home 2024. október 09., Dénes napja
Online előfizetés
Sós víz, de nem tenger
Tóth Lívia
2024.09.08.
LXXIX. évf. 36. szám
Sós víz, de nem tenger

Tuzla, középkori, szláv nevén Soli, város és község Bosznia-Hercegovina északkeleti részén. 160 000-re becsülhető lakosságszámával az ország harmadik legnagyobb városa, a Bosznia-hercegovinai Föderáció Tuzlai Kantonjának székhelye.

A mai város elődjét először 950-ben mint magyar uralom alatt álló területet említik a források. Később Soli néven szerepel a krónikákban, mely a településen feltörő sós forrásokra, illetve a város gazdaságát meghatározó sóra utal. 1463-ban az oszmánok Boszniával együtt elfoglalták, mai neve is abból a korból származik, a tuz ugyanis törökül sót jelent. 1878-ban Tuzla is a Habsburg Monarchia része lett. Az I. világháború végén az újonnan alakult Szerb—Horvát—Szlovén Királysághoz (1929-től Jugoszlávia) került.


A szerző és Barát István felvételei

A II. világháború után Tuzla jelentős iparvárossá vált. A környékén lévő só- és szénlelőhelyekre stabil vegy- és erőműipar épült. A Jugoszlávia különböző vidékeiről érkezetteknek a letelepedése tovább tarkította a város már addig is színes etnikai képét. Tuzlát a ’90-es évek háborúja sem kerülte el, voltak gránátbecsapódások, melyek közül az 1995. május 25-ei volt a legszörnyűbb, az óváros központjában ugyanis hetvenegy, többségében az iskolaév végét ünneplő fiatalt pusztított el. A daytoni békeszerződés aláírása óta eltelt időszakban nemzetközi segítséggel fejlődött, ma is fontos iparvárosnak számít. 1976 óta egyeteme is van, ahol főleg mérnököket képeznek. 

Ha csak ezeket a mondatokat olvasom el a városról, még nem kapok kedvet ahhoz, hogy közelebbről is megnézzük. A zentai Domus utazási iroda azonban egynapos kirándulásra invitálta az érdeklődőket, melyben fürdés is szerepelt a sós vizű Pannon-tavakban. Sós víz, de nem tenger? Gondoltuk, ez már megér egy túrát, de ha elindulunk, akkor ne csak egy napot, hanem legalább két éjszakát töltsünk ott. A Booking oldalán számos szálláshely közül lehet válogatni, sikerült is egy, a város központjában lévő panzióban foglalni, két éjszakára, kettőnknek reggelivel 80 euróért. Minden közel volt, az óváros látnivalói és a tófürdő is. Mely nem is egy, hanem három nem túl nagy, de valóban sós vizű mesterséges tóból, több vízesésből és az alattuk lévő fürdőmedencékből áll.

Mint kiderült, a város vezetősége mintegy két évtizeddel ezelőtt álmodott egy merészet, majd meg is valósította ötletét a Tuzla központjában található néhány hektárnyi elhagyatott területen. Így történt, hogy a közelmúltig a sóbányászatáról ismert ipari várost már egyre többen a turisztikai vonzereje miatt keresik fel.

Napközben a csendes, majdnem üres utcákon nyugodtan lehet sétálni, nézelődni, viszont a tavak melletti strandon szinte egy törölközőnyi szabad helyet sem lehet találni. Este zsúfolásig megtelnek az utcák, a terek, a vendéglők, pezseg az egész város, hullámzik a színes, sok nyelven beszélő emberkavalkád. Hétköznap is több helyen élő zene szórakoztatta a jelenlévőket, az egyik helyszínen egy hölgy énekelt, a másikon két gitáros csapott a húrok közé, ahol viszont DJ pörgette a lemezeket, ott főleg fiatalok üldögéltek, gyakran napozóágyhoz hasonló alkalmatosságokon vagy éppen babzsákokon. Mindezen egyébként nem is kell csodálkozni, hiszen napközben sós vízben csobbanhatunk, este pedig baráti áron, azt is mondhatnám, hogy a tengerparthoz viszonyítva olcsón sörözhetünk — a városban működő sörgyárnak kiváló termékei vannak —, vacsorázhatunk. A kínálatban főleg rostélyos ételek, pizza, palacsinta szerepel, arra viszont ügyelnünk kell, hogy alkoholos italt nem minden vendéglátóipari egységben szolgálnak fel. Már az első ember, akit megkérdeztünk, merre van a szálláshelyünk, a tuzlai só gyógyító hatásáról kezdett nekünk beszélni. Mint megtudtam, a városban 1914-ben nyílt meg az első szanatórium, ahol ízületi bántalmakban és légzőszervi betegségekben szenvedőket kezeltek.

A három tó együttes felülete 3,25 ha, mélységük 80 és 180 cm között alakul, sótartalmuk a Földközi-tengerével vetekszik. A 8 hektáros területet sós források és vízesések, valamint két, csúszdákkal felszerelt úszómedence teszi még attraktívabbá. Mivel a városban egy neolitikum kori falu maradványait találták meg, az egyik tó partján tíz, vesszőből, sárból és nádból épített, kör alakú kunyhót újítottak fel, melyek mindegyike külön témát mutat be. A komplexum 80 százalékban Tuzla város tulajdona, és évente mintegy 300 000 látogatót jegyeznek.

Az óváros sétálóutcáit Monarchia korabeli épületek övezik, az egyik legjellegzetesebb a Kapu (Kapija) nevű objektum. A Szabadság tér hivatalosan is a legnagyobbnak számít Bosznia-Hercegovinában, egyik ékessége a hatalmas szökőkút. Tuzla szülötte Meša Selimović író és Ismet Mujezinović festő — szobraikat sokan felkeresik. Több dzsámi mellett megnézhetjük Behram bég medreszének kapuját és a város új jelképét, a Čaršija dzsámit, valamint annak kútját is.

A felsoroltakból sok mindent láttunk, de még számos olyan hely maradt, ahova ezúttal nem jutottunk el. Ezért Tuzla hamarosan újra szerepel majd az úti céljaink között.

Képgaléria
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..