Vajdaság számos településéről érkeztek óvodapedagógusok, hogy ünnepélyes keretek között idézzék fel az 1995-ben alapított egyesület tevékenységét, és közösen emlékezzenek meg az olykor kihívásokkal, de mindenképp tapasztalatokkal és örömmel teli közös munkáról. Az egyesület korompai gróf Brunszvik Terézről, az első magyarországi óvodák megalapítójáról, a magyar nőnevelés kiemelkedő alakjáról kapta a nevét, aki 1828-ban a saját vagyonából Angyalkert néven alapított óvodát Budán. Ugyanebben az évben ipariskolát hozott létre leányoknak, majd egy évvel később a cselédlányok nevelésére is létesített intézetet.

Az egybegyűlteket Fekete Edit, az egyesület elnök asszonya üdvözölte. Az eseményen többek között tiszteletét tette Hajvert Ákos, az MNT Végrehajtó Bizottságának tagja, valamint Sándor István alpolgármester Kishegyes Helyi Közösséget képviselve.

Fekete Editet az egyesület jelenlegi munkájáról, rendezvényeiről kérdeztem.

— 2023 decemberében kértek fel az elnöki feladatra, így immár két éve vezetem a Brunszvik Teréz Magyar Óvodapedagógusok Egyesületét. Tagságát, mint korábban, jelenleg is óvodapedagógusok alkotják, akik az iskoláskor előtti intézmények dolgozói közül kerülnek ki. Az elnökségünk 11 tagból áll, Vajdaság településeiről: Csóka, Begaszentgyörgy, Kanizsa, Ada, Zenta, Óbecse, Kishegyes és Topolya. Számos rendezvényünk és szakmai programunk van, melyek Vajdaság-szerte népszerűek. Az idén Bábvilág kapujában címmel Adán tartottuk meg a Bábos Napot, mely a korábban megkezdett bábfesztivál folytatása. A szokásosan Kishegyesen megrendezendő Vajdasági Magyar Óvodás Színjátszó Találkozót a Magyar Nemzeti Tanács kiemelt jelentőségű eseménnyé nyilvánította. Emellett szakmai napot és konferenciát is hirdettünk Topolyán. Évente kétszer — tavasszal és ősszel — szakmai utakat szervezünk Magyarországra, szoros együttműködésben a Néphagyományőrző Óvodapedagógusok Egyesületével (NÓE), mely állandó partnerünk is. Az elkövetkező időszakban szeretnénk a meglévő rendezvényeinket megerősíteni, megújítani, valamint kiterjeszteni a szórványban dolgozó kolléganők felé is. Nyitottak vagyunk táborokban való részvételre, továbbképzésekre, illetve olyan ünnepek megszervezésére is vajdasági városokban és falvakban az óvodás korosztály számára, amelyek a magyar néphagyományhoz kapcsolódnak. Jelenleg elsősorban városi intézményekkel működünk együtt, de célunk bővíteni ezt a kört a vajdasági iskoláskor előtti intézmények dolgozóival, akik még nem tagjai az egyesületnek. Együtt dolgozunk minden olyan községi intézménnyel, amely értéknek tekinti az óvodapedagógusok munkáját, a néphagyomány ápolását, a magyar nyelv éltetését és az óvodáskorú gyermekek készségeinek fejlesztését.

Fekete Edit köszönti a jelenlévőket, a háttérben a kiállítás készítői: Becskei Kornélia és Talpai Zsana

A folytatásban Molnár Gabriellának, a bácsfeketehegyi Péter Pán Iskoláskor Előtti Intézmény óvónőjének az óvodásai mutatták be darabjukat. Őket dr. Szőke Anna, az egyesület alapítója, első és jelenlegi tiszteletbeli elnöke követte. Tartalmas visszaemlékezésében nemcsak a nehézségekről, hanem a boldog és tudást segítő pillanatokról is szólt, miközben az egyesület alapító tagjait, valamint az egybegyűlt óvónőket is kiemelte. Lapunknak a szervezet megalakulásáról, első éveiről és saját tapasztalatairól számolt be.

— Nehezen, kihívásokkal telve indult a szervezkedés. A ’90-es évek elején, a háborús időkben a vegyes nemzetiségű rendezvényeken mindig együtt kellett fellépniük a csoportoknak. A magyar gyerekeket ilyenkor gyakran diszkózenére táncoltatták, mert azt „mindenki érti”. Ha viszont magyar körjátékokat adtak elő, a közönség egy része nem figyelt, zajongott, sőt fütyült is. Fájt, hogy senki nem szólt értük, senki nem állt ki a magyar gyerekekért. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy ezt nem engedhetem tovább. A vajdasági magyar gyerekeknek is jár az ünnep, hogy nekik tapsoljanak. Innen jött az ötlet, hogy külön rendezvényt kell szervezni, mely a magyar óvodásokat állítja a középpontba, de kezdetben ez sem volt könnyű. Ebben az intézményvezetők viszonyulása is sokat számított — volt, ahol támogatták, máshol nem. A 2000-es évek környékén kezdett oldódni a helyzet. A szülőkkel indult el a változás, sok helyen nem is közvetlenül az óvoda, hanem egy-egy művelődési egyesület nevezte be a gyerekeket a rendezvényeinkre. Ez akkoriban nagy bátorságnak számított. Onnantól egyre többen és többen csatlakoztak. Nagy hatása volt például az Elszaladt a kemence című könyvemnek. Ez kézzelfogható segítség volt a kollégáknak — népdalokat, játékokat, azok eredetét, jelentését is feldolgoztam benne. Olyan ismereteket közvetítettünk, amelyek néprajzi gyökerűek, mégis könnyen taníthatók az óvodában. Például a Mimimama, mi van ma? Piros pünkösd napja kapcsán is érdemes hangsúlyoznunk, hogy ezt sokan egyszerű mondókának gondolják, de történelmi háttere van. Az ilyen tudás a mi közös örökségünk, melyet büszkén kell továbbadni a következő generációknak. Az óvodáskornak kiemelt szerepe van a nevelésben, mert itt lehet még hatni a gyermekekre, de a szülőket is elérhetjük. Sehol máshol nincs ilyen közvetlen kapcsolat a család és az intézmény között. Ezt egy írásomban így fogalmaztam meg: „Egy nemzet sorsa van a kezetekben, óvónők.” Ez nem túlzás. Mert amit ebben a korban megtanítunk — nyelvet, hagyományt, tartást —, az örökre ott marad bennük.

Szőke Anna

Az óvónők számos barátságot, kapcsolatot alakíthatnak ki, segítséget és tanácsot kaphatnak közös tevékenységük során. Erről Csizmadia Berák Benitta, a Tiszaszentmiklóson található Csengettyű Óvoda óvópedagógusa is beszámolt.

— Huszonöt éve dolgozom óvodapedagógusként, és több mint húsz éve ismerem dr. Szőke Annát. A Tiszaszentmiklós Magyar Kultúrkör udvarán találkoztunk először, és azóta folyamatosan ápoljuk a kapcsolatot, mely a magyarságomat és szakmaiságomat is jelentősen formálta. Magyar óvónőként felnézek Annára, sokat tanultam tőle, de nemcsak én, hanem a kolléganőim is. Legyen szó a magyar néphagyományról, öntudatról vagy akár a néprajzi szemléletmódról, rengeteg értéket közvetít felénk. A Brunszvik Teréz Magyar Óvodapedagógusok Egyesületének munkája is rendkívül fontos számunkra. Egyebek között magyar nyelvű könyveket és szakmai irodalmat sikerült beszereznünk az óvodánk számára, részben az egyesület közreműködésével. Emellett magyar nyelvű továbbképzéseket is szerveztek, korábban Anna, jelenleg pedig Edit folytatja majd, az elnökségi tagokkal karöltve. Szakmai kirándulásokon is részt vettünk, határon innen és túl, melyek mindig inspirálóan hatnak ránk. A rendezvényeken rendszeresen találkozunk ismerősökkel, ami azt bizonyítja, hogy kialakult egy közösség, melynek tagjai nyitottak a néphagyomány iránt, és egymást támogatva tudják a hivatásukat építeni, elmélyíteni. Az egyesület igazi találkozási pont számunkra — szakmailag, emberileg, közösségileg is.

Az est végeztével kihirdették az egyesület harmincéves fennállásának kapcsán szervezett rajzpályázat eredményeit. A beérkezett 230 alkotásból a legkiválóbbakat a zsűri értékes ajándékokkal jutalmazta. Ezután az érdeklődők megtekintették az egyesület történetéről szóló kiállítást, melyet Becskei Kornélia és Talpai Zsana készített, majd a szakmai, illetve a kötetlenebb beszélgetések a kishegyesi tűzoltóotthonban folytatódtak.

Óvónők csoportja, balról a második Csizmadia Berák Benitta