Ajánló. „Hiszem, kit sorsában erre vet az út, nyitva talál majd szívet és kaput.” (Róka Gyula: Falum)
Jud, Jod, Juth, Jut, Siójut. Valamivel kevesebb, mint hatszáz lélekszámú község Somogy megyének Siófoki járásában. Földrajzilag a Sió hajdani ártere mentén, a Dunántúli-dombság lábánál.
A szerző felvételei
Először kettőezertizennyolcban jártunk arrafelé, mégpedig zsinórban kétszer is – zilált papírjainkat és életünket rendezgetve, viszont a fényképezőgépet annak rendje s módja szerint csak az idei, sorrendben harmadik nekifutásunk idején lendítettem működésbe. Dátumra pontosan augusztus kilencedikén, a(z) (újra)tervezett szándéknyilatkozatunk ratifikálása évfordulójának másnapján. Röviden. Nota bene.
Újra és újra olvasva viszont az ajánlóban megidézett költői sorokat, egyre inkább erősödik bennem azon felismerés is, tulajdonképpen maga a helyszín kiválasztása sem volt teljesen véletlenszerű. Sőt, egyáltalán nem volt az! Ide nekünk is meg kellett érkeznünk, és punktum. Laconica brevitas. Értsd jól!
Noha a Siófoktól valóban karnyújtásnyira fekvő községnek ezúttal is inkább a visszafogottabb arcát ismerhettük meg, a gazdag történelmi múlttal rendelkező honfoglalás kori településen igenis van élet…
Különben az első hiteles adatot 1229. évben II. Endre király okmánya említi, a legutóbbiakat pedig a község önkormányzatának hivatalos weboldala. A kereken 890 évvel ezelőtt „törzskönyvezett” település 2019. évi falunapja augusztus 31-ére lett kitűzve.
