A sátorban

Már tavaly ősz óta tervezem, hogy ellátogatok a lukácsfalvi Bakos családhoz. Mindeddig nem jött össze. Azon is elgondolkodtam, milyen jó volna ilyen esetben a kerékpárra kényszerült emberfiának, ha végre megépülne a sokat emlegetett és a tervek között ott ,,lebegő” aszfaltút Lukácsfalva és Muzslya között. Már rég kibicikliztem volna jó időben! Igaz, ez nem szolgálhat a mentségemre, mert kikarikázhattam volna Écskán keresztül is. Aztán felhívott az egyik barátom, hogy másnap az Újvidéki Televízió stábja is ellátogat Bakos József családjához, és mivel neki is van dolga Muzslyán, elvisz hozzájuk. Úgy is lett.
Az Újvidéki Egyetem Mezőgazdasági Karának szervezésében megrendezett őszi kiállításról Bakosék több elismeréssel tértek haza. Megtudtam, hogy pontosan 7 éremről van szó: 4 aranyról és 3 ezüstről. A minőségükért díjazott termékek pedig: karfiol, brokkoli, paradicsom és kétfajta uborka. A gazda szerint ez nagyon szép elismerés.
* Mekkora területen gazdálkodnak? - kérdeztem.
- Ötezer négyzetméteren vannak fóliák, üvegházak, hat hektáron pedig szabadtermelést végzünk. A fóliás termékek közül a legfőbbek a paradicsom, az uborka és a virágok. A kinti földeken pedig káposztafélékkel foglalkozunk.
* Önök itt Lukácsfalván az egyedüliek, akiknek a fóliasátrában fűtés is van.
- Két éve van fűtés a sátrainkban. Kissé nehéz volt kiépíteni, de tavaly nagyon jól jött, mert hideg volt. Az idén viszont alig volt fagy, az időjárási viszonyok miatt most nem kifizetődő. Mindenesetre nem egy-két évre terveztük, hanem tíz-húsz évre.
* Laikusként szemlélődtem séta közben. Az ún. csapdák például mire valók?
- Ismeretes, hogy a kártevők is elszaporodtak, és a meleg hatására még jobban sokasodhatnak. Vannak csapdák, amelyekre rászállnak, ráragadnak a különféle kis kártevők, tetvek, következésképp tenni kell valamit a növények megvédése érdekében. Vannak különféle ,,terminátorok”, mint pl. a katicabogarak, amelyek éppen azokkal a kártevőkkel táplálkoznak, amelyek elszaporodnak a fóliasátrakban. Mindez pénzbe kerül, talán még drágább, mint a vegyszeres kezelés, de egészségesebb. Mondjuk egy kétszáz négyzetméteres területre 80 euróba kerülnek a ,,terminátorok”. És nem hoznak 100%-os sikert, néha vegyszeres kezelést is be kell iktatni.
* Milliónyi palántát láttam a fóliákban... Mások részére is nevelik őket?
- Két-három éve megjelent nálunk néhány személy, akiknek pár ezer palántát nevelünk. åk teremtik meg a feltételeket, mi gondozzuk a megbízásuk szerint a növényeket. Elég jól megy, mert gyorsan megfordul a pénz. Természetesen ez nagy felelősséggel jár, mert van olyan eset is, amikor megbetegszik a növény, újra kell vetni. De nekünk a palántát ki kell nevelni.
* Hol tudják értékesíteni a termékeiket?
- Nagybecskereken, Újvidéken és Belgrádban. És persze itthon. Vannak visszatérő vásárlóink is, például egy személy Belgrádból már több mint húsz éve nálunk vásárol. Vannak új vevőink is, váltogatják egymást, ha van kereslet. A feleségem ma is a piacon van, ilyenkor salátát árul.
* Melyik az a növény, amely kimondottan szeret itt Lukácsfalván? Melyik a legnagyobb hozamú?
- Minden az ,,etetés”-től függ, mint a jószágtenyésztésben. Tehát ahogy gondozzuk, olyan minőségű és mennyiségű lesz a termés is. Nálunk nincs első osztályú föld, homokos inkább. De azért boldogulunk valahogyan. Legjobban a káposztafélék szeretnek itt.
* Visszakanyarodva a kezdethez: mikortól foglalkoznak konyhakerti veteményekkel?
- 23-24 évvel ezelőtt kezdtünk foglalkozni konyhakerti veteményekkel. Előtte elektrotechnikusként dolgoztam a Szervó Mihály Kombinátban, az utazás nagy gondot okozott, és elhatároztuk, belefogtunk. Valamit tenni kellett. Ezzel foglalkozunk még ma is.
* Ez családi vállalkozás, a fiatalok is nyilván ebben látják a jövőt.
- Hogy ebben látják-e vagy másban, nem tudom, de egyszerűen nincs nagy választék. Nem mehet kéményseprőnek se mindenki.
* Amikor elkezdték a növénytermesztést, melyik kultúrát választották?
- Paradicsomunk volt elsőként. Még ma is ebből van a legtöbb. Igaz, a legmunkaigényesebb is, de valahogy mintha a paradicsomban bíznánk a legjobban, ha sikerül a termelés, akkor egy kis nyereség is van. Volt olyan év is, amelyet veszteséggel zártunk.
* Biztosan volt olyan növény, amelyben nagyon csalódtak, és olyan is, amely kellemes meglepetést szerzett...
- Volt ilyen. Tavalyelőtt mintegy két-három vagon káposztánk volt, leraktuk a pincébe, és mivel meleg telünk volt, mind elrothadt. Tavaly viszont nagyon jó ára volt a káposztának, mi pedig nem termeltünk belőle. Ami a kellemes csalódást illeti: most nincs káposztánk, de ára sincs... Mindenesetre nehéz eltalálni, mi a jó.
* Ki lehet-e számolni az elmúlt évek tapasztalatából, hogy hány sikeres évre mennyi sikertelen jön?
- Ezt nem lehet előre tudni. Voltak jó, de voltak rossz évek is. Azt mondják, ha valamibe belekezdesz, foglalkozz vele tíz évig, akár jól, akár rosszul megy.
* Közeljövőbeli terveik?
- Erre az évre nem tervezünk, mert a terveinkbe már javában belerontott az enyhe tél. Ki tudja, milyen lesz a tavasz és a nyár! Mi itt vagyunk, a felmerülő problémákat megoldjuk, de most nagy tervekbe nem bocsátkozhatunk.
Bakoséknál összesen 15-en dolgoznak, és mint József mondja, ennyi elegendő, hogy mindent el tudjanak végezni. Közben megérkezett a gazdasszony is a piacról, mosolygósan, mintha egy csöppet sem volna fáradt. A gazda arra a kérdésemre, hogy van-e elegendő idejük a pihenésre, viccesen mondta: a 10 óra munka után ők is általában pihenni szoktak. Nekünk pedig nem maradt más hátra, mint gratulálni az eddigi eredményekhez, és további sikeres munkát kívánni. Csakúgy, mint a jövendőbeli kismamáknak, Editnek és Csillának, Bakosék lányának és menyének.