Lassan sötétedett. A gyerekek még futkostak a labda után. Egy kicsit elidőztek a nagy udvar oltalmában, aztán kimerészkedtek az utcára. Az egyikük, talán 12-13 éves lehetett, nekiszaladt az útjelző táblának. Szorosra kulcsolt kezei alatt csikorgott a fényesre festett rúd. Lábait összekulcsolva forogni próbált. Elengedte a vasat, aztán újra kezdte a mutatványt, mind nagyobb köröket produkálva. Társai abbahagyták a bújócskázást, szemmel láthatólag számítottak egy ,,jobb' folytatásra. A fiú nem akart nekik csalódást okozni. Megint nekirugaszkodott, felugrott, és ,,gyűrni' kezdte a táblát. Hosszabb erőlködés, majd segítség igénybevételével a felismerhetetlenségig gyűrték össze az útjelzőt.
Tanúval nem számoltak.
Volt!
A szülőkön lett számon kérve a nagy kaland. Kitűnt, hogy a játszadozó gyerekek közül három állami gondozott. Családnál vannak elhelyezve, akik minden tőlük telhetőt megtesznek értük. Ételt, italt adnak nekik, tetőt a fejük fölé, és nevelést igyekeznek biztosítani, csak a biológiai szülőket nem helyettesíthetik. Az egyik gyerek, már régen el van felejtve, a másik kettő testvérpár. Ez utóbbiak édesanyja meghalt, az apa pedig nem viselkedik szülőként, egyébként súlyos beteg és alkoholista. Gyermekei okkal menekülnek előle.
A számonkérés alkalmával szemrebbenés nélkül tagadták le a letagadhatatlant. Közben egyikük olyan aranyos arcot vágott, hogy nem lehetett haragudni rá. Éjfekete szemében egyszerre gyulladt ki a pajkosság, a megszeppenés és a védekezés fénye. Az, aki pontosan tudta a teljes igazságot, megkérte, hogy ha tényleg nem ő volt, fogadja el a bocsánatkérését, de ha mégis ő lett volna a főkolompos, akkor többet ilyet ne tegyen, majd következett a tiltás miértje. A fiú meglepődött ettől a hozzáállástól. Megszokta, hogy a szülői házban nem kérdezik, nem szembesítik önmagával és a tetteivel. Hanem ütnek. Azért kerültek egy idegen családba, felügyeletre és gondozásra, hogy megtanulják: az élet nemcsak erőszakból és elutasításból áll.
A gyerekek szeretetre vágynak és szeretetet adn(án)ak. Tettük többek között a figyelemkeltéssel is magyarázható. Egy napon talán, nevelőszülők segítségével megtalálva a helyes utat, nekik is sikerül megkapni azt, ami minden gyereknek és felnőttnek egyaránt jár: egy békés, kiegyensúlyozott családot, és sok-sok szeretettel gondtalanabbá varázsolt életet.