Fejszével rontott előbb a bútorokra, majd a kaput próbálta minden erejéből szétforgácsolni éles szerszámával. Aztán lányára rontott, és csupán a szerencsének köszönhető, hogy az az este nem lett végzetes — kettejük közül valamelyikük számára. Elborult az agya, mint annyiszor már, de ilyen súlyos következményei még nem voltak tetteinek.
Felejtés, időskori demencia, egy korábbi szívelégtelenség során fellépő oxigénhiányos állapotnak a kellemetlen szövődményei. Orvosi kezelés alatt állt, marékszám szedte az antidepresszánsokat, hangulatjavítókat, nyugtatókat — mígnem megtörtént az a bizonyos fejszés eset.
Özvegy lánya kicsavarta a fejszét a 86 éves anyja kezéből, majd a házba sietve bezárkózott, hívta a mentőszolgálatot. Ott azt az információt kapta, hogy orvosi beutaló hiányában nem jöhetnek ki ellátni, esetleg kórházba szállítani a beteget. A felzaklatott és a félelemtől remegő asszony ekkor a rendőrség számát tárcsázta. Ott türelmesen végighallgatták, miközben a fejsze már a ház falán, ablakain csattogott, jelentős károkat okozva az épületen. Azt mondták, amíg nem folyik vér, ők sem tehetnek semmit, viszont a mentősöknek kötelességük kimenni a helyszínre, és ha megállapítják a beteg beszámíthatatlanságát, kórházba szállítják. Zsákutca. Közben a fejsze hol itt, hol ott csap le. Kinn van már szinte az egész szomszédság, de a bezárt kapun át senki sem tud bejutni az udvarra, hogy megfékezze a dühöngő nénit.
Újra tárcsázás, könyörgés a mentősöknek, hogy tegyenek már valamit. Végül úgy döntenek, kijönnek. Röpke fél óra múlva meg is érkeznek, akkorra már a fejsze okozta ütések eredményeképp tárva-nyitva a kertes ház kapuja. Az addig dühöngő néni kedvesen fogadja őket, orvosi leleteket, beutalókat mutat nekik, majd szép nyugodtan elmegy velük — a pszichiátriára.
Egy hét sem múlik el, este van, úgy hat óra lehet. A ház előtt megáll egy mentőautó, kiszállítják belőle az idős nénit. Hazahozták, tessék, itt van. Csakhogy erről elfelejtették értesíteni a nénivel egy udvarban, igaz, külön háztartásban élő lányát. Így az idős asszony lakásában nincs befűtve, az ágynemű ki van mosva, de még nem száradt meg, a szétdarabolt bútorokat nem volt idő eltávolítani. Még szerencse, hogy a néni lánya otthon tartózkodik, máskülönben a mentősök otthagynák az utcán az alig néhány nappal azelőtt még tomboló, dühöngő, mások életére törő mentálisan zavart asszonyt a sorsára — és mások sorsára — bízva.
És mindez Szabadkán történt, alig két héttel ezelőtt. Talán szükségtelen kommentálni az esetet. Mindenki vonja le belőle a következtetést, és gondolkodjon el rajta, hogy ez milyen viszonyulás az emberi jogokhoz, az emberi méltósághoz és egyáltalán a szakmaisághoz. Én már megtettem. Előttem megbuktak.
A felvétel illusztráció
