A Skywalker kora elsietettnek, összecsapottnak tűnik, pedig J. J. Abrams rendezőre megmentőként tekintettek a valódi rajongók az előző, Rian Johnson által készített film után. Hogy mennyire sikerült megmentenie az univerzumot, arról megoszlik a nézők és a kritikusok véleménye, a Star Wars rajongói klubok tagjainak heves kommentháborúiról nem is beszélve. Tartogat ugyan meglepetéseket, melyekre hosszú távon valahol mindannyian számítottunk, már a 2015-beli Az ébredő Erő óta. Az utolsó jedik egy igazán formabontó, sokak számára mégis hajmeresztő irányba terelte a cselekményt. A helyzet viszont az, hogy jómagam például azt élveztem legjobban a három új film közül, éppen azért, mert hatalmas kockázatot vállalva, a fanatikusok dühével dacolva mert több, eredetibb lenni.

Ezt az irányt azonban az új film már egyáltalán nem követi. Ezért is válik önismétlővé, sőt, olyan lezárássá, amely a legkevésbé sem különleges, helyette viszont felejthető. A Skywalker kora mégis lezárja nemcsak az új történetet, de a Skywalker család évtizedek óta futó históriáját is, az évek múlva érkező folytatások pedig már elvileg teljesen új karakterekről és sorsokról szólnak majd. Ezért most végérvényesen el kell búcsúznunk Kylo Rentől, Finntől, Reytől és Csubakkától is.
 

A legújabb széria — immáron a Disney bolygóközi műhelyében — a régi, klasszikus epizódok szellemiségében készült, visszafogva a számítógépes trükköket és előtérbe helyezve az analóg, modelles-díszletes megoldásokat, amivel, úgy gondolom, zseniális döntést hoztak. Nincs ezzel baj a legújabb részben sem: azzal viszont annál több, hogy már a legelején, a felúszó szövegnél szembesülünk vele, hogy Palpatine uralkodó él, sőt, hamarosan az is kiderül, hogy mindvégig ő állt Snoke és az Első Rend létrejötte mögött. Hogy mindannyian azt hittük, meghalt A Jedi visszatérben? Nos, a J.J. Abrams által instruált vízió szerint nem.

Hogy a dolgot még kellemetlenebbé tegyék, az egész fiaskót a sithek kiismerhetetlen, sötét hatalmával magyarázzák, melynek részleteiről több információt ne is várjunk. Bár ha belegondolok, még mindig jobb, mint ha Darth Vadert hozták volna vissza, valami hasonlóan semmitmondó indokkal. Miért nem lehetett valami újat, autentikusat írni? Arra is fény derül, hogy kik Rey (Daisy Ridley) szülei, illetve kicsoda ő valójában. Legyen elég annyi, hogy a válasz enyhén szólva nem eredeti, az igazság felszínre kerülésének pillanata pedig a legkevésbé sem katartikus. Megjelenik továbbá egy olyan meglepő (mégis a kánonhoz tartozó) alkalmazása az Erőnek, amelyet eddig nem igazán láttunk: a gyógyítás képessége. Ha van ilyen, eddig miért nem használták intenzíven az előző epizódok főhősei?

A Skywalker korát illetően még egy aggasztó mozzanatra ébredtem rá, azaz éppen ellenkezőleg: aludtam bele. A film közepére olyan monotonná válik a folyamatos akció és a véget nem érő csetepaté, hogy azt vettem észre, leragad a szemem, és azzal küzdök, hogy ébren maradjak. Előbb azt hittem, velem van a gond, később viszont kiderült, mások is hasonló módon küzdöttek az ébrenléttel. Az általam nézett vetítésen még olyan néző is akadt, aki végighorkolta az egész filmet, ami nagyon mulatságos volt a csendes, meghatónak szánt pillanatoknál. Röhögött az egész mozi.

Az a legnagyobb gond a filmmel, hogy túlzottan is biztonsági játékot játszik. Nem kíván újat mutatni, sőt, maradandó pillanatokat sem adni. Csak úgy van. Lebeg az Erőben. A szórakoztatás, az akció- és kalandfilmjellege persze elsőrangú, viszont kár, hogy csak nyomokban tartalmaz Star Warst, mint a Túró Rudi mogyorót. A folytatások és a remake-ek korában persze nagyon nehéz, sőt, lehetetlen úgy megújítani egy közismert filmklasszikust, hogy az mindenkit maradéktalanul kielégítsen. Az új Star Wars-trilógia már egy másik generációnak készült, és inkább olyan, mint egy Benetton-reklám: kínosan, erőltetetten ügyel a politikai korrektségre. Senkit sem akar megsérteni vagy túlzottan elgondolkodtatni. Így viszont sajnos egy olyan tucatfilm marad, amelyet már a moziból hazafelé menet is elfelejtünk, pedig a fene egye meg, ez egy Star Wars-film volt!

Ha teljesebb, izgalmasabb és eredetibb Star Wars-élményre vágyunk, nézzük meg a The Mandalorian című sorozatot. Azzal nem foghatunk mellé.

A nyitókép illusztráció: Imdb.com