Srđan Verbić oktatási miniszter mondta ezt a pedagógusoknak, akik figyelmeztető sztrájkkal próbálták elérni, hogy a tanügyi dolgozókat ne érintse a kormány által tervezett fizetéscsökkentés. Mint tudjuk: hiába tiltakoztak. A durva, sértő hangnem nekik, a tanítóknak, a tanároknak szólt. De az üzenet mindenkinek. Az orvosoktól és az ápolónőktől kezdve a városi buszvezetőkön és szemeteskocsi-sofőrökön át egészen a nyugdíjasokig. Mindenkinek, akit érint a nyugdíjnak és a közszférában dolgozók fizetésének csökkentése. Az üzenet pedig így szólt: ha a fejetek tetejére álltok, akkor is megcsináljuk.

Így is lett. Október 26-án, vasárnap éjjel megszavazták a parlamentben. De Szerbia polgárainak a sértegetése a parlamenti vitában tovább folytatódott, s ennek azóta sincs vége. Folytatta a pénzügyminiszter, akitől megkérdezték: miért csökkentik nagyobb mértékben a nyugdíjat, mint a fizetést? „Azt válaszoltam, hogy akik dolgoznak, azoknak nagyobb kiadásaik vannak, mint a nyugdíjasoknak. Már maga a tény, hogy valaki dolgozni jár, nagyobb kiadásokkal is jár, mert muszáj ruhát, öltönyt vennie” — mondta. Amiből nyilván az következik, hogy a nyugdíjasoknak már öltözködniük sem kell. Csak nem azt akarta mondani a miniszter úr, hogy a nyugdíjasoknak a textiláruból már mindössze egyetlen dologra lehet szükségük — a szemfödélre?! Az érvelését hallgatva (október 25-én) az volt az érzésem, hogy ez már a legalja. Pedig a java még csak ezután következett.

Mélységesen sérti az ép ésszel gondolkodó szerbiai állampolgárok intelligenciáját, hogy a kormány el akarja hitetni velük: a nyugdíjcsökkentés maga a Reform (így, nagy R-rel). Miközben — ahogyan a szerbiai költségvetés módosításából is látszott — minden más maradt a régiben. A veszteséges cégek (vasmű, Galenika stb.) továbbra is kapnak szubvenciókat az állami kasszából. A pártkáderek foglalkoztatása céljából elhappolt közvállalatokban senkinek eszében sincs rendet tenni, bárkit elbocsátani. Sőt az állami kasszából támogatott közvállalatok hosszú sorában már egy önkormányzati (?!) is tartja a markát — a belgrádi buszközlekedést üzemeltető cég. Ráadásul a költségvetés módosítása révén megnövekedett büdzséből a politikai pártokat az eddigi 1,3 milliárd helyett ezentúl mintegy 2 milliárd dinár illeti meg. Vagyis a Szerb Haladó Pártnak ez havi 49 millió dinárt hoz a konyhára, az SZSZP-nek 9,8 milliót, a DP-nek 8,5 milliót... Miközben, ugye, csökkentik a nyugdíjat meg a fizetést — a pártok finanszírozására többet költenek. Igaz, a szavazást megelőző órákban azon a vasárnapon (október 26-án) valaki észbe kapott, és az SZHP közleményt adott ki: a párt sürgősen javasolni fogja a törvénymódosítást, mely 35%-kal csökkentené a pártok finanszírozására előirányzott összeget. Majd meglátjuk, hogy a haladók betartják-e legalább ezt az ígéretüket. A belgrádi katonai parádé kapcsán azt mondták, nem titok, megmondják, mennyibe került. Azóta is várjuk. Talán arra számítanak, hogy elfelejtjük, vagy hogy ebben az országban mindenki szenilis? 

Amúgy a kormányfő — aki nálunknál, közönséges halandóknál is gyakrabban érzi sértve magát — ezúttal azt sérelmezte leginkább, hogy a sajtó és az ellenzék elhallgatja az igazságot. Szándékosnak nevezte annak az igazságnak az elhallgatását, hogy „a nyugdíjasok 61%-át és a foglalkoztatottak 50%-át nem is érintik majd az új megszorítások”. Mármint a nyugdíjnak meg a közszférában dolgozók bérének csökkentése. Szerinte ez jó hír. Szerintem meg nem az. A tény, hogy a nyugdíjasok 61%-ától már nincs mit elvenni — mert már így is havi 24 000, 20 000 meg 16 000 dinárból tengődnek —, nem olyan adat, amellyel dicsekedni vagy érvelni lehetne. Ezen sírni kell.