Egészen konkrétan az 1972. évi blaxploitation filmet, a Superflyt gondolta újra, Trevor Jacksonnal a főszerepben. Sokunk számára, akik a blaxploitation alkotásokat évtizedekkel aranykoruk után fedeztük fel, ezek a művek leginkább a zenéjük miatt maradtak emlékezetesek. A maguk idejében persze kulturális szempontból is relevánsak voltak, hiszen fekete színészekkel, tudatosan fekete rendezőkkel készültek, a társadalom perifériájára kiszorított emberekről szóltak, illetve a fehér ember zsarnokságáról. Ezeket azonban sajnos leginkább olyan cinikus rendezők instruálták, akik konkrétan hülyének nézték a nézőiket, akik nyilvánvalóan nem tudnak majd megkülönböztetni egy jó forgatókönyvet a rossztól, illetve egy csapnivaló színészt az elfogadhatótól. Szerintük elég volt a meztelenség, a lövöldözés és az önmegvalósító újgazdag bűnözők dicsőítése, hiszen a tömeg úgyis erre vált jegyet.

Ami viszont a zenét illeti, valóban mesterművek születtek. Curtis Mayfield, Marvin Gaye, Bobby Womack vagy akár Isaac Hayes teljes filmzenét írt például a Trouble Man, a Shaft vagy az Across 110th Street című alkotásokhoz, melyek ráadásul zseniálisak lettek, és időtállóak maradtak. A Superfly új verziója viszont még a zenéjével sem dicsekedhet majd negyven év múlva. Trevor Jackson egy Priest nevű kokaindílert alakít, aki azért tud folyton óriási üzleteket kötni, mert ismeri a riválisai titkait. Az egész mindjárt egy végtelenül blőd beszélgetéssel indul, melynek során Priest három pisztolyos férfit fegyverez le azzal, hogy szóban kiteregeti a szennyesüket. Ezután következik a narráció, melyből kiderül, hogy hősünk tizenegy éves kora óta űzi az ipart, birodalmat épít, és nem csinál mást, mint munkát ad az embereknek.

Ezek a munkák általában a legnagyobb jóindulattal is többéves börtönnel sújthatóak, úgyhogy mielőtt elkezdenénk megtapsolni Priestet, gyorsan gondoljuk végig, nézőként milyen remek társaságba is keveredtünk. Hősünknek két barátnője is van egyszerre, egy afroamerikai és egy latin hölgy. Az 1972-ben készült eredetiben Priestnek szintén két csaja volt, egy fehér meg egy fekete, és nem tudtak a másikról. Director X ezzel is jelzi, hogy végső ideje leszámolni a konzervatív múlttal, elérkezett a túljátszott, zuhanyzós édes hármasok ideje a modern mozivásznon. A régi filmben Priest még érezhetett bűntudatot, amiért mindkét barátnőjének hazudott, ma viszont már teljesen normális, hogy a nők tárgyakká, sőt, inkább segédeszközökké átlényegülve tesznek eleget gondoskodó uruk parancsainak.

Itt van még Eddie (Jason Mitchell) is, aki a fő mozgatórugója az üzletnek, miközben Priest a hajával törődik vagy éppen belső monológot tart. Nem maradnak el persze a szokásos bonyodalmak sem, hiszen a csapat a Snow Patrol nevű, télikabátokban pózoló gengszterekkel „rúgja össze a port”. Priest ezután válaszút elé kerül, majd úgy dönt, végrehajt még egy utolsó, óriási bulit, és nyugdíjba vonul. Szerepet kapott a filmben Big Boi is az Outkastból, továbbá Mayfield eredeti Superfly-betétdala, a Pusherman is, ’72-ből.

Nagyon furcsa, hogy noha Director X elsősorban videoklipek rendezéséből él, ezúttal mégis beérte egy puritán, unalmas képi világgal. Nincs stílusa, sőt, ahogyan a régi, cinikus blaxploitation mozik, ő is komplett hülyének nézte azokat, akik jegyet váltanak a filmjére. Talán az a legviccesebb, hogy Priestnek egészen a 116 perces játékidő végéig nem sikerül meggyőznie bennünket arról, hogy valóban annyira okos, mint amilyennek hiszi magát. Az eredeti Superfly címszerepét Ron O’Neal alakította, akire ebben a karakterben még negyven év múltán is emlékszünk. Trevor Jacksont pedig már két hét múlva el fogjuk felejteni. Unalmas, ötlettelen, sekélyes, sőt, offenzív. Semmi szükség sem volt rá.