A szobatisztaság a vizelet kiválasztásának tudatos szabályozása. Nem azzal a tudással születünk, hogy szobatisztává váljunk. Ezt tanulnunk kell. A test által nem hasznosított folyadék a veséken át megszűrve a vesevezetéken keresztül a húgyhólyagba kerül, ahol annak telítődéséig tárolódik. Ez a folyamat akaratunktól függetlenül megy végbe. A hólyag idegpályák által jelzi a telítődöttséget az agynak, mely akaratunktól befolyásolva nyitja meg a húgyhólyag záróizmát, és a vizelet a húgyvezetéken keresztül távozik. Az a folyamat, amely a záróizom nyitását és az ürítést akaratunktól függővé teszi, hosszú tanulás eredménye, mely nem mentes az idegpályák érésétől. Ezért van az, hogy az egy év körüli gyerekek már érzékelik, hogy bepisiltek, de szabályozni még nem tudják.

— Két év alatt nem igazán lehet jó eredményt elérni, nincsenek meg hozzá ugyanis a megfelelő idegpályák. A félévesen ülni tudó babákat felesleges bilire tenni, mert ha meg is történik az ürítés, annak nincs semmilyen tudatos kapcsolata azzal, hogy a gyermek miért került a bilire — magyarázza a szakember.

Másfél-kétéves korában a kicsi már jelezni tudja, hogy vizes a pelenkája, de a pisilést késleltetni csak később. Vizelési kényszerüket a lábak összeszorításával vagy a lábfej sarkára való üléssel jelzik. Ha a szülőnek ezt sikerül idejében észlelnie és gyorsan bilire ültetnie a gyereket, akkor a babában tudatosul majd, hogy pontosan mi is történik. A szobatisztaságra való szoktatás optimális ideje a második évtől kezdődik. Az ekkortól időzített szoktatás adja a legrövidebb időn belüli kedvező eredményt. Kétévesen a gyerekek már külön szavakat alkalmaznak a kakilás és a pisilés megjelölésére, a mókás megnevezések pedig családonként változnak. Ebben a korban már rövid ideig tudja tartani a vizeletet, telt húgyhólyag esetén akaratlagosan tudja indítani a pisilést. Előfordulhat, hogy a már féléves babák nem pisilnek be éjszakánként, de ez nem a szülő érdeme, hanem ilyen a szervezet biológiai működése.

— Háromévesen már önállóan használhatja a wc-t, négyévesen pedig felszólításra is képes pisilni, még akkor is, ha nem teljes a hólyagteltség. Ennek tudatában nincs értelme megharagudni a kétévesre például akkor, ha utazás előtt megkértük, hogy végezze el a dolgát — mégis pont a kaput elhagyva jött rá a pisilhetnék. Kakilás esetében erőt kell kifejteni ahhoz, hogy végbemenjen a székelés. Ezt a baba előbb veszi észre, mint a pisilést, és a szülő is észlelhet szemmel látható jelzéseket gyermeke részéről, amikor a folyamat lejátszódik, ezért cselekedni is tud. Mivel a gyerekek szeretnek a székletükkel játszani, ne hagyjuk őket dolguk végezte után sokáig a bilin üldögélni — hívja fel a figyelmet a szakértő.

— Tudatosítani kell, hogy a bili nem arra való, hogy a gyermek játsszon vele, vagy hogy azon könyvet olvassunk neki, hanem kizárólag ürítésre. Ha a kicsi elvégezte dolgát, fontos, hogy a szülő a gyermekkel együtt tisztítsa ki a bilit, és együtt örüljön az eredménynek, a lurkó számára ugyanis ez sikerélmény. Nem szabad megutáltatni vele a székletét vagy a vizeletét, hanem úgy kell kezelni, mint valamit, ami a szervezetéből vált ki. Sokszor saját testének éli meg. Nem szabad a kaki csúnyaságát emlegetni, mert attól megijedhet, és székelési gondjai adódhatnak. Annyit mondhat a szülő, hogy a végtermék „büdi”, de nem kell túlbonyolítani, és emiatt szidalmazni a csemetét. Legyen ez egy természetes folyamat. Jó, ha a kisfiúk az apukákkal tanulják a pisilést, ők ugyanis az állva vizelés modelljei. Fontos, hogy ezért az apukák is állva pisiljenek, példát mutatva fiuknak — ajánlja a gyermek-pszichoterapeuta.

A nem megfelelő és az életkori sajátosságokat nem figyelembe vevő szobatisztaságra szoktatás számos következménnyel járhat. Ilyen a hólyag-funkciózavar és az éjszakai bepisilés is.

— Ha a gyermek elmúlt ötéves, és még mindig bepisil éjszakánként, esetleg fiatalabb, és korábban volt már szobatiszta, de éjszaka ismét bepisil, vagy nappali vizelettartási problémája van, azonnal szakemberhez (gyermekgyógyászhoz vagy pszichológushoz) kell fordulni.