„Mert eljő az Isten az ő fényességében és semmit el nem hallgat ítéletében.” (50. zsoltár)
A 258 évvel ezelőtti (csík)madéfalvi vérengzésben mintegy kétszáz csíki és háromszéki védtelen székelyt kaszabolt le a császári katonaság.
Az értelmetlen öldöklés a kapott parancsot vakbuzgón teljesíteni szándékozó generálisok félresiklott záróakkordja volt. Egyszersmind egy új fejezet nyitánya, melyben vélhetőleg már akkor testet öltött ama híres székel fohász: Ki tudja, merre, merre visz a végzet.
„A székely nemzeti ügyben elvérzett vértanúk egy közös sírba temettettek, mely fölé […] a hálás utódok emléket állítottak ezzel a felirattal: Itt emelt magának a zsarnokság oltárt, mondd el érte vándor az ötvenedik zsoltárt.” (Forrás: Nagy Sívó Zoltán: Bukovina, mit vétettem? 29. oldal, Forum Könyvkiadó, Újvidék, 1999)
A csíki medence falvából menekülő székelyek elébb Moldvában keresnek és találnak menedéket, majd pedig 1786-tal bezárólag Bukovinában alapítják meg településeiket Istensegíts, Fogadjisten, Hadikfalva, Józseffalva és Andrásfalva néven. A névválasztással is hálát adva az Úrnak és köszönetet mondva II. József fiatal, osztrák uralkodónak, illetve az érdekükben közbenjáró futaki gróf Hadik András generálisnak, Erdély gubernátorának. Ezekből a fentebb nevezett falvakból indulnak meg később az új kirajzások megannyi szegletébe a széles nagyvilágnak.
Az időkön szívós konoksággal túlmutató madéfalvi emlékhelyet Tamás József építész tervei alapján Szász István építőmester készítette el. Az emlékmű közadakozásból létesült 1899-ben. Mikó Bálint főispán védnöksége alatt, kilyénfalvi Benedek István biz. elnök ügybuzgósága által.
„Székelynép! Itt hullott őseidnek vére / kiket zsarnok önkény bosszus karja ére
Midőn alkotmányos szabadságod védték / szörnyűkép olták ki sok ártatlan éltét.
De bár elvesztek ők ádáz fegyver alatt / emlékök nem vész el örökre fenmarad
Mert hű kegyeletben megtartod őseid / így él majd emlékök időtlen ideig.” (Az emlékmű márványtábláján olvasható intelem)
A megannyi székely sorsot újraíró hajdani esemény kövekből épített mementóját személyesen 2014 januárjában volt szerencsém felkeresni. Az akkortájt kereken negyed évezredes múltra visszatekintő tragikus jubileum apropójából.
A szerző fotói Madéfalván készültek
