— A digitális hálózatokból ma már nem tudunk kilépni, de ha már velük élünk, akkor próbáljunk meg úgy élni, tanulni és olvasni, hogy az a javunkra váljon, és ne hátrányunk származzon belőle. A technológia kreatívan bomlasztó, egyszerre tud ugyanis hihetetlen módon pozitívumként is működni, például ez az előadás is megvalósulhatott több száz kilométeres távolságból és határokon átívelve — kezdte Szűts Zoltán. Mint mondta, a háló fogságának az a negatívuma, hogy addiktív, a gyerekek tekintete már csak az okostelefonokra irányul, és nagyon nehéz olyan aktivitást találni, amely kimozdítaná őket ebből a világból.

A változások már korábban elkezdődtek, de a járványügyi helyzet miatt nyilvánvalóvá vált, hogy a digitalizáció mennyire meghatározza az életünket, a munkavégzést, az együttélést és a tanulást. A digitális forradalom már javában zajlik, és a mindennapjaink szinte minden részébe beivódnak a digitális eszközök. Az új típusú forradalom arról is szól, hogy képernyőn át szemléljük a világot, és mind többen az ekrán segítségével tudunk munkát végezni vagy a szabadidőnket eltölteni. A digitális technológiának köszönhetően viszont az életünknek szinte valamennyi aspektusa összefonódott, így nagyon nehéz megmondani, hogy a munkavégzés, a tanulás és a szabadidő mikor különül el egymástól. Valamennyi egyre inkább egy képernyőhöz kapcsolódik, és ez a fiatalabb generációkat hatványozottabban érinti — összegezte a szakértő.

Szűts Zoltán arra is rávilágított, hogy a világhálón a tömegek bölcsessége mellett a tömegek lázadása is megjelent, mely arról szól, hogy egy minimális technikai ismerettel az egyének világgá tudják kürtölni az elméleteiket. A jelenlegi helyzetben a tudósokkal és a kutatókkal együtt ugyanazon a platformon szinte ugyanolyan hangosan képesek a szkeptikusok is megnyilvánulni, akik a maszkviseléstől a kötelező védőoltásig mindent megkérdőjeleznek. Megtörtént a paradigmaváltás, és az életnek szinte nincs is olyan területe, ahol a digitalizáció és a hálózat ne jelenne meg.

A szakértő továbbá arról is beszélt, hogy a hálón másképp érzékeljük a világot, miközben óriási információtömeg éri az elménket. Feltette a kérdést: vajon okosabbak leszünk-e attól, ami így a nyakunkba zúdul a közösségi médiában? Ezt megválaszolva kiemelte, meggyőződése, hogy ha nem szelektálunk megfelelően, akkor sokkal kevésbé leszünk okosak, tájékozottak. Mint mondta, manapság egy felnőtt átlagban napi 6 órát internetezik, míg egy fiatal napi 86 percet tölt a Facebookon. Felmérések szerint 1,7 másodperc az az idő, amely alatt eldöntjük, hogy egy tartalomra rákattintunk-e, elolvassuk-e, vagy tovább görgetünk. A neten eltöltött időt ezzel a csaknem 2 másodperccel elosztva megállapíthatjuk, hogy ez valóban rengeteg információ. A közösségi média tekintetében az is elhangzott, hogy az Instagramnak 1, a YouTube-nak 2, a Facebooknak pedig 2,7 milliárd aktív felhasználója van. Felmerül tehát a kérdés, hogy a hálózat fogságában élünk-e, vagy a hálózat újabb lehetőségeket teremt.