A digitális átalakulás egy nagy léptékű, mindenki számára esélyt teremtő társadalmi változás, mely a hétköznapjainkat is közvetlenül érinti. Akik azt hitték, kitérhetnek a változások elől, tévedtek: a digitalizáció immár azok életét is meghatározza, akik — valamilyen okból — még mindig nem akarnak tudomást venni erről.

Fontos azonban mindig szem előtt tartani, hogy a változások középpontjában az ember álljon, pontosabban az emberi közösségek. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a digitális átalakulás nem cél kell hogy legyen, hanem eszköz: az életünk könnyebbé tételének, a gazdaságban pedig a gyarapodásnak és a versenyképességnek az eszköze. Az emberek életminőségének javítását kell elősegítenie, a nemzetgazdaságban viszont a hatékonyság növelését. A technológia lehetővé tette az emberek közötti kapcsolatok egyszerűsödését. Kevesebb mint egy emberöltővel ezelőtt a más kontinenseken vagy távoli országokban élő rokonainkkal, ismerőseinkkel csak bonyolult módon tudtunk kapcsolatot létesíteni, információt cserélni. Manapság ez valós időben lehetséges, hiszen online csetelhetünk például az Ausztráliában levő ismerősünkkel.

A digitális korszak persze ennél sokkal átütőbb forradalmi változásokat is hozott, és a jövőben egészen biztosan be fog törni az élet minden területére. Ez viszont egy kicsit riasztó is, hiszen kockázatai is léteznek. Nem kell ellenezni mindazt, ami ezen a téren megvalósul, ám nem árt az éberség. A digitális lehetőségek kényelmesebbé, biztonságosabbá és kiszámíthatóbbá teszik az életünket. A virtuális térben azonban nagyon is valódi veszélyforrások tűnhetnek fel, holott tagadhatatlan, hogy 2018-ban a világ az internetnek köszönhetően biztonságosabb és kiszámíthatóbb hely lett.

A legfrissebb felmérések szerint a tíz—tizennyolc évesek 90 százalékának van már profilja valamelyik közösségi oldalon. Viszont a gyerekek fele maga sem érzi biztonságosnak az internetet, és találkozott már olyan tartalmakkal, amelyeket nem értett. Jó részüket pedig már zaklatták is online felületeken. Nem szabad elfelejteni, hogy a gyermekkor mindenki számára egyszeri és megismételhetetlen, ezért nem mindegy, hogyan telik el. Ebben megvan a felnőttek felelőssége, és mint minden téren, itt sem a tiltás, hanem a tudás bővítése lehet a megfelelő ellenszer. Gyakran halljuk szülőktől, felnőttektől, hogy megtiltanák vagy meg is tiltják, illetve korlátozzák gyermekeiknek az internet használatát, holott biztosan nem ez a megoldás, sőt, a világhálón található meg az ellenszerek egy része is. Ilyen például az ingyenesen letölthető, HelpAPP nevű telefonos alkalmazás, mely kritikus helyzetekben azonnali segítséget tud nyújtani a gyerekeknek. A tiltáspárti felnőtteknek tisztában kell lenniük azzal, hogy a legtöbb gyermek ma már jobban ismeri és intenzívebben is használja az okoseszközöket, mint a szülei vagy a tanárai. Az úgynevezett korosztályos szakadék tehát itt is megfigyelhető.

A tudás, a gondolkodás az emberi civilizáció, a fejlődés, az előrehaladás mozgatórugója. Az egyéb tényezők valójában mindig is csupán másodlagos szerepet töltöttek be. Manapság is így van ez, hiszen hiába a korszerű felszerelés, a tudományos háttér, a felhalmozott tudás, ha nincsenek, akik használni, hasznosítani, fejleszteni tudnák azt. Csakis a tudományos megközelítés tárhat fel előttünk olyan utakat, amelyek előre, nem pedig hátrafelé vezetnek. Az emberiséget érintő valamennyi gondra tudományos megoldásokat kell — és remélhetőleg lehet is — találni. Kutatások, fejlesztések, jó szakemberek és tudás nélkül sajnos semmi jóra nem számíthatunk a jövőben. Az a tény viszont, hogy az agyelszívás tekintetében a világ élvonalához tartozunk, azt mutatja, hogy nálunk is sok a tehetséges ember.