Ma már nem nagyon látni téli fagyit, de nem hullatok érte könnyet, mert nem volt a kedvencem, viszont mindenképp érdekes megfigyelni, hogyan változnak az édességfogyasztási szokások, mi tűnik el a polcokról, mi jelenik meg. Nincs forgalomban a cigi formájú rágó, hiszen az (ma már) rossz üzenetet sugall a gyerekek számára. Ahogyan a reklámokban sem jelenhet meg egy hétéves forma kisfiú, aki felhívja édesanyját a boltból, hogy: „Anya, mit is mondtál, mi a legfontosabb, amit vennem kell? Ami nélkül nem várhatjuk haza apát ebédre? Jaaa, tényleg, a Župski Vinjak!” Manapság az is problematikus, hogy egy kisfiú egyedül megy vásárolni a boltba, az pedig főleg, hogy az alkoholizmust propagálja a reklám.

Néhány mondatot még szenteljünk a csodálatos rágógumi-kultúrának. Becsén, közvetlenül a suli mellett (tökéletes marketing) volt egy bolt, a Pop-Art, ahol kétpultnyi rágóból lehetett választani. Hegyekben álltak a rágók, melyeket mi marokszám vásároltunk. A legmenőbb a Turbo volt (az íze miatt), aztán a Love is…, mert lehetett gyűjteni a cuki képeket belőle, a Čunga Lunga a fél arcot eltakaró lufi miatt, melyet fújni lehetett belőle, és a Shock, mely utóbbi először olyan savanyú volt, hogy összerántotta az ember arcát a fülétől az orráig, és néhány percig rágni kellett, hogy megjöjjön az édes íz. Csak a keményebbek tolták, a puhányok epres, rózsaszín tubusból nyomósat rágcsáltak.

S a jó kis „Step sok” is kiment a divatból, a porból szörp kultuszából csak a Cedevita maradt fenn. Pedig annyira finom, rikítóan neonszínű szörpöt azóta sem láttam. A trópusi ízesítésű olyan volt, mintha egyenesen a Cartoon Network-ös Dexter laboratóriumában készítették volna egy rajzfilmben. Most a Step helyett az energiaitalok a menők, literszám fogyasztják a fiatalok, ergo ez az a korszak, amikor az a kedvenc, ami egy kicsit káros, és boltban lehet megvenni, nem anya csomagolja. Ez, úgy látszik, még nem változott meg.