Jól sikerült a meglepetésbuli, a kedves felesége valóban elámult, amikor meglátta a családját, az unokáit és a szívéhez közel álló barátokat. Előbb sírt a meghatottságtól, aztán meg azon nevetett, hogy ha tudta volna, mi készül itt, akkor nem farmerben jön a sok ünneplőbe öltözött vendég közé. Ha nem mondja, nekünk fel sem tűnt volna ez az apró részlet, mert Irike így is csodaszép volt! Nagy bulizással folytatódott az este. Ettünk, ittunk, meg nagyokat nevettünk. Károly, akit egyébként magunk között Karaknak becézünk, nagy mesélő. Vele is folyton történik valami, ezért mindenki szívesen hallgatja a kalandjait. Az egyiket szeretném megosztani az olvasókkal. Majd kiderül, miért is az az írás címe, ami!

Karak nagy vadász, sokat költ erre a sportra, jó fegyverei vannak kitűnő optikákkal. Még terepjárót is vásárolt csak azért, hogy bármikor ki tudjon menni a bérelt vadászterületükre. Fiai támogatják ebben a tevékenységében, sőt már unokáiban is elültette a vad és a vadászat szeretetének csíráját. Gyerekei is tudják, hol vannak kedvenc helyei, merre jár a legtöbbet.

A nagy vadász nemrég beült a terepjárójába, és kigurult az egyik domboldalra, majd az erdő szélén leparkolt, felült a platóra, levackolt, és várta a völgybe estefelé érkező vaddisznókat. Közben listát készített azokról, akiket meg akar hívni neje meglepetéspartijára. A felénél kifogyott a tolla, ezért benyúlt a kocsi ablakán, és matatva kereste a másik írószert. Észre sem vette, hogy közben a sebességváltót üresbe lökte. Meglelte a tollat, s kezdett volna visszamászni a platóra, amikor észrevette, hogy odalent mozgás van, jönnek a vaddisznók! Kiemelte a puskát, beállt egy fa mögé, kivárt, majd kilőtt egy termetes példányt. Kivette az autóból terepjárócipőjét, ráült az elülső lökhárítóra, lecserélte a csizmát, majd hátra sem nézve lebóklászott a domboldalon, megkereste a vaddisznót, kizsigerelte, és amikor konstatálta: az állat olyan méretes, hogy egyedül nem tudja sem felemelni, sem feltenni a terepjáró platójára, telefonált a fiának, hogy jöjjön a tópartra, és hozzon segítséget a nagy zsákmány hazaviteléhez. Utána visszamászott a domboldalra az autóhoz, azaz csak annak helyéhez, mivel a jármű nem volt sehol sem! Zavartan pislogott meg tekingetett a sötétben, majd eszébe jutott, hogy még lefelé menet hallott valami tompa puffanást a domb ellenkező oldaláról! Odavilágított, és a terepjáró valóban ott volt a másik völgy aljában. Hátulja a kis patakban ázott, eleje viszont kinn állt a parton. Oda gurult le, miután Karak a felálláskor taszított rajta egyet, a kézifék meg persze nem volt behúzva. Mivel fiainak nem akart eldicsekedni ügyetlenségével, szép lassan learaszolt az autóhoz. Beletelt egy órába, mire odaért. Szerencsére nem történt nagy baj, elsőre beindult a kocsi. Áthajtott a másik oldalra, ahol a kizsigerelt vaddisznót hagyta, de a vérnyomokon kívül nem talált semmit. Az állat szőrén-szálán eltűnt! Ekkor már kezdte elveszíteni a türelmét. Semmit sem értve elindult haza. Közben felhívta a vadászelnököt, a rendőr ismerősét és a vadőrt, mondván: ellopták az ő jogos zsákmányát! A kapun bekanyarodva elámult, majd akkorát nevetett, hogy belecsengett az utca, fiai ugyanis akkor vették le a másik terepjáróról az eltűntnek hitt vaddisznót! Így veszett nyoma ugyanazon a napon előbb az autójának, majd a zsákmányának, és így került meg még aznap mindkettő! Hát ilyen történetekkel szórakoztatott öreg barátunk bennünket, barátokat és rokonokat! Adja Isten, hogy még sokáig tegye!