Ki sem merem hangosan mondani, és arra kérem önöket, hogy gyorsan felejtsék is el, amit most tőlem hallanak. Unom már ezt az Uniót, és kezd az idegeimre menni: tagjelöltség, csatlakozás, tárgyalások, tagság, majd a mennyei jólét. Lappangó ellenszenvem még fokozódik is, amikor azt hallom, hogy az uniós tagság gyümölcsét és áldását csak 15-20 év múlva fogjuk élvezni. Rendben van, gondolni kell a bennünket követő nemzedékekre is, de gondoltak-e ránk azok a hazafiak és nacionalista politikusok, amikor húsz évvel ezelőtt belekezdtek a délszláv testvérháborúba, és miattuk lett ez a húszéves lemaradás Európától? De maga az Európai Unió is mind gyanúsabb számomra. Úgy tűnik ugyanis, hogy igen messze van Mátyás király igazságától és az Unióban nemcsak a botnak, hanem az igazságnak is két vége van. Hiszen amíg Magyarországot félmilliárd eurós segély megvonásával fenyegetik, a fölöttébb gyanúsan gazdálkodó Görögországnak 130 milliárd eurós hitelt adnak -- úgymond becsületszóra. Az olaszországi állami és politikai maffia esetében pedig egyszerűen szemet huny az Unió. Bezzeg a kis Magyarországot fegyelmezi és kukoricára térdepelteti. Ilyen hozzáállás tapasztalható Szerbiával kapcsolatban is. Kosovo az ürügy és a büntetés, a csatlakozás késleltetésének az oka. Mert megpróbáltuk elhitetni, hogy a szóban forgó tartomány Szerbia része, ahogyan Katalónia vagy Baszkföld is Spanyolországhoz tartozik. Hogy nem ismerjük el Kosovo függetlenségét? Hiszen a tag Görögország meg Macedóniának még a nevét sem ismeri el. Vagy egy egészen friss példa: az uniós tag Észtországban népszavazáson döntöttek arról, hogy hivatalos állami nyelv legyen-e az orosz is. A kétmilliós Észtországban minden harmadik-negyedik lakos orosz nemzetiségű, viszont valamiféle bürokratikus okok miatt 200 ezernek még szavazati joga sincs. Az átkos és primitív Szerbiában viszont még népszavazás nélkül is hivatalos nyelv a magyar, a szlovák, a román, a ruszin... Erre odafigyelhetne az uniós Észtország is. Az Európai Unió élén is emberek állnak, és ők sem mentesek az emberi gyarlóságoktól. A hatalom és az anyagi fölény nekik is a fejükbe szállhat. Ehhez pedig talán már csak azt tehetnénk hozzá, amit a napokban hallottam egy politikai elemzőtől. Miszerint: adj pisztolyt az ember kezébe, kirabolja a bankot. Adj bankot az ember kezébe, kirabolja az egész világot. Adj hatalmat az ember kezébe, leigázza és letiporja alattvalóit.