Január 14-e és 29-e között hetedik alkalommal került sor a Budapest-Bamako rallyra, melynek az idén először szabadkai részvevői is voltak. Székessy Szabolcs és unokaöccse, Székessy Hunor a Por-Se Racing Team nevet viselő csapattal, az 1998-ban gyártott Ford Mondeóval teljesítette a 8700 kilométer hosszúságú távot. A hivatalos adatok szerint a 150 induló csapat közül 95 érkezett célba. Volt, akiket kiraboltak, másoknak lerobbant az autójuk, olyanok is akadtak, akik úgy gondolták, hogy néhány szakasz után nem mennek tovább. A szabadkai csapat kisebb kellemetlenségekkel megúszta a túrát, életveszélybe szerencsére egyszer sem került.

- A Nyugat-Szaharában kilyukadt a karterünk, de a helyi mesterek - száz euró ellenében - öt óra alatt megjavították, és mehettünk tovább. Más műszaki problémánk nem adódott azon kívül, hogy a rádióadó-vevőnk nem működött, így a verseny alatt részben el voltunk vágva a többiektől. Ha segítségre szorultunk volna, akkor merülhettek volna fel gondok. Mivel az autónk lényegesen lassúbb volt a többi nagy részénél, valamint a rádiónk sem működött, így reggel igyekeztünk az elsők között nekivágni az előttünk álló távnak, s figyeltünk arra, hogy mindig legyenek mögöttünk versenytársak. Monte Carlónál, a Gibraltárnál és Dakarnál le is tértünk a legrövidebb útvonalról, s így mi tíz országban jártunk, a többiek pedig nyolc országot szeltek át - számol be élményeikről Szabolcs.
Első nap a magyar fővárostól Veronáig haladt a karaván, majd több mint 2000 km-es szakasz következett volna a marokkói Rissaniba, de a verseny mentőcsapatának tanácsára Szabolcsék elkerülték ezt a várost, hiszen hét év alatt kétkerék meghajtású autó még nem verekedte át magát a dűnerengetegen.

- Úgy döntöttünk, hogy útba ejtünk néhány marokkói várost, és megismerkedünk Casablanca, Marrákes és Agadir nevezetességeivel. Ebben a három városban szállodában aludtunk, és Agadir után csatlakoztunk a többi csapathoz. A következő állomást mindenki ismerheti a Csillagok háborúja című űreposz negyedik részéből. Ugyanis a legendás tudományos-fantasztikus film forgatási helyszínén, ,,a Tatuin bolygó sivatagi falujában'' töltöttünk egy napot. Majd lementünk Buzsdurba, s ott már sátrakban aludtunk, ami azért Afrikának azon a részén egyáltalán nem szokatlan. Észak-Marokkóban nem ért bennünket semmilyen kellemetlenség. Igaz, hogy a határon nagyon lassan dolgoznak, s rendkívül drágán, nem egy esetben száz euróért engedtek csak át bennünket a túloldalra - hangzik tovább a beszámoló.
S még csak ekkor következett Mauritánia, ami az egyik legveszélyesebb országnak számít a fekete kontinensen. A marokkó-mauritániai határra nagyon rossz út vezet, így több csapatnak is nagyobb műszaki hibákkal kellett szembesülnie. A két ország közötti senki földjén emberek élnek, akik abból tartják el magukat, hogy a bajba jutott autósoknak segítséget nyújtanak, vagy egész egyszerűen kirabolják őket. Az idei túrán egy norvég kvados járt szerencsétlenül, elvették a papírjait, értékeit, végül a társai, egy mikrobuszban elbújtatva, valahogy csak átcsempészték a határon.
- Mauritániában katonai kíséretünk nem volt, de az éjszakai táborunkat a katonaság őrizte. Az egyik helyi mecénásunk kegyetlenül átvert bennünket, alvilági forrásokon keresztül ugyanis visszaszerezte a norvég útitársunk útlevelét és pénzét, de a pénz nagy részét sikerdíjként el is vette. Az országban nagyon kedvesek az emberek, igaz, egy kicsit haszonlesők, ajándékot vár mindenki. Mauritánia után Szenegál következett, ahol az utcákon rengeteg embert látni, amint épp sportolnak, főként a labdát kergetik. A határon itt is megvámolták a pénztárcánkat, először egy alak száz eurót kért tőlünk, végül beérte harminccal. A pecsételő, a vámos és a többiek 10-10 eurót gomboltak le rólunk, de sok kicsi sokra megy alapon azért ez is tetemes összegre rúgott. Érdekes, hogy a sivatagban senkit sem látsz, de amint megállsz, a homokból azonnal előbújnak az emberkék, s máris azt nézik, mit akaszthatnak le rólad...
Szenegálban áthaladtak egy nemzeti parkon, ahol majmok, varacskos disznók, tevék, flamingók, pelikánok keresztezték útjukat. Az egyik őr a cseh csapat után lőtt, miután a sofőr kiugrott a csoportból, és gázt adott. Úgy tűnik, nem tudta mindenki, hogy a nemzeti parkokban nem szokás autóversenyezni.
Bissau Guineába érkezvén először egy kis faluban osztottak segélyszállítmányokat, majd egy iskolába tanszereket vittek. A hivatalos adatok szerint az adományok értéke 200 millió forint volt, amibe hét mentőautó is beletartozott. Az egészségügy nagyon rossz helyzetben van, a gyermekhalandóság több mint ötvenszázalékos, a maláriától az AIDS-en át a koleráig minden betegség előfordul. A fővárosban egy magyar misszionáriussal, Albert Zalánnal is találkoztak Szabolcsék. Ő 2008 óta él ott, a fővárostól 300 km-re, egy iskola környékén tevékenykedik. Az utolsó 100 km-t rendőri kísérettel tették meg. A célba érkezést az országos televízió élőben közvetítette, a miniszterelnök asszony pedig minden beérkezőt személyesen fogadott.
- Nagyjából olyan volt a verseny, mint amilyenre számítottam. Mi az egyik legkevésbé felkészült csapat voltunk, sok fontos dolgot csak a helyszínen tudtunk meg. Igaznak bizonyult a figyelmeztetés, hogy a tizenöt nap során csakis magadra, versenytársaidra és a helyiekre számíthatsz. Ez nem egy agyonszervezett futam. Mivel a mi autónk lassúbb volt a többinél, így mi kevesebbet barátkoztunk a helyi lakossággal. Haladni kellett, volt olyan nap, amikor több mint 500 km-t is megtettünk. Nekivágnék újra a túrának, de még nem jövőre. Több útvonalról is hallottam, amelyen szívesen végigmennék. Az egyik az El Camino gyalogtúra, a másik az ázsiai autós túra, mely a volt Szovjetunión át vezet, s csakis szovjet gyártmányú autókkal lehet rajta részt venni, a harmadik pedig egy másik ázsiai túra, ahol csak 1000 köbcentiméternél kisebb autók indulhatnak - számol be a terveiről Székessy Szabolcs.
Amint látható, kalandvágyban nincs hiány, így minden valószínűség szerint, ha a Budapest-Bamako ralin nem is, de más, embert és gépet egyaránt próbára tévő túrákon hamarosan újra láthatjuk a két bátor fiatalembert.