A színházterem rég látott ennyi vendéget. Telis-tele volt minden padsor, s a közönség vastapssal hálálta meg a tanulók mókás ünnepi műsorát, melynek címéül — és mottójául — ezúttal egy ismert gyermekdalidézetet választottak: „Megfogtam egy szúnyogot, nagyobb volt egy lónál/ Kisütöttem a zsírját, több volt egy akónál./ Aki eztet elhiszi, szamarabb a lónál,/ Aki eztet elhiszi, szamarabb a lónál...”
A vendégeket Molnár Márta iskolaigazgató üdvözölte:
— Az ünnep a diákoké és a tanároké is. Jelentős iskola vagyunk, jelentős eredményekkel. Folyamatosan dolgozunk, számtalan eseményen veszünk részt, sok intézménnyel, szervezettel működünk együtt, részt veszünk minden lehetséges pályázaton. Diákjaink díjakat hoznak haza, eredményeinket pedig elismerik a szakemberek. Vannak sikerélményeink. Olykor azonban érnek bennünket támadások is, melyek kedvünket szegik, megkérdőjelezik az értelmét a munkánkba fektetett energiának. Ezért ejtünk néha egy-két könnycseppet is, de mivel erős, összetartó közösség vagyunk, az iskolában rengeteget nevetünk. Jól érezzük magunkat, egy-egy mosolynak köszönhetően a nehéz napokat is könnyebben átvészeljük. És néha úgy érezzük, hogy egy hatalmas zsibvásár kellős közepén vagyunk — de ebben a cirkuszban ott van a rend is. Mindenki tudja a határait, mindenki ismeri a lehetőségeit. Ebbe az előadásba sok munkát fektettünk bele. Nagy volt az izgalom a színfalak mögött. Sokat gyakoroltak a gyerekek, sokat bátorították őket tanáraik. Felcsigáztuk a szülőket is, felébresztettük a kíváncsiságukat. Talán soha nem voltak még ennyien a színházteremben...
Az „ünnepi órarend”-et természetesen a tanintézet pedagógusai állították össze: Barna Boglárka, Bulatović Gabriella, Cékus Attila, Fülöp Valentin, Gombár Judit, Hajvert Ákos, Kovács Hanna, Jasna Knežević, Lestár Anikó, Marić Márta, Mohácsi Zoltán, Aleksandra Vučinić. A mintegy 150 szereplő — kórustagok, kisszínészek, versmondók, a ritmikus tánckar tagjai, rappelők... — pedig az iskola tanulói közül került ki. Volt minden, mi szemnek és fülnek(!) ingere. Tartalmas, derűs perceket élhettünk meg együtt hála az igényes összeállításnak, amelyről a magyarországi testvértelepülések — Békésszentandrás, Kelebia, Szarvas — küldöttsége egyszerűen csak így nyilatkozott: „Az igazi toleranciáról és barátságról szólt. Remekül szórakozhattunk a gyermeki humoron, és komolyan elgondolkozhatunk a kimondott üzeneteken.”