Hétköznap, esős délután, Hanna és Leon önfeledten játszanak a játszószőnyegen. A kisfiú egy bőröndbe pakol, a tengerre készül, ahol egyébként még nem járt, a kislány pedig a babákat pakolgatja. Nagy örömömre mindet meg kell néznem, sorra adogatja a kezembe, egy kis fotelre ültetjük őket. Az édesanya, Kávai Tamara kávét és teát főz, majd közénk ül. Mosolyognak mindhárman, pedig nehéz napo(ko)n vannak túl. Leon a nagymamánál töltötte a délelőttöt, míg anyukája és nővére megjárták Szegedet: Hanna tavaly óta hetente jár Dévény-tornára, mely a gyógyítás és a fejlesztés összhangja. Olyan, mint egy masszírozás, csak elég kellemetlen, mert Hannának feszesek a lábizmai, és fájdalmas neki — magyarázza az édesanya, majd hozzáteszi, hatékony a torna, mert a kislánynak korábban minden izma feszes volt. Az ottani szakemberek szerint Hanna képes lesz önállóan sétálni, menni. Emellett a zentai Medica Netter fizikoterápiás és rehabilitációs rendelőbe járnak tornára defektológushoz, illetve logopédushoz a mozgás és a beszéd fejlesztése érdekében. Itt is biztató mondatok hangzottak el, Hanna rohamosan, hétről hétre fejlődik. Egy szekszárdi fizioközpont terápiás szolgáltatásait is szeretnék igénybe venni, a negyedévenkénti egyhetes fejlesztések ugyanis nagyon sokat javíthatnának Hanna állapotán. Egy megfelelő, egyéni ortopéd lábbelire is szükség lenne, az megtartaná ugyanis a kislány lábát, ám a szerbiai betegsegélyzőnél nem jártak sikerrel, az édesanya elmondása szerint ennek előfeltétele, hogy a kislány önállóan járjon. Magyarországon találtak megoldást, Hanna egy sínszerű segédeszközt kaphatna, mely megtartja az egész lábát. Az anyaországban nincs betegbiztosításuk, így ezért a speciális eszközért 1000 eurót kell fizetni, s a kislány növekedésének megfelelően időről időre cserélni kellene.

A Kávai család (a család fotója)

— Ez helyesen tartaná a lábát, és ha már leérne a talpa, Hanna meg tudná tartani az egyensúlyt. Mert ha rászólunk, álltatjuk, tornáztatjuk, akkor már leteszi mindkét lábát. Az egyiket segítséggel, mert a jobb egy kicsikét feszesebb, mint a bal. Nagyon nagy szükség lenne erre a segédeszközre.

A magyarkanizsai gyógyfürdőbe is járnak intenzív terápiákra, Újvidékre pedig kezelésekre, ott évente kiírhatnak egy-egy segédeszközt, így most Hanna járássegítőt kapott. Egyelőre áll benne, az nagyon szépen megy neki.

— Most várjuk, hogy három- vagy hathavonta kapjon injekciót a lábába, hogy ellazuljanak az izmai. Reméljük, a tavaszra kapunk időpontot. Ezt intenzív tornának kell követnie. 

Hanna a járássegítőben (a család fotója)

Az oromi Kávai Hanna csak részben éli a kisgyermekek gondtalan, vidám életét. Koraszülöttként, császármetszéssel jött világra — s utána megannyi komplikáció lépett fel.

— Minden koraszülöttnek van egy agyvérzése, melyet 1-4 ponttal osztályoznak, ahol az 1 a legenyhébb, a 4 a legerősebb. Hannának 3-as fokú agyvérzése volt. A fejébe betettek egy kis pumpát, azon keresztül szívták el az agyvizet, s folyamatosan elemezték, nehogy fertőzött legyen. Minden rendben volt, átkerült a félintenzív osztályra, mindig jók voltak az eredmények, ám egy nap a doktornő arról tájékoztatott bennünket, hogy Hanna visszakerült az intenzívre, lélegeztetőgépre, agyhártyagyulladást kapott. Fogalmam sincs, hogyan, miért, mitől. Ezután átfordult az egész állapota. Már nem folyt el az agyvize, felhalmozódott a fejében, a kamrák megtágultak, ezt már nem élte volna túl, ezért Belgrádban beépítettek a fejébe egy söntöt (egy vékony szilikoncsőrendszert), mely a folyadékot elvezeti a hasüregbe. Az orvos azt mondta, ezzel együtt lehet élni, Hanna normális életet élhet, mindenféle hátrány nélkül. Tizennyolc éves korig ezt a söntöt általában kétszer cserélik, ahogyan nő a gyerek — kilencéves koráig leggyakrabban hozzá sem nyúlnak. Nálunk azonban nem így történt, mert ami komplikáció, fertőzés felléphet, az mind megtörtént Hanna egyéves koráig. Hogy miért, nem tudom. Egyéves korában kicserélték a söntöt, minden szuper volt, négyévesen vittük először MRI-vizsgálatra, ahol kiderült, hogy egy hatalmas ciszta van a kis agyában, nyomva a beszéd- és a mozgásközpontot. Nem is értettük, hogy egészen addig miért nem történt meg ez a vizsgálat. Hannát megműtötték, endoszkóppal — Leon akkor három hónapos volt —, minden rendben volt, három nap után jöhettek haza anyukámmal. Ám itthon újra jelentkeztek a tipikus tünetek, a kislány elfehéredett, hányt, nem bírta magát tartani, szinte csak aludt. Visszamentünk, ekkor már én voltam vele, s kiderült, hogy nem sikerült a műtét, Hannát újra kell operálni. Két héten belül ez volt a második műtét, éppen két éve, hogy a cisztát összekötötték a sönttel, hogy azon át tisztuljon le. Egyébként minden műtét egy nagy lépés is hátra: sokáig a fejét sem tudta tartani, nem bírt ülni, koncentrálni, önkéntelenül mozgott a szeme, nem tudott ránk nézni, ha szóltunk hozzá. Láttam, hogy valami nincs rendben, szóltam, levitték CT-re, akkor vették észre a levegőt, mely idővel magától kitisztul — kellett hozzá vagy három hónap, hogy visszakapjuk a régi Hannát. Akkor kezdtük megint az intenzív tornákat.

Hanna az öccsével, Leonnal és az édesanyjával, Kávai Tamarával (a szerző felvétele)

A kislány és családja nem adják fel, s amióta fejlesztésekre jár, Hanna egyre szebben beszél, és lépésről lépésre a mozgása is javul, próbálgat mászni, körbeforogja a szobát, feltérdel az ágyhoz, felkapaszkodik. Gyönyörűen kezdett beszélni, tavaly nyáron még épphogy csak szavakat mondott, most már kezdi összekötni őket, az öt-hat hónapos logopédiai fejlesztésnek köszönhetően. Az újvidéki anya- és gyermekgondozó doktornője szerint Hannával megéri foglalkozni, mert nagyon ügyes és erős, kitartó. A kislány fejlődését minden bizonnyal a szerető családi környezet is segíti. Édesapja, Kávai Antal dolgozik, hogy a szükséges pénzt előteremtse, és emellett a mindennapok terheit is vállalja, az apai nagyszülők a szomszédban vannak, az anyai nagyszülők pedig a közeli Csantavéren. Mindkét félről a nagyszülők sokat segítenek, amiben csak tudnak, akárcsak mindkettőnk testvére, a közeli családtagok. Leon — aki maga is koraszülöttként, ám szerencsére komplikációmentesen született — imádja Hannát. A mindennapokat az édesanya gyűri. Mindig azt mondják, hogy az kap nagy feladatokat, aki meg tud velük birkózni. Mi úgy vagyunk vele, hogy eddig kibírtuk, most már azért talán könnyebb lesz.

Hanna és Leon (a család fotója)

Hanna önálló életéhez a Budi human Alapítvány közvetítésével járulhatunk hozzá, az édesanya decemberben fordult ide segítségért. A szigorú dokumentáció, a nélkülözhetetlen kiadások pontos kimutatása után kötöttek szerződést. Az alapítvány a Hanna számára érkező pénzadományt nem a szülőknek utalja, hanem a számla alapján az egészségügyi szolgáltatást nyújtó intézményeknek, illetve a segédeszközök árát a forgalmazónak. A segítségnyújtás módjáról a www.budihuman.rs honlapon tájékozódhatunk, Kávai Hanna nevére rákeresve. A Vajdasági jótékonysági licit Facebook-oldalon a tagok által felajánlott tárgyakra, szolgáltatásokra licitálva is hozzájárulhatunk a gyűjtés sikeréhez, illetve magunk is indíthatunk licitet Hanna javára. Orom Helyi Közössége december végén tartott jótékonysági délutánt a nemes cél érdekében, a tóthfalui Almás-Vasderes Hagyományápoló Egyesület pedig a február 10-ei lovas farsang rendezvényt ajánlotta fel Hanna számára. Az így összegyűlt pénzt nem fogadhatja el a család, csakis az alapítvány számlájára utalható. Hanna fejlesztése egy évre 2 196 000 dinárba kerül.

A Budi human Alapítvány segítségével járulhatunk hozzá Hanna fejlődéséhez