A siómarosi Kossuth Művelődési Kör székháza

Az anyaországi Balatonszabadi településsel Torontálvásárhely elöljárói 2005-ben írták alá a testvérvárosi együttműködésről szóló okmányokat. Sajnos, a kezdeti kölcsönös protokolláris, falunapi és egyéb alkalmi látogatások rendszerességéről ma már zömmel csak a fakuló újságkivágások mesélnek, újabban azonban mindkét testvérvidéken mozogni látszik a levegő. Néhány szorosabbra fűzött baráti kapcsolatra építve újraindulni készül a két ország partnertelepülése közötti híráramlás. Mindenekelőtt a Hét Nap dél-bánsági külmunkatársának, illetve a balatonszabadi--siómarosi Szabadi Szó lap tudósítójának, továbbá a helyi Kossuth Művelődési Kör mindenesének, Pappné Hermecz Juditnak köszönhetően. Mint megtudtuk, a néhai Fokszabadi és Siómaros egyesítéséből létrejött Balatonszabadin a közelmúltban megült falunap után október első szombatján emléktáblát avatnak a helyi Kossuth Művelődési Kör -- az intézmény Magyarország egyik legrégibb civil szerveződése, amely Kossuth Lajosnak és a Sió menti településen élő lakosok szabadság- és hazaszeretetének állít emléket -- és az önkormányzat összefogásának eredményeként. Teszik ezt a szépemlékű Pápai Lajos (1923--2005) tiszteletére, aki nemcsak a Kossuth Művelődési Kör alapító elnöke volt, illetve visszavonulása után annak örökös tiszteletbeli vezetője, hanem 2003-tól a Balatonszabadi Község Díszpolgára cím viselője is.
''Azelőtt olyan egyszerű, természetes, magától értetődő volt minden. Évszázados, kialakult rend, elismert hierarchia, bevett szokások. Ma minden komplikált, összeszedett, rideg, nem természetes. Az embereknek nincs idejük összejönni, beszélgetni, szórakozni. Ma nálunk talán még jobban a pénz körül forog minden, mint a kapitalizmusban. Szinte kivész az emberekből az, ami emberré teszi őket: a szeretet, a jóság, az együvé tartozás, a segítőkészség. Nem éreznek felelősséget sem a falujuk, sem embertársuk, sem népük jövőjéért. Nem sorolom tovább. Meg kell újulnunk, vissza kell térnünk a régi hagyományokhoz is. Merjünk magyarok lenni, mert ettől még nem leszünk irredenták vagy soviniszták. Vissza kell állítani az önbecsülésüket. Van bennünk annyi tehetség, mint bármelyik népben. Célt, ideált, mintaképet kell választanunk. Hinni kell, mert enélkül nincs kitartásunk. Oly gazdag a mi múltunk, történelmünk eredményekben, emberekben, (hogy) mindenki találhat benne követésre méltót.” (Pápai Lajos: Minden messze közeljő egyszer)