk vissza az időben, nézzük, mi foglalkoztatta a lap szerzőit egy évszázaddal ezelőtt. Egy felháborodott kritikát olvashatunk most a „párisi nők mezétlábasságáról”, illetve egy levelet, mely Marienbadban íródott.

Mezitláb

Irta: Lakatos László

Párisban már nem az izlés, hanem a nyomoruság diktálja a divatot. Valami fanyar elégtételfélével tölthet el az minket. Azt érzékelhetjük, amit a szegény ember, ha hallja, hogy Rotschild tönkrement. Igen, de miből fog élni a szegény ember olyan világban, amelyikben Rotschild is lyukas cipőt hord?

A Rotschild cipője egyébként (megnyugtatásul mindenkinek) még ép és tökéletesen rendben van. Mind a háromszázhatvanöt pár. Ellenben Párisban a selyemharisnyát mindinkább kiszoritja a mezétlábasság és nemcsak a külvárosi sikátorokban, hanem a szinpadokon és a szalonokban is.

Kár. A mezitelenség, mint divat, akár nyomoruságból ered, akár szeszélyből, mindig kultura- és szerelemellenes. Hiszen ugy lehet, hogy még van elég harisnya Párisban, csak a nők kapták most fel drágasság idején a mezitlábasságot, mint ahogy a háboru elején politikai divatból kozáksipkákat és csizmácskákat (innen még ma is a magas száru cipők) hordtak. Rosszul csinálták 1914-ben és nem csinálják jól most sem. A hosszuszáru cipő indokolatlan és fölösleges divat volt, a harisnyanélküliség egyenesen barbár. 1914-ben volt a kozakizmus, ami most van, az hottentottizmus. A forradalom előtt pásztornőknek öltöztek a királyné és udvarhölgyei.

Most csavargónőknek — vetkeznek a párisi hölgyek. Mintahogy gyakran a mindenáron és erőszakosan tulfeszitett elmésség lapos együgyüségben fakul el, ugy a divatbeli dekadencia is, amikor hetykeségből valami nagyon merészet és nagyon különöset akar, primitiv barbársággá lesz. A mezitelenség fejedelmi bibornál is pompásabb és ingerlőbb egy órahosszat, de az állandó, a folytonos, a határtalan mezitelenség az életet unalmassá és tompává teszi, mint a polinéziai szigeteken, ahol nők és férfiak éppen csakhogy valami gyökérköténnyel födik el ölüket. A mezitelenség megöl minden titokzatosságot, vágyat és sejtelmet és ha csak valami hirtelen kerekedő hideg időjárás nem vet véget a párisi őrületnek, akkor a hölgyek végül is intim óráikban — felfognak öltözni a folytonos mezitelenségbe belefásult férfiak számára.

Az affektált, a keresett primitivség mindig megbukott a müvészetben és Európában, ha divatról beszélünk, akkor müvészetre is szoktunk gondolni. Legalább eddig igy volt. Az európai ember csak addig van rendben, amig a maga módján eszik, iszik, öltözködik, lakik és szeret. Uszodakosztüm a szalonban lehet jó trükk egy megbolondult álarcos estélyen, de mint állandó viselet eleinte megbotránkoztató — utóbb unalmas és diszgusztáló. Ostoba. Az emberevőnének öltözött párisi dáma nem szép és nem pikáns, hanem egyszerűen nevetséges, mint a frakkos, cilinderes néger. És végül, ha már mindenáron el kell rontanom a gyomromat, mint megrögzött balkáni barbár, még mindig jobban szeretem, ha kaviártól, mintha szalonnától émelygek. És legeslegvégül: vajjon a pesti hölgyek utánozni fogják a párisiakat? Lehet. Mindegy. Hál Istennek már jó ideje egyáltalán nem érdekelnek.

 

Marienbadi fürdőlevél — pesti szinészekről

Egyik pesti szinházdirektortól kaptuk ezt a levelet — Marienbadból. Igen érdekes dolgokat ir a direktor ur, többek közt nem kisebb szenzációt, minthogy Jeritza Mária októberben a pesti Operában fog vendégszerepelni.

Marienbadi fürdőlevelet azt hiszem rég olvasott a Szinházi Élet publikuma. Noha az ujságirásnak ez a faja nem a kenyerem, szükségét érzem, hogy ezt a sok érdekes dolgot, amit itt láttam, közöljem olvasóiddal. Mert nem maradhat titokban, hogy Marienbad kolonnádján a budapesti szinházi világnak milyen sikerei vannak. Mert ha itt sétál is Betti Fischer, a bécsiek kedvelt primadonnája, Jadlowker, a pestiek kedvenc berlini tenoristája és Tautenheim, a bécsiek Rátkaija, igazi feltünést mégis csak Péchy Erzsi megjelenése kelt, aki itt szinpadon kívüli sikereire is büszke lehet. Ittléte hírére ideruccant a legelső berlini szinházi ügynök, Frankfurter, aki énekét meghallgatva, nyomban fényes szerződést ajánlott a berlini Metropol szinházhoz. És hogy Karczaggal, a bécsi szinházkirállyal is kokettál, azt a csatolt ábra is mutatja. A pesti szinházi világból itt van még Paulay Erzsi, aki óriási gyalogtúrákat tesz, pedig már olyan sovány, hogy a csontjai zörögnek, itt kurázik Lenkeffy Ica a férjével, Roboz Imrével, a mozifejedelemmel, Szöllősy Rózsi is itt piheni ki a „Három vén lány” fáradalmait. Karlsbadban láttam Makay Margitot a férjével, Márton Miskával, az Amerikából visszatért Beck Vilmost, a mi elpártolt baritonistánkat. Franzensbadban Jeritza Mária üdül, akiről azzal lephetem meg a pesti szinházi közönséget, hogy a saját kijelentése szerint októberben az Operában négy, Pesten még nem hallott szerepét fogja elénekelni. Mire kiváncsiak még odahaza? Hogy milyen szinház van itt? Nos, pénzügyi szempontból kitünő, mert mindig tele van, művészi szempontból pedig — a budapesti szinházak nagy sikere minden egyes előadás.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..