Szabadkán hosszú hetekig tartott a mészárlás. Az eltűnések időpontja alapján a megtorlások 1944 októberének utolsó napjaiban kezdődtek és egészen december elejéig tartottak, amikor a tömeges kivégzéseket leállították. A halálra ítélteket teherautóval szállították a kivégzés helyszínére, majd a Zentai úti temető 44-es parcelláján levő négy hatalmas tömegsírba földelték el őket. A vérengzések a legfelsőbb polgári és katonai vezetés tudomásával zajlottak le. A kivégzettek között a magyarokon kívül voltak horvátok, baranyai németek, kisebb számban bunyevácok és szerbek is, a férfiakon kívül tizenkét-tizenhárom éves gyerekek, idősek, nők, de még egy állapotos asszony is. Az áldozatok száma megközelíti a 2000-et, közülük immár 1067 személy nevét azonosították a Kegyeleti Bizottság munkájának köszönhetően. Tavaly még 1017 áldozat neve volt ismert, ma már a további kutatások folytán újabb 55 név került fel a gyászos listára. A névsor azonban — melyen már eddig is 51 húszévesnél fiatalabb áldozat neve szerepel — még mindig nem végleges.

— Azért vagyunk itt minden évben, hogy a fájdalmon enyhítsünk, hogy újra és újra elmondjuk: nincs jó és rossz nemzet, csak jó és rossz emberek, hogy a kollektív bűnösség fogalma nem állja, nem állhatja meg a helyét — emelte ki dr. Pásztor Bálint, a Szabadkai Városi Képviselő-testület elnöke a megemlékezésen tartott beszédében. Mint mondta, ez az emlékhely sajnos csak egyike azoknak, amelyek az értelmetlen öldökléstől, a nemzeti vagy az ideológiai alapú kivégzésről tanúskodnak. — A megfélemlítésnek, mint tudjuk, sajnos vannak eszközei, de mi azt mondjuk, ugyanígy vannak eszközei a tények felfedésének, az igazság elismertetésének, a megbékélésnek és a jövőbe tekintésnek is. Mi azt mondjuk, ez az egyetlen járható út, ezen az úton cselekszünk, és felvállaltuk, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk a körülmények feltárása, azoknak a tényeken és csakis a tényeken alapuló tisztázása, az igazságnak a megfelelő méltó lezárása érdekében, hogy akár személyes érintettként vagy közösségként tovább tudjunk lépni. Így értük el, hogy 2009-ben megalakult a magyar—szerb akadémiai vegyes bizottság, amelyet a két ország köztársasági elnöke hozott létre. Négy év után a szerbiai parlament határozatban ítélte el a vajdasági magyar civil lakosság ellen elkövetett atrocitásokat, és a két ország államelnöke közös főhajtáson vett részt a csúrogi vérengzések áldozatainak akkor felavatott emlékműveinél. Egy évvel később, 2014-ben kormányrendelet helyezte hatályon kívül a kollektív bűnösség terhét, és a szerb kormányfő lerótta tiszteletét itt, a 44-es parcellán a kegyelet virágával. Szabadkán három évtizede törekszünk arra, hogy a történelmi igazságtalanságot az ártatlanul kivégzett áldozatok azonosításával enyhítsük, hogy nevüket az emlékfalra helyezett táblákra véssük, örök emlékeztetőként tragikus halálukra és örök fogadalomként számunkra és a minket követő nemzedékek számára, hogy úgy kell élnünk, dolgoznunk és politizálnunk, a gyermekeinket nevelnünk, hogy soha többé ne lehessenek tömegsírok — zárta szavait a vkt elnöke.

A megemlékezés koszorúzással és gyertyagyújtással ért véget, a politikai pártok, szervezetek és egyesületek képviselőin túl a hozzátartozók is elhelyezték a tömegsír felett, valamint a siratófalnál az emlékezés virágait.