Micsoda érzés belenézni egy sólyom szemébe közvetlen közelről! Az embernek libabőrös lesz a karja tőle. És éppen erről a libabőrérzésről beszélt nekem Búza Tibor sólyomtenyésztő, solymász, amikor a sólyomvadászat lényegét magyarázta. Azt a bizonyos zuhanórepülést 200-300 méterről, az ívet, ahogy a madár lecsap a zsákmányra. S ebben a néhány tökéletes pillanatban évek munkája van benne. Nem csoda, hogy libabőrös lesz tőle a solymász!
A zentai Tisza-híd bánáti oldalán terül el Búza Tibor tanyája: a 3000 négyzetméteres röptető messziről felkelti a kíváncsiságom. Egykor hotel állt itt, ma sólyomtenyésztő telep. A hatvanas évei derekán túl járó férfi pedig solymásznak született, már kisgyermekkorában vonzották ezek a magyar és a szerb nép történelméhez, kultúrájához egyaránt köthető ragadozó madarak, melyek a közel-keleti gazdag országokban óriási kultusszal bíró sólyomvadászat presztízsértékű társai. Tibor a fél világot bejárta, hogy kitanulja, megtapasztalja a solymászatot, s egy megkeresésnek eleget téve az Egyesült Arab Emírségekben épített ki sólyomtenyésztő telepet, majd miután nyilvánvalóvá vált, hogy az ottani klíma nem megfelelő, 2006-ban „hazahozta” a vállalkozást. Hosszú története van annak, hogy mennyi akadállyal szembesült a szerbiai bürokráciában, akár a telep működtetését, akár a sólymok értékesítését illetően, hiszen ha egy madarat külföldre akar vinni, akkor ahhoz export CITES engedélyt kell kérni itthon, importengedélyt pedig a befogadó országban, ami nemcsak pénzköteles, hanem időigényes is. Így ma már saját munkások nélkül, feleségével ketten végzik az összes teendőt.
Tibor fiával és lányával meg a sólymokkal
A tanya kapujától hosszú út vezet a ház bejáratáig. Belépek, és elámulok, közelebb lépek, ám így sem tudom eldönteni, valóban élő madarakat látok-e: két, a filmekben látott sapkát „viselő” sólyom ül mozdulatlanul az egy légterű ebédlő-nappaliban, és csak az alattuk lévő madárpiszok győz meg arról, hogy nem szobor és nem kitömött madár van a szemem előtt. Beszélgetésünk végén aztán az egyikről lekerül a sapka, Tibornak a szintén a filmekből ismert solymászkesztyűs kezére telepszik a madár, és ekkor jön az a bizonyos lúdbőr…
* Nem túl sok solymásszal találkoztam életemben, konkrétan egyet sem ismertem ez idáig, magát is csak hallomásból. Sok solymász van felénk, vagy maga egy csodabogár?
— Szerbiában talán ha húsz aktív solymász van, Magyarországon kb. százötven-kétszáz, a vajdasági magyarok közül pedig ötről tudunk, három van Magyarkanizsán, illetve mi ketten Zentán, a tizenkét éves fiam meg én, a többi az műkedvelő. A gyerek született solymász, látszik a madarán is. Mindig mondom, mutasd meg a madarat, megmondom, milyen solymász vagy. Egy jó kondícióban lévő solymászmadárnak fényes a tolla, jó a kiállása, nem pedig egy sovány, kiéheztetett tollcsomó. A sólyom nagyon intelligens, okos madár, ennek köszönhetően fejleszthetjük ki nála a feltételes reflexet, mely ugyebár bizonyos feltételek között törvényszerűen keletkezik, ám más feltételek között megszűnik. Bizonyos cselekményekkel a sólymot rávesszük, hogy hajlandó legyen vadászni velünk. Ez persze idő és egymásra hangolódás kérdése. Egy kezdő solymász az első tudatos zsákmányfogásig körülbelül öt év elteltével jut el.
* Öt év? Az rengeteg! Mi történik addig?
— Ahhoz, hogy egy sólyom „működjön”, először is a bizalmába kell férkőzni. Át kell vinni a szándékunkat rá, megértetni vele, hogy mit szeretnénk, és megtanítani rá. Először is ahhoz, hogy egy sólyom vadászni akarjon, az idomítás során a testsúlyát vissza kell vennünk maximum 20 százalékkal, de ezt persze nem tehetjük drasztikusan. Fontos tudni, hogy csakis a tenyészetből származó sólyom idomítható, a vadon élő állatok befogása nem engedélyezett. Nos, a madárhoz nem lehet csak úgy hozzányúlni, mert tombol, meg kell szoknia az érintést, a közeledést, ezért szoktuk lesapkázni, hogy megnyugodjon. A sapka alatt nem lát ki, s hozzáérhetünk, kezdetben tollal, fűszállal, pálcikával. Sapka alatt tanítjuk meg enni — az első két napon teljesen visszautasít minden táplálékot —, méghozzá hangra, én etetéskor sziszegek, és ezt a madár összeköti az evéssel, így később, amikor hallja, már nézi, hol a kaja. A lábujjához helyezem a tápot, megérintem a lábát, két nap múlva a sziszegésre már tapogatja a lábujját, hogy ott van-e az étel. Az ötödik napon már levesszük a sapkát, csak a hangot hallatjuk, és már keresni fogja a húst. Akkor csak egy diónyit adunk neki, hogy a súlyveszteség folyamatos legyen. Utána az ülőről átugrasztjuk a kézre…
* Már hallom, ahogy a cikk olvasói felszisszennek, hogy ez állatkínzás…
— A természetben ugyanez történik. Ha a madár kövér, akkor nem fog enni, vadászni, de ha sovány, akkor keresi a lehetőséget, hogy vadat fogjon. Egy jó solymász érzi, mikor és hol kell hozzányúlni a madárhoz, mennyit kell neki enni adni, hogy ne szenvedjen, de haladjon is az iskola. Szóval eljutottunk az ötödik-hatodik napig, amikor a sólyom már simán eszik a kézen. Egyébként a sólymoknál nem gyakori a kézre hívás, csak a kézre ugrás félméteres távolságról, ezért inkább egy tollbábúra hívjuk vissza, mely lehet egy zokniba tömött szénacsomó, két galambszárnnyal átkötve, a madár ugyanis arra fog visszajönni, amire szocializálódik. Amikor már 10 méterről simán visszajön, akkor el lehet engedni, mert nem fog elmenni. Ám mindenekelőtt szerelünk rá egy rádióadót, hogy ha netán eltévedne, akkor megtaláljuk. Utána a sólymot izmolni kell, fejleszteni a repképességét, fogatni vele valami könnyű zsákmányt, aztán később megtanítani arra, hogy a fejünk fölött körözzön, csak a lábunk alól fölreppenő zsákmányra támadjon, és „specializálni” kell a zsákmányra. Miután mindezzel megvagyunk, a sólyom márciustól szeptemberig, a tenyészszezonban visszavonul a röpdéjében, ahol vedlik is. Mire ez az időszak elmúlik, mindent elfelejt, és kezdhetjük újra az egészet…
A sólymoknak nagyon jó a szemük: amíg egy ember 2 kilométerről ismeri föl a másik ember formáját, addig a sólyom ennek a távnak a nyolcszorosáról, azaz 16 kilométerről képes meglátni a tollbábút. Egyébként a természetben egy ragadozó madárnak csak minden tizedik támadása sikeres, kilenc valamiért füstbe megy: vagy nem jól mérte be a távolságot, vagy akadály volt közte és a kiszemelt zsákmány között, vagy az el tudott bújni — hallottam a szakembertől.
Búza Tibor telepén mintegy 200 sólyom nevelkedik, melyek havonta átlagosan 1 tonna naposcsibét fogyasztanak el az egyéb táplálék mellett, ezen madarak napi tápanyagszükséglete ugyanis 100-200 gramm hús, mely lehet apró rágcsáló vagy kis testű madár — fürj, galamb — húsa. S hogy mennyibe kerül egy sólyom? 1000-től néhány ezer euró az ára, fajtól, típustól, nemtől, színtől függően, a ráfordítások tekintetében nem egy kifizetődő vállalkozás. Persze, csak az egészséges, idomítatlan, tenyésztett sólyom kell, hiszen minden vadásznak magának kell összeszoknia a saját madarával azért a bizonyos libabőrért.
A családi archívum felvételei
