2026-ban megtehettem, ezért megkérdeztem a mesterséges intelligenciától, hogy milyen mély alap szükséges egy 4000 tonna súlyú toronynak. Megtudtam, hogy az alapozás mélysége nem kizárólag a torony magasságával van összefüggésben. Leginkább a talajmechanikai vizsgálatok eredményétől és a szélterhelési mutatóktól függ, de figyelembe kell venni egyéb tényezőket is, mint például a fagyhatárt. Több tíz méteres mélyalapozás szükséges, mely eléri a talaj megfelelő teherbíró rétegét. A helyszíni adottságoktól függően általában 15–30 méter mélyre lenyúló cölöpöket alkalmaznak ekkora építményeknél.

Ft. Dragan Muharem, a szabadkai székesegyház nemrég kinevezett plébánosa szeretné ismét felmelegíteni a torony témáját, hiszen egy újabb évtized múlt el úgy, hogy nem jutott a dolog egyről a kettőre. A plébános megosztotta az épület történetét, az eddig elvégzett stabilizációs műveleteket, jövőbeli terveit, és megengedte, hogy a Hét Nap fényképezőgépe a toronyban és a repedésről exkluzív képeket készítsen, melyeket önök is megtekinthetnek a QR-kód beolvasásával.

Szabadka büszkeségét, az Avilai Szent Teréz-székesegyházat, 1773-ban kezdték építeni. Franz Kaufmann budapesti építész egy monumentális épületet álmodott meg a szabadkaiaknak. Hat évvel később be is fejeződött az építkezés, de a templom díszítése csak nagyon hosszú idő után készült el. Nem sokkal az épület használatbavétele után már észrevették, hogy süllyed, de a repedés még nem volt szabad szemmel látható – mesélt a templom korai időszakáról a plébános. Visszagondolva, néhány egyértelmű probléma azonnal felfedezhető. Az első a talaj szerkezete, melyen ez a nagy és nehéz épület épült. Látták és tudták a tervezők, hogy a környéken instabil a talaj, mégsem ástak mélyre az alapoknak. Mindössze 3,5 méter mély a 64 méter magas torony alapja azon a ponton, ahol a legvastagabb. Érthetetlen, hogy miért csak ennyi, ráadásul mocsaras, tehát nem stabil talajon. A két torony összsúlya 6500 tonna, ehhez van hozzáépítve a 7000 tonnás főhajó. A templom történetét jól ismerő atya reálisnak tartja azt az anekdotát, amely szerint a város akkori polgármestere javaslatára lett a torony ilyen magas. Tudni kell, hogy abban az időben Szabadka és környéke a Kalocsai Egyházmegyéhez tartozott. Egy új templom építésénél természetes, hogy kacérkodtak azzal az ötlettel, hogy magasabb legyen még az egyházmegye központi templománál is. A kalocsai Nagyboldogasszony-főszékesegyház tornyai 65 méter magasak.

Adódik a logikus kérdés, hogy ha ennyire nedves volt a talaj, miért nem építették máshova a székesegyházat. Dragan Muharem atya véleménye szerint a korabeli várostervezők nyugati irányba szerették volna bővíteni Szabadka központját. Akkor már régen állt a ferencesek temploma, és a székesegyház lett volna a központ másik pólusán. Egyszersmind fontos szempont volt, hogy milyen igényei voltak egy plébániatemplomnak, hiszen a templom nem székesegyháznak épült (az Kalocsán volt), hanem közönséges plébániatemplomnak. A szabadkaiak vallásosságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az 1800-as évek elejére az Avilai Szent Teréz-plébánia a magyar királyság második legnépesebb plébániaközösségévé vált a maga 60 000 hívőjével – eleveníti fel a város valamikori vallási fénykorát a plébános. Bármennyire nagy volt a templom, már akkor kicsi volt. Igaz, hogy a plébánia területe is hatalmas volt, melyet idővel huszonöt új plébániára osztottak.

A székesegyház látható repedése mellett egyéb, láthatatlan problémák is jelentkeztek a falakban, a szerkezetben. A XIX. században volt az első próbálkozás a repedés szanálására, de nem jártak sikerrel. A két tornyot vaspántokkal próbálták összefogni, de a tehertől elszakadtak. Azóta kiszámították, hogy akkora erő működik a tornyokban, mint amekkorát 50 összekapcsolt nyerges vontató fejtene ki egyidejűleg. 2015 környékén történt a következő érdemi lépés. Az akkori magyar kormány támogatásával lehetőség nyílt egy friss tanulmány elkészítésére. Több terület szakemberei alkottak véleményt egy lehetséges megoldásról. A projektum lényege az alapok megerősítése volt. Be kellett hatolni az alapokba, és megasípokat beépíteni. Régen farönköket használtak a nagyobb épületek megerősítéséhez, itt már modernebb módszerekről van szó. Ez egy nagyon invazív beavatkozás, és a 16 tervezett cölöpből csak 11-et sikerült lefúrni. Olyan ez, mint amikor valaki áll, és így cserélnek cipőt a lábán – szemléltette az atya. Ez nem bizonyult tartós megoldásnak, és a rezgések hatására további károk keletkeztek, így a maradék 5 sípot már nem verték le. Ezután az épület körül és bent is különböző mélységekben műgyanta befecskendezésével próbálkoztak. Ekkor újból megnyilvánultak a fizika furcsa törvényei, mivel a tornyok elkezdtek előredőlni, ami még veszélyesebb, tudniillik össze vannak építve a főhajóval, és elkezdték magukkal húzni a templom többi részét is. Ekkor újabb látványos repedések jelentek meg az oldalfalakon és a mennyezeten. Az épület biztonsága érdekében ezzel a módszerrel is leálltak. Ez a koronavírus-járvány idején volt, azóta nem történt semmilyen beavatkozás. A 2020 utolsó napjaiban történt horvátországi földrengés után, mely Szabadkán is érezhető volt, azonnal jöttek a szakemberek, és elvégezték a szükséges méréseket. Azóta nincs új adat.

A magyar kormány 2022-ben ismét megerősítette, hogy érdekelt a székesegyház helyreállításában, de a hazai és a horvátországi politikusok nem voltak ennyire készségesek. Dragan Muharem plébános most azon dolgozik, hogy frissítse az adatokat, és látható legyen, milyen mozgások történnek az épületben. Ez bármilyen további tervek elkészítéséhez nélkülözhetetlen. Újra össze szeretné állítani a régi csapatot, és új szakembereket bevonni. A politikai helyzet is lassan mindhárom érintett országban újrarajzolódik, így talán lehetőség nyílik újra belevágni a munkába. Egy európai parlamenti képviselő is megtekintette a közelmúltban a székesegyházat, és ő is nyitott a megoldáskeresésre. A plébános szerint Szerbiának, Horvátországnak és Magyarországnak közösen kellene fellépnie, együtt előteremtve a forrásokat, hiszen mindhárom nép elemi érdeke, hogy a székesegyház megmaradjon. Ha megosztanák a költségeket, azok senkinek sem lennének túlságosan megterhelők.

A szakemberek már az első tanulmány elkészülte előtt a legradikálisabb megoldást tartották a legszerencsésebbnek. Ez az alap tehermentesítése lenne, vagyis a tornyok visszabontása. A 64 méternek csaknem a kétharmadát kellene lebontani, egészen a kórus padlózatának szintjéig. Ezután szakszerűen meg lehetne erősíteni az alapokat, majd újraépíteni a tornyokat könnyebb szerkezetű anyagokból, a mostaniakkal teljesen azonos kinézetben. Az utolsó, hét-nyolc évvel ezelőtti számítások szerint ez 10 millió euróba került volna.

A székesegyház püspöki székhely, így a hozzá kapcsolódó ügyek nemcsak a plébános hatáskörébe tartoznak, hanem az egész egyházmegyét érintik. Kár, hogy a székesegyházra csak gondként tekintünk. Ez az épület a város büszkesége. A repedés tetején álló Szűz Mária-szobor pedig Szabadka legrégebbi műalkotása. Dragan Muharem plébános szeretné, hogy az emberek beszéljenek a templomról, és reméli, hogy így a székesegyház sebének híre előbb-utóbb azok fülébe is eljut, akik be tudják gyógyítani.