A vidéki közösségek életében a vizsgabál nem csupán egy rendezvény, hanem igazi ünnep is: a fiatalok több hónap munkáját, kitartását és tánctudását mutatják be a közönségnek. A szülők, tanárok és barátok együtt szurkolnak a fellépőknek, miközben a bál hangulata összeköti a generációkat. Arról, hogy milyen háttérmunkát igényel a szervezés, milyen élményt nyújt a fellépőknek és a közönségnek, valamint hogy miért különleges ez az este a település számára, Tot Horgosi Ritát, a tánciskola oktatóját kérdeztük.
* Hány fiatal mutatja be az idén a tánctudását Tornyoson?
— Csaknem 50 fiatal iratkozott be a hagyományos nyári klasszikustánc-iskolába, akik közül majdnem mindenki részt is vesz a záróesteken. Volt közöttük hetedikes, nyolcadikos diák, de az első osztályos középiskolás korosztály is megjelent.
* Milyen táncstílusokat láthat a közönség?
— Három kategóriára osztottuk a táncokat: sztenderd, latin és divattáncok csoportjára. Ezek mellett mindig igyekszünk valami izgalmasat is mutatni a közönségnek, így az idén több bemutató koreográfiát is készítettem a fiataloknak. Ezek között volt Zorba tánca, a kozák tánc, rock and roll akrobatika, de egy különleges tangókoreográfiát is láthatnak a nézők az idei második záróestünkön, mely Gunarason lesz.
* Hogyan teltek a próbák, mennyire igényelnek kitartást és fegyelmet a gyerekektől?
— A gyakorlás nagyon jó hangulatban telt, a gyerekek javarészt már ismerték egymást, így gyorsan megtalálták a közös hangot a tánc világában is. Fiatalos energiával, lendületes odaadással készültünk a júniusi, júliusi és augusztusi hónapokban mindkét helyszínen.
* Milyen élmény a gyerekeknek először színpadon, közönség előtt táncolni?
— A vizsgabál napjáig lazán kezelik a tudatot, hogy néhány száz ember szeme szegeződik majd rájuk, de amint elérkezünk a főpróbához és a bál kezdésének időpontjához, lámpalázasak lesznek amiatt, hogy a színpadon sok ember előtt kell táncolni. Viszont az eddigi tapasztalataim alapján hihetetlen, de ez a stressz a javukra válik, és nyomás alatt még jobban tudnak teljesíteni. A lámpaláz egy teljesen normális reakció, kisebb ügyeskedésekkel kezelhető és gyorsabban leküzdhető, erről is igyekeztünk beszélgetni a gyerekekkel egyik próba alkalmával, hogy hogyan kell viselkedni nyomás alatt, vagy számunkra szokatlan helyzetben.
* Hogyan tekint ennek a bálnak a megszervezésére?
— Egyrészt hatalmas feladatnak tartom a vizsgabálok megszervezését, hiszen a teljes körű előkészületek engem terhelnek. Másrészt pedig nagyon jó érzés, hogy emberek százait tudom megmozgatni egy-egy eseményemmel. Megtiszteltetésnek érzem, hogy évről évre rám bízzák a szülők a gyerekeiket és a bál szervezését is, ez ugyanis azt igazolja, hogy bizalmat szavaznak nekem, és elismerik a szakmaiságom.
* Melyik volt a legemlékezetesebb pillanat az eddigi vizsgabálok során?
— Sok emlékezetes pillanatom van a tizenegy évből, mint például amikor a vizsgabálozó fiatalok mulatnak, és nótát kérnek a zenésztől hajnalhoz közeledve, vagy éppen a bálkirálynő mosolya, amikor a bemondó kimondja a nyertes számát és nevét, de most a legfrissebb élményem az volt, amikor az egyik legidősebb zsűritag (aki a környező falvakban tanított évtizedekig) egy részt vevő lány tartásából és jellegzetes lépéseiből jött rá, hogy az egy huszonöt-harminc évvel ezelőtti tanítványának a lánya. Ez egy nagyon különleges, érzelmes pillanat volt.
* Milyen üzenetet ad át a fiataloknak ez az esemény?
— A tánciskola üzenetét csak egy-egy vizsgabál után tudjuk igazán értelmezni, akkor jövünk rá, mit is kaptunk ezáltal: bátorságot, kiállást, kultúrát, illemet, a harmónia jelentését, az önkifejezés fogalmát, a felszabadultság örömét, türelmet, az összetartozás élményét, a testbeszéd lényegét az emberi kapcsolatteremtés legközvetlenebb eszközeként, mely kimondott szavak nélkül is nagyon sokat elmond rólunk. Egyszóval a tánc örömét.
Fényképezte: Hodolik Boglárka
