II. János Pál pápa 1992-ben rendelte el, hogy február 11-e a betegek világnapja legyen. Annak emlékére áldoznak e napon, hogy a francia Pireneusok lábánál, Lourdes-ban rőzsegyűjtés közben egy barlangnál 1858. február 11-én látomása volt Bernadett Soubirous-nak, az akkor 14 éve beteges, szegény sorsú kislánynak. A látomások ismétlődtek, majd február 15-én a sziklabarlangban csodatevő forrás fakadt.
Az évek során több millió zarándok járt Lourdes-ban, a barlangnál, és számos csodás gyógyulás is történt, aminek orvosi magyarázata nincs. Olyan emberek gyógyultak meg, akikről az orvosok már lemondtak, és betegségüket gyógyíthatatlannak tartották.
A betegek világnapja megünneplésével az egyház kifejezi háláját és elismerését az egészségügyben dolgozóknak, s mindazoknak, akik nagylelkűen foglalkoznak a betegekkel, szenvedőkkel.
A szenvedés, a betegség elválaszthatatlan az ember földi életétől, ez az az állapot, amikor az ember kiszolgáltatott helyzetbe kerül, egyben ilyenkor szorul a legtöbb törődésre és odafigyelésre.
A szabadkai Caritas mintegy 280 családról, idős, egyedül élő emberről gondosodik. A betegek világnapja alkalmából látogattunk el a katolikus egyházi emberbaráti szervezethez.
- Teréz anyát tekintjük védőszentünknek. Szabadkán nagyon sok olyan ember, idős nyugdíjas él, akiknek nagy szükségük van arra, hogy valaki ajtót nyisson rájuk. Szervezetünk azokkal a polgártársainkkal, idős emberekkel foglalkozik, akik kis jövedelemmel rendelkeznek, és nem tudják megfizetni a Gerontológiai Központ szolgáltatásait. A házi ápolást jelenleg 12 szakképzett aktivistánk végzi. Alkalmazottaink időnként továbbképzéseken vesznek részt, s a gyakorlati tudnivalók elsajátításán kívül lélekben is felkészülnek erre a munkára, hiszen szeretettel kell közelíteniük a betegekhez. Ebben ft. Dobai István atya, a szabadkai Caritas igazgatója segít bennünket, aki mindenkor hangoztatja, hogy nem elég csak a testet ápolni, a lelket is gondozni kell - mondta Szkenderovity Gizella, a szabadkai Caritas titkára, majd hozzátette, hogy sajnos nem nyújthatnak mindennapos ápolást, hiszen erre a 12 dolgozó nem elegendő, és a mecénások elvárása is más.
- Ha nem tudunk teljes mértékben eleget tenni az elvárásoknak, akkor a Gerontológiai Központhoz fordulunk segítségért. A házi ápolást nyújtók hetente kétszer tudják felkeresni a segítségre szorulókat, de önkénteseink is részt vállalnak a munkában, ők hetente látogatják a betegeket, egyedül élőket.
A szabadkai Caritas Zentán, Magyarkanizsán és Kishegyesen is alkalmaz szakembereket az idősek megsegítésére. A fizikai munkát a háztartási kisegítők végzik, az ápolók pedig egészségügyi szolgáltatásban - vérnyomásmérés, fürdetés, sebek átkötése - részesítik a betegeket. A segítségre szorulók a leggyakrabban a Gerontológiai Központon, a nyugdíjas-egyesületen keresztül kerülnek kapcsolatba az emberbaráti szervezettel, de egyre többször előfordul, hogy az idősek maguk keresik fel a Caritast, hiszen a szervezet 1996-óta telesít szolgálatot a városban.
Nincsen Caritas önkéntesek nélkül. Dr. Börcsök Cservenák Tünde, az önkéntes szolgálat vezetője elmondta, hogy a szervezetben mintegy 20 volontőr dolgozik, akik nem várnak el semmilyen juttatást a szolgáltatásaikért. Szeretni azt jelenti, hogy elfogadom a másik embert, és minden hibájával együtt, azokat ismerve vállalom fel a megsegítését.
- Az önkénteseknek nincs megszabva a munkaidejük, havonta 16-20 órát, de akad olyan közülük, aki 50 órát is ledolgozik. Körülbelül 80 idős emberhez látogatnak el rendszeresen. Az ő feladatuk sokkal szabadabb, mint a házi ápolást végzőké. Tulajdonképpen a számlák befizetésén át a bevásárláson keresztül a fahasogatásig mindent elvégeznek. Nincsenek kötelezve semmire, és szolgálatukért nem várnak el semmit - tette hozzá dr. Börcsök Cservenák Tünde. Az önkéntesek mintegy 80 családot látogatnak rendszeresen.
Többnyire már fiatalabb nyugdíjasok ők, akik önzetlenül tudnak adni. A Börcsök doktornő fontosnak tartja, hogy a volontőrök képzéseken vegyenek részt.
- Meg kell adni a betegnek a tiszteletet, hiszen az ő házban ő van otthon. A fizikai segítségnyújtáson kívül beszélgetünk is a beteggel, sőt, ha igényt tart rá, imádkozunk is. Nem a nincstelenség a legnagyobb szegénység, hanem a magány, az egyedüllét. A betegek, az idősek ki vannak szolgáltatva, de ha az önkéntes megsimogatja a kezét, szeretettel közelít hozzá, az mindennél többet ér. Le kell ,,hajolni'' a beteghez, meg kell érinteni a lelkét.
Működik egy Caritas klub a Gaj utcában, ahol előadásokat tartanak, és vérnyomást, vércukorszintet mérnek, és orvosi szaktanácsadást is nyújtanak. Az idős kori betegségek közül a leggyakoribb a cukorbetegség, a magas vérnyomás, a csontritkulás, az agyvérzés s a rákos megbetegedés. Az egészségügyben uralkodó áldatlan állapotok miatt a Caritas által nyújtott szolgáltatások sok idős, beteg ember napjait megkönnyítik. Szerbiában - az utóbbi évtizedek eseményeinek a következményeként is - rengeteg beteg, segítségre szoruló ember él. Sokat számítana, ha minden ember egy kicsit jobban odafigyelne a szomszédjára, a környezetére. Ami nekünk csak egy kis erőfeszítésünkbe kerül, az másoknak nagy ajándék - zárta a beszélgetést a doktornő.