A projektum keretében a többi között kirándultak és közös munkában vettek részt a magyarországi diákokkal, megismerkedtek és összebarátkoztak egymással, olyannyira, hogy azóta is tartják a kapcsolatot. Ennek láttán a szervezők ígérik, hogy az iskolák közötti együttműködés folytatódik.

Együtt, egymásért

— A 2011-es tanév folyamán kért fel bennünket együttműködésre a szarvasi Székely Mihály Szakképző Iskola és az egri Bornemissza Gergely Szakközépiskola — magyarázta Kollár Gabriella, az adai Műszaki Iskola tanára. — Velük közösen vettünk részt a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által kiírt Határtalanul pályázaton, és mindkét pályázatot megnyertük. Április folyamán megvalósítottuk a program első részét: vendégül láttuk előbb a szarvasi, majd az egri középiskolásokat. A szarvasiakkal két (az iskolaépület elé helyezhető) padot készítettünk, az egriekkel pedig egy, az adai Tisza-hidat ábrázoló Puzzle-képet raktunk ki, és az adai óvodának ajándékoztuk.

* A program második fele Magyarországon valósult meg?
— Igen. Iskolánk tetőfedő és magasépítész tanuló májusban Szarvasra látogattak, és az ott töltött öt nap alatt egy kerti filagóriát állítottak fel. Május végén pedig az adai magasépítész-technikus diákok látogattak Egerbe, és ők is egy nagyméretű Puzzle-t készítettek, az egri vár képével, majd egy egri óvodának ajándékozták. A program keretében huszonegy adai diák négy napot tölthetett Egerben. Mindkét pályázat sikeresen zárult, nagyon jók voltak a visszajelzések a külföldi kollégák és a diákok részéről is. Az egri intézménnyel mindenképp szeretnénk folytatni az együttműködést, a szarvasiakkal pedig még keressük az együttes programokban való részvétel lehetőségét. A közös pályázat előtt az egri iskolával semmiféle kapcsolatunk nem volt, a program során mégis nagyon jól tudtunk együttműködni.

* Mi volt a pályázat legfőbb célja?
— Hogy a diákok megismerjék egymást és összebarátkozzanak. Szerintem ez sikerült is, hiszen az egri és az adai diákok a világháló révén, közösségi oldalakon azóta is leveleznek, beszélgetnek. Nagyon fontosnak tartom, hogy a két intézmény között is szoros kapcsolat alakult ki, s ennek hasznát a javunkra fordíthatjuk. Az egri csoportból, a hozzánk érkező huszonöt ember közül még senki sem járt azelőtt Szerbiában, nem is tudták, hogy mire számítsanak, és hogy hogyan fogják itt feltalálni magukat. Rengeteg e-mail-váltás előzte meg az érkezésüket, de aztán minden a legjobban alakult, és nagyon jól éreztük magunkat mindannyian — mondta Kollár Gabriella.

Eger csodás város!

Az adai diákok közül Rebeka és Kemény Orsolya is járt Egerben.
— A tanulmányi átlag alapján választották ki, hogy ki utazhat Egerbe. Eger nagyon szép hely, nagyon sok a látnivaló, és nagyon örülünk, hogy ott lehettünk — hangsúlyozta Rebeka, a Műszaki Iskola másodikos magasépítész-technikus tanulója.
— Nagyon sok helyre elvittek bennünket — folytatta Kemény Orsolya, aki szintén magasépítész-technikusnak tanul. — Voltunk például egy nagyon szép helyen, a Szépasszony-völgyben, ahol a borospincék történetéről is hallottunk, a legnemesebb borokat is megismertük, sőt megtanultuk, hogyan kell bort kóstolni. A városnézés sem maradt el. Eger, szerintem, egy nagyon megnyerő város macskaköves utcáival, sajátos hangulatával, óriási zöldterületeivel.
— Eger alpolgármestere is fogadott bennünket — folytatta Rebeka. — Ő is mesélt nekünk a város történetéről. A Bornemissza Gergely középiskolát is megmutatták, körbejártuk a műhelyeket is, amelyek igazán korszerűen vannak felszerelve, sőt a helyi óvodában is ellátogattunk, ahova ajándékba az egri vár Puzzle-képét vittük. Jártunk a marcipánmúzeumban is, melynek különlegessége, hogy minden, még a padló és a függönyök is cukorból vannak, sőt egy egész barokk-szobája is van cukorból. A csillagászati múzeumba és a bazilikába is elvittek bennünket.
— És természetesen az egri várat is megnéztük. Jó volt ott lenni, nagyon érdekes volt látni Dobó kőkoporsóját, a Gárdonyi-emlékhelyet, a várvédők kőtábláját, a korabeli fegyvereket és páncélöltözeteket, és hallani az ágyúdörgést — tette hozzá Orsolya.
— Örülök, hogy ott lehettem a Dobó téren, a sportmúzeumban. Nagyon sok élményben volt részünk, jól összebarátkoztunk, és bármikor visszamennénk — fejezte be a beszélgetést Rebeka.