Vasárnap, május 18-a. Ez idő szerint úgy tűnik: Szávaszentdemeter, illetve Sremska Mitrovica kiállta az áradó Száva ostromát. Ebben közrejátszott a példás összefogás is. Az ügyelet megmaradt. Újabb homokzsákokra (egyelőre) nincs szükség. A vízszint egy kissé csökkent. A veszélyeztetett helyekről ideiglenesen kitelepítették az embereket.

Nem messze Szávaszentdemetertől (Sremska Mitrovicától) a határban nagy volt a nyüzsgés. Talán mert vasárnap délelőtt volt, és az emberek jobban ráértek ellenőrizni, milyen kárt tett a bőséges esőzés. A frissen tisztított árkok mentén a pipacsok egy kissé valószerűtlennek tűntek.

A város viszont már Csenddel fogadott: sietség nélkül sétáló emberekkel, álmos utcákkal. Semmi jelét sem észleltük annak, hogy itt esetleg valahol valamilyen Baj van. Kisvártatva azonban az egyik épület előtt homokzsákfalra lettünk figyelmesek. Utóbb még néhányra. A központban rendőr jelezte, merre nem haladhatunk tovább autóval. Leparkoltunk egy épületnél, amelynek tetején egy szarvas szobra áll, és gyalog folytattuk utunkat a Száva felé.

A Folyó fölött olykor egy-egy megfigyelő repülő, sárkányrepülő tűnik fel. Alatta, tisztes távolságban, madarak ismerkednek az új környezettel. Egy dolmányos varjú a homokzsákok mellett landol, egy kis ásványvizes palacknak csinál árnyékot, és tetszeleg a fotósnak. A madár mögött kígyózó tömlő egy szivattyúhoz vezet. A homokzsákfal oldalán fel-feltörő buzgár nyomán felgyülemlő vizet néhány ember szivattyúval szívja ki, és irányítja vissza a folyóba. Beszélgetőtársaink elmondják, hogy ez a szakasz különösen bizonytalan, mert alacsonyabb fekvésű, és itt van a strand bejárata is. A töltésen terpeszkedő homokzsákok vakító fehérsége különös nyomatékot ad annak, amit hallunk, és a méltóságteljesen hömpölygő folyó látványa is ijesztőbb, mint egyébként. A folyó nem zavartatja magát. Vannak törvényei, amelyek mentén halad...

Bámuljuk a vizet, amely a közvetlenül a part mentén kiépített sportpályákat, vendéglátó-ipari objektumokat szinte teljes egészében ellepte: a sors fintora, iróniája, hogy a tengerek istenéről elnevezett vendéglőhöz sem volt kíméletes. A vízből alig kinyúló kosárlabdapalánk látványa különösen meghökkent... Szombaton még ennyi sem látszott belőle — mondják. — Akkor volt a legnagyobb vízállás, amely minden korábbi rekordot megdöntött. Pénteken és szombaton folyt a legádázabb küzdelem, amikor a meglevő töltést homokzsákokkal emelték, erősítették. Minden irányból jött a segítség. A Baj előtérbe állította az egymásrautaltság, az egymáshoz és a közösséghez való ragaszkodás érzését. Tűzszünetet tartott/tart az acsarkodás... Mintha olvasták volna a város szülöttjéről és névadójáról, Szent Demeter vértanúról szóló szekvencia alábbi részletét:

Örvendjetek az egekben,
földünk minden szegletében,
lobogjon fel szívetekben
lángolón a szeretet,
mert a siralomnak völgyén,
Pannónia eme földjén,
görög nemzet nagy törzsökén
Demeter megszületett.

És vasárnapra már Szávaszentdemeter is fellélegezhetett. A vízállás 20-30 cm-rel csökkent. A veszély még nem múlt el, azóta is állandó ügyeletet tartanak...

Megyünk a hídra. Egy idős néni mutatja a házát, ő itt él, most azonban ideiglenesen a fiánál lakik.

A hídon bácskossuthfalvi cserkészekkel futunk össze. Zsákolni jöttek, de erre már nincs szükség, ezért egy iskolában segítenek, ahol azokat az embereket helyezték el, akiket elővigyázatosságból kitelepítettek a veszélyeztetett területről.

Egy Újvidéken élő férfi azért jött Mitrovicára, hogy meglátogassa százéves édesanyját. Argentínában élő unokatestvérével érkezett, aki elmondta, tavaly La Platában az ő házát is ellepte az árvíz majdnem két méter magasságig.

A parton a felesleges zsákokat emelik a teherautóra, és szállítják oda, ahol még szükség van rájuk.

Hazaindultunk. A frissen tisztított árkok mentén a pipacsok valamiért már nem tűntek valószerűtlennek.