Blaskó Bélaként született 1882. október 20-án a Temes megyei Lugoson egy jómódú bankárcsalád negyedik gyermekeként. Művésznevét szülőhelye, az erdélyi Lugos után vette fel, de egy ideig Olt Arisztid néven is filmezett.

Már az elemi iskolában elkezdte érdekelni a színjátszás, amit a szigorú üzletember apa, Blaskó István nem nézett jó szemmel, így a fiú tizenkét évesen elhagyta családját, alkalmi munkákból élt, bányászkodott is, majd belevetette magát a színház világába.

Első jelentős sikerét Szabadkán aratta, megfordult Temesváron, Debrecenben, majd 1910-ben a Szegedi Nemzeti Színház szerződtette. Pályája innentől egyértelműen felfelé ívelt, 1913-ban már a budapesti Nemzeti Színház színésze volt. Számos darabban játszott, még Jézus Krisztus szerepére is felkérték a Mária Magdolna című színpadi darabban.

Szalai Attila rajza

Az I. világháborúban önkéntesként (más források szerint hadnagyként) harcolt. A Tanácsköztársaság alatt aktív szerepet vállalt, színházi szakszervezetet hozott létre.

A proletárdiktatúra bukása után nyílt politikai állásfoglalása miatt emigrációba kényszerült, előbb Bécsbe, majd Németországba, s mivel ott sem érezte magát biztonságban, Amerikába távozott. Az angollal nehezen boldogult, ezért a kezdeti időkben hozzá hasonló, hazájukból menekült színészekkel hozta létre a Magyar Nemzetiségi Színházat, és az USA-ban elsőként ő állította színpadra Az ember tragédiáját.

Lugosi Béla haláláig hű maradt a gyökereihez. Los Angeles-i otthonukat rendszeresen magyar szó és cigánymuzsika zengte be, mert a színészóriás baráti körének jelentős része magyar emigránsokból állt. Emellett szeretettel fogyasztotta az itthoni finomságokat, elsősorban a töltött káposztát, kedvelt borát, a debrői hárslevelűt és a parádi gyógyvizet pedig Magyarországról hozatta.

Forrás: Facebook

Ötször nősült, negyedik feleségétől, Lilian Archtól született egyetlen fia, ifj. Lugosi Béla George 1938-ban.

1927-ben felkérték a Drakula című Broadway-darab címszerepére. A közönség imádta a produkciót, több mint 500 előadást ért meg, és még két évig turnéztak vele. Ennek köszönhetően kérte fel a Universal filmstúdió Lugosi Bélát a Drakula (1931) című film főszerepére, mely meghozta számára a világsikert, ám egyúttal be is skatulyázta őt, mivel később csak horrorfilmekben szerepelt. Halhatatlanná vált, hiszen arcot kölcsönzött a félelemnek. Szinte eggyé vált szerepével. Számos mondata — köztük a soha nem iszom bort — szállóigévé vált. Sminkjét is maga készítette el, feldühítve ezzel a stúdió neves sminkmesterét. Az első filmek után több levelet kapott női rajongóitól, mint Clark Gable. Soha többé nem tudott szabadulni a horrorfilmek világából, lassan elveszítette önmagát, és ebbe bele is rokkant. A háborús sebesülése okozta fájdalmait orvosai egyre erősebb gyógyszerekkel igyekeztek enyhíteni, ám éppen ez vezetett súlyos morfinfüggőségéhez.

Lugosi olyan szegényen halt meg 1956. augusztus 16-án, hetvenhárom éves korában, hogy temetését Frank Sinatra fizette ki. Színészi pályájának legmeghatározóbb szerepe még a túlvilágra is elkísérte, hiszen Drakula jelmezének másolatában temették el.