Az utolsó hely megerősítése a cél?

Minden hónapban megtekinthetjük a statisztikai hivatal által közétett szerbiai átlagbér összegét. Tizenhárom hónappal ezelőtt hivatalosan körülbelül 50 000 dinár volt az átlagkereset, néhány hónappal ezelőtt pedig valamivel több mint 44 000 dinár. Ezek az adatok általában természetesen köszönőviszonyban sincsenek a valósággal és a legtöbb polgár keresetének számadataival. Ráadásul még ezek a „kozmetikázott” számsorok sem elegendőek arra, hogy Európa más országainak átlagbéréhez lehessen hasonlítani őket. Meg lehet próbálni, de annak az egészségre káros hatása lehet. Elég csupán szétnézni a térségben, hogy rájöjjünk, Szerbia még a szomszédos országokkal, az egykori jugoszláv tagállamokkal sem tudja tartani a lépést gazdasági téren. Szlovéniában például az átlagfizetés valamivel 1000 euró, Horvátországban pedig 700 euró fölött van. De még a szegényebbnek mondott kis országok, mint Montenegró és Bosznia-Hercegovina is legalább 100 euróval tud nagyobb bért nyújtani a dolgozóknak, mint Szerbia. Csupán Macedóniában van a szerbiaihoz hasonló fizetés. Az elkeserítő helyzet súlyosságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy még a kormányfő által 2018-ra ígért 500 eurós átlagkeresettel sem lehetne jelentősen előrébb jutni a gazdasági ranglétrán. A statisztikai hivatal természetesen bármikor képes lesz „alátámasztani” a kormányzati elképzeléseket. Elméletben nemrég volt már itt 50 000 dinár feletti átlagbér is, tehát papíron lehet 60-70 000 is.

A rendkívül alacsony átlagbért sajnos csak kismértékben ellensúlyozzák az alacsony energiaárak. Az elektromos áram ugyanis nálunk a legolcsóbb a térségben. Macedóniában, Bulgáriában és Boszniában is drágább, az európai uniós országokban pedig jóval tekintélyesebb összeget kell fizetni érte. Viszont a szerbiai bér annyira alacsony, hogy az olcsó áram, gáz és víz is sokkal jobban megterheli a háztartások költségvetését, mint az Európa más térségében élőkét.

Európai viszonylatban tehát továbbra sem a rezsiköltség nagy Szerbiában, hanem a fizetés rendkívül kicsi. Hiába vannak kedvező árak, ha az emberek nem tudják kifizetni őket.

Mese az 500 euróról

Azt az elképzelést, amely szerint két esztendő múlva 500 eurót kereshet egy szerbiai átlagpolgár, azon nyomban megkérdőjelezték. Gazdasági elemzők és a pénzügyminisztérium szerint sem reális az ígéret. Az átlagbéremelésnek ugyanis gazdasági alapja nincs, a dinár mesterséges erősítésének pedig hosszú távon szintén nincs értelme. Ettől függetlenül a szavazók egy része szinte mindent elhisz a kormányfőnek. Az emberek többsége nem is akarja tudomásul venni azt a tényt, hogy az ország olyan mértékben el van adósodva, hogy ha a lakosság évekig ingyen dolgozna, akkor sem lenne elegendő pénz az adósság törlesztésére. Nem véletlen, hogy a kormány a bér és a nyugdíj emeléséről szóló döntéseit már többször elhalasztotta.

A Nemzetközi Valutaalap viszont elégedetten veregeti a kormányfő vállát. A szerbiai gazdasági konszolidáció, magyarra fordítva: az átlagpolgárok vegetálásának esztendői felettébb tetszenek a nemzetközi pénzügyi szervezetnek. Ha ugyanis a világ többi részén is ilyen nyugodtan vennék tudomásul a mindennapi nyomort, akkor a háttérhatalom által kézi vezérelt jóléti társadalmak még évszázadokig háborítatlanul virágozhatnának. Szerbia viszont mit is kap a megszorításokért, a gazdasági konszolidációért és a hiteltörlesztésért cserébe? Azt, hogy a nemzetközi befektetők messze elkerülik. Ezáltal a vállalati csődök száma toronymagasan emelkedik ki a térség országaihoz viszonyítva. Csupán Romániában nagyobb a fizetésképtelen vállalkozások száma.

Csődeljárások, felszámolások, munkahely-megszüntetések, pénzügyi megszorítások, nyugdíjcsökkentések, lesújtó elvándorlási adatok. Mind-mind olyan jelenségek, amelyek azon nyomban cáfolják a különféle gazdasági fellendülésről szóló meséket. A legelszomorítóbb pedig az, hogy az itt élő állampolgároknak az ígéretek alapján újabb két évet kell várniuk ahhoz, hogy egy esetleges 500 eurós átlagbérrel újra a legszegényebb társadalommá váljanak a térségben. Szóval még a stabil utolsó helyre is két évet kell várni.