A meghívottak első körben az elmúlt év történéseiről számoltak be. A beszélgetés moderátora Zsigmond Barna Pál parlamenti államtitkár, miniszterhelyettes (Európai Uniós Ügyek Minisztériuma) volt.

Gubík László, a felvidéki Magyar Szövetség elnöke hangsúlyozta, megfogalmazták a szlovákiai magyarság boldogulásának jövőképét, melyet 13 pontban foglaltak össze. Ennek a három legfontosabb pillére közé tartozik a nemzeti közösségek jogállását szabályozó csomag, mely tartalmazza például az iskolahálózatra és a szlovák választási rendszer átalakítására vonatkozó álláspontjukat. A második a régiófejlesztés, a harmadik pedig az erős családpolitika. A Magyar Szövetség kiemelt feladata, hogy 2027-ben a választási küzdelemben visszatérjen a szlovákiai belpolitika — ahogyan fogalmazott — A ligájába.

Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke arról számolt be, miként befolyásolja, alakítja a háború az Ukrajnában élők, közöttük a magyarok életét is. Elmondta, drasztikusan csökkent a lakosság száma, 1991-ben ugyanis Ukrajnában 52 millió ember élt, jelenleg viszont 30 millió. Megtörtént az ország ipartalanítása, a háború ugyanis főleg azokon a vidékeken dúl, ahol a nagy ipari létesítmények voltak, és bekövetkezett az állami intézmények degradációja. Az országban maradt magyar közösségnek is ezek között a körülmények között kell túlélnie, habár — mint rámutatott — a magyarság elleni támadások nem a háborúval, hanem sokkal korábban, még 2014-ben elkezdődtek.

Tánczos Barna szenátor, miniszterelnök-helyettes (Romániai Magyar Demokrata Szövetség) a mögöttük lévő úgynevezett szuper-választásiévet részletezte, Orban Dušan, a Muravidéki Magyar Nemzeti Közösség elnöke leszögezte, Szlovéniában a kisebbségeknek minden jog adott, de szükségesnek tartották, hogy ellátogassanak a kétnyelvű településekre, hogy az ott élők igényei alapján jelöljék ki a muravidéki magyarság útját. Bihari Szabolcs, a Nyugat-európai Országos Magyar Szervezetek Szövetségének elnöke egyebek között bejelentette, két új taggal bővültek, és most már húsz ország tartozik a szövetségbe. Zakariás Zoltán, az Erdélyi Magyar Szövetség elnöke szerint a választások közötti úgynevezett békeévekben megpróbálnak építkezni. Jankovics Róbert, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének az elnöke az országban jelen lévő stabilitást tartotta fontosnak, illetve azokat az eredményeket, amelyeket ezzel az állapottal sikerült elérni.

Vajdaságból induló kezdeményezések

Dr. Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, néhány előtte felszólalóhoz hasonlóan, megdicsérte az idei Tusványos jelmondatát, mely már korábban, ettől a rendezvénytől függetlenül is, beépült a vajdasági magyarság hétköznapjaiba.

— Egyrészt mi, külhoni magyarok számíthatunk Magyarország nemzeti kormányára, másrészt a határon túli nemzetrészek számíthatnak egymásra, harmadrészt pedig a mi közösségeink tagjai számíthatnak ránk, a mi szervezeteinkre. A mi esetünkben arra kell törekedni, hogy jó legyen a magyar—szerb viszony — ami valóban jó —, de ez egyrészt nem azt jelenti, hogy hátra lehet dőlni, mert nincsenek problémák, és nem kell megküzdeni azért, amit egyszer már elértünk — újra és újra, nap mint nap. Ezért fontos, hogy a mi szervezeteink erősek legyenek, és az emberek értsék azt, hogy kizárólag ránk számíthatnak a hétköznapokban és azokban a választási küzdelmekben is, amelyek Szerbiában az egészséges szintnél egy kicsit gyakrabban szoktak előfordulni. Átlagosan másfél-két évente meg kell küzdeni a legitimitásért, a támogatásért, annak a jogáért, hogy képviselhessük a magyar ügyeket a jövőben is.

A VMSZ elnöke emlékeztetett azokra a jelentős kezdeményezésekre, amelyek Vajdaságból indultak. Az egyik a kettős állampolgárság ötlete, mely kapcsán Ágoston András elnök úrnak a nevét említette. A másik a szerb—magyar történelmi megbékélés, melyben Pásztor Istvánnak vannak elévülhetetlen érdemei. A harmadik a perszonális vagy kulturális autonómia, mely a Magyar Nemzeti Tanács képében valósult meg, és 25 éves múltra tekint vissza.

— Ebbe a sorba tartozik a gazdaságfejlesztési program, ami azt eredményezte, hogy Vajdaságban több mint 16 000 sikeres pályázóról számolhatunk be, félmilliárd euró megvalósított fejlesztésről, 250 millió euró vissza nem térítendő, magyarországi kormányzati támogatásról.

Pásztor Bálint a színes forradalmi kísérletről elmondta, mi volt az oka, és hogyan próbálja a szerbiai liberális ellenzék külföldi segédlettel megdönteni a legitim módon megválasztott szerbiai kormányt — mely egyébként éppen ma, július 25-én 100 napos.

— Szerbiában a többségi társadalom, vagy mondjam ki, a szerbek módszeresen építik le a saját államukat és a saját intézményrendszerüket, de ez az ő döntésük. Nekünk az a feladatunk, hogy ezeken a konfliktusokon kívül maradjunk, megőrizzük a magyar érdekképviseletet, a magyar intézményeket, a magyar iskolákat, a magyar felsőoktatási intézményeket, csináljuk a magunk dolgát. Mi egyik oldalhoz sem tagozódtunk be. Van egy működő koalíciós szerződésünk, ettől nem vagyunk hajlandóak eltekinteni, de nagyon fontos, hogy a politikai önállóságunkat meg tudjuk őrizni, ahogy azt az elmúlt több mint harminc esztendőben is tettük. Nálunk választások bármikor lehetnek, úgyhogy erre mindig készen állunk, a vajdasági magyar közösség tagjainak pedig érezniük kell, hogy ránk számíthatnak, és mi is számíthatunk rájuk.

A közösségek megerősítése

Nacsa Lőrinc, a Nemzetpolitikai Államtitkárság államtitkára néhány intézkedést említett meg, mint a kis összegű pályázatok elszámolásának egyszerűsítése, találkozás a kisközösségek képviselőivel — a megtartóerőnek a legkisebbektől kezdve kell működnie —, szoros együttműködés a kárpátaljai magyar közösséggel, és új programok bevezetése részükre, a Jövő Nemzedéke Program elindítása. A sok közül csupán két adatot említett: az elmúlt tizenkét évben a Határtalanul program keretében 580 000 magyarországi diák járt a külhoni régiókban, a Nemzetpolitikai Államtitkárság 6500 intézménnyel és partnerszervezettel ápolja a kapcsolatot, melyek támogatásban részesültek az elmúlt másfél évtizedben. Hozzátette, jó hír, hogy Kárpátalján sem kellett egyetlen magyar intézményt bezárni, és a jövőben is a közösségek megerősítésén dolgoznak.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a rendelkezésére álló időben három témát vázolt fel. Az első az volt, hogyan viszonyul Magyarország a külhoni magyarsághoz. Mint mondta, nem az anyaországban találják ki, hogy mire van szükség, hanem az érintettek mondják meg, mit kellene náluk támogatni. A másik a magyar kormány viszonya az utódállamokhoz. Ebben a részben Szerbiát hozta fel példaként, és Pásztor István tevékenységét emelte ki, de hangsúlyozta, az együttműködés lehetősége mindenkivel fennáll — hogy élnek-e vele, az nem Magyarországtól függ. Kárpátaljával kapcsolatban deklarációkat említett, melyek közül a legfontosabb, hogy nemcsak fenntartják, hanem növelik is az eddigi támogatást. Véleménye szerint csak a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség lehet az ottani magyarság legitim képviselője, mert a kárpátaljai magyar választók így döntöttek. Magyarországon biztonságban vannak azok az ukrán állampolgárok, akik oda menekültek, legyenek magyarok, ruszinok vagy ukránok. Emellett azt is szóba hozta, hogy Magyarországon az őshonos nemzetiségek minden támogatást megkapnak, függetlenül attól, hogy mi a helyzet a hozzájuk köthető utódállammal.

A második kör témája az egymásra való számítás jegyében az volt, hogy Magyarországon jövőre választások lesznek, majd egy-két mondatban mindenki arra a kérdésre válaszolt, hol látja a szervezetét, illetve a közösségét tíz év múlva.

A nemzetpolitikai kerekasztal egyértelmű összegzése volt, hogy a Ránk számíthatsz! nagyon találó jelmondat, de a legfontosabb mégis az, hogy a Kárpát-medence és a diaszpóra magyarsága, illetve az anyaország számíthatnak egymásra!