home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Sorsfordulók a csókai Marczibányi—Lederer-kastély történetéből
VÁZSONYI Csilla
2015.11.08.
LXX. évf. 44. szám
Sorsfordulók a csókai Marczibányi—Lederer-kastély történetéből

Csóka Község — tájékoztatja az úton járókat a település határában elhelyezett tábla, rajta a csókai kastély képével. Ugyanezeket a körvonalakat pillantjuk meg először, ha virtuális látogatást teszünk a község honlapján, vagy kézbe vesszük a Csókai Krónika egy számát. Másképp talán már el is felejthettük volna, hogyan is fest ez a klasszicista kúria, hiszen évek óta sűrű lombkorona mögé rejtőzött.

Nemrégiben azonban jelentősen megritkították a növényzetet, így újra láthatóvá vált az elegáns, méltóságteljes főhomlokzat, melynek legdominánsabb része az emeleti terasz a kovácsoltvas korláttal, a három, íves lezárású ablakkal és a felettük futó frízzel. Egyéb díszre nem igazán van szüksége az épületnek, melyet nemes arányai tesznek tetszetőssé. A Csóka központjában található kastély kétségkívül a település legfontosabb jelképe, s egykori tulajdonosainak, a virágzó birtokot vezető Lederer családnak az emlékezete is él még a csókaiak körében. Nem is csoda, hiszen egykor a lakosság nagy része az ő mintagazdaságukon kereste a kenyerét.

A kastély története azonban nem a Ledererekkel kezdődött. Az építkezést valahol a XIX. század derekán még a Marczibányiak kezdték, akik 1782-ben vásárolták meg az uradalmat. Hiába építette fel azonban a család a gyönyörű Szentháromság-templomot (1795—1808), nem mondható, hogy az égiek áldása lett volna csókai tartózkodásukon.

A vidéken dühöngő kolera, egy 1841. évi pusztító vihar, az 1848−49-es forradalom eseményei, végül bizonyos szerencsétlen kölcsönügyletek odáig vezettek, hogy 1869-ben kénytelenek voltak túladni a birtokon. A félbehagyott kastélyt későbbi tulajdonosai fejezték be, így került végül — részben öröklés, részben vásárlás révén — a Ledererekhez. A XX. század első felében Lederer Arthur, majd fia, György igazgatta az uradalmat, akik remek párost alkothattak, Arthur papát ugyanis az Osztrák—Magyar Monarchia egyik legjobb szakemberének tartották az állattenyésztés terén, György pedig remek üzleti érzékével járult hozzá a gazdaság töretlen fejlődéséhez.

A csókai birtok mintagazdasággá való nyilvánításával megmenekültek az 1920-as években bevezetett agrárreformok, vagyis a felparcellázás elől is, mely azokban az időkben a legtöbb nagybirtok és ezzel a nagyúri életmód végét jelentette. Mindezt azonban Csókán még fenn tudták tartani egy kis ideig. A kastély személyzete ekkor huszonnégy főből állt, köztük külön szobalánya volt a nagyságos úrnak, külön a nagyságos asszonynak. A személyzeti lakások és az étterem, a vasalószoba, az éléskamra az alagsorban helyezkedett el, a földszinten volt a szalon, az ebédlő, a dolgozószoba és a könyvtár, az emeleten meg a háziak lakosztályai, a vendégszobák és a teázó.

A gazdaság, mely mindezt megalapozta, borászatot, virágmagkertészetet és szalámigyárat is magában foglalt, nem beszélve a jelentős szarvasmarha-, juh- és lóállományról. A lovak az 1950-es évekig, a gazdálkodás jelentősebb gépesítéséig nélkülözhetetlenek voltak, a többi közt a majorokat összekötő lórévasút működésében, illetve a személyszállításban is. A parádés kocsisok nemcsak a kastély urait és előkelő vendégeit fuvarozták, de ők mentek el Zentára a Ledererék alkalmazásában álló angoltanárért, teniszedzőért vagy varrónőért is.

A lovakhoz maga a nagyságos asszony, Lederer Györgyné Rainprecht Magda is értett, aki gyakran ellenőrizte a kocsisokat, hogy kellő gondossággal vakarták-e le a lovakról a port. Fehér kesztyűjében végigsimította a paripákat, s a kesztyű színváltozása utalt a munka minőségére. Patason nevű nóniuszával sűrűn lovagolt ki a szőlőbe vagy a virágültetvényekhez. Miután a lovász felnyergelte és bejáratta a hátaslovat, a kastély úrnője a lovaglópálcával megérintette a jószág térdét, mire az letérdelt, hogy gazdája könnyedén felszállhasson. Még a gyerekeknek is volt egy kicsi szánkójuk és fiákerük, melyhez megfelelő méretű lovak is jártak. A kastélypark egyébként igazi gyerekparadicsom volt ezekben az időkben. A kis Ledererek, Gyuri és Magda, becenevén Cuki, a többi csókai gyerekkel együtt jártak iskolába, és barátaikat gyakran hívták meg játszani. Különösen emlékezetesek voltak a kastélybeli karácsonyok, sőt, a húsvétok is, amikor a gyerekek számára csokoládényulakat rejtettek el a parkban.

Ledererék lelkiismeretesen gondoskodtak az alkalmazottjaikról. Irigykedve mondták még a nagyságos úr sofőrjéről is, hogy annyit keres, mint egy miniszter. A legszegényebbekről sem feledkeztek meg, a kastélyban ugyanis szegénykonyha működött. A zsidó származású család ugyan még 1919-ben katolizált, ettől függetlenül a német megszállás halálos veszedelmet hozott számára. Ledererék a háborút, majd az utána következő zavaros időket Magyarország és Jugoszlávia közt hányódva végül épségben átvészelték, de Csókára többé nem térhettek vissza. A birtokot Jugoszlávia koholt vádak alapján elkobozta és államosította. A reményvesztett család sok megpróbáltatás után Nyugatra menekült, végül pedig Dél-Afrikában telepedett le.

A Ledererek távozása után a kastély előbb kórházként és árvaházként működött, majd jelenlegi használója, a Rét Mezőgazdasági Birtok foglalta el. Az azóta a vegetáció stádiumába került kombinát napjainkban az épületnek csupán egyetlen helyiségét használja, mégsem hajlandó megválni az értékes ingatlantól. Sajnálatos, hogy a polgármesteri hivatal beköltöztetése csak egy szép terv maradt, pedig az ódon épület igazán megérdemelne egy gondoskodó gazdát. Reménykedjünk, hogy a jövő egy újabb és szerencsésebb sorsfordulót tartogat a kastélynak, a Községi Építkezési Igazgatóság munkatársainak elmondása szerint ugyanis jelentkeztek a Lederer-örökösök, és megkezdődött a vagyon-visszaszármaztatási eljárás.


Felhasznált irodalom:

Cs. Simon István: Virulsz-e még, szülőföldem? 1997.
Nagy Szilvia: Nagymamám meséiből, avagy mit ne felejtsünk továbbadni az új nemzedéknek. Acta Historica Hungarica Turiciensia, 2011. 2. sz.
Podhorányi Zsolt: Mesélő délvidéki kastélyok. 2011.


VÁZSONYI Csilla a VMMI munkatársa

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..