Sopron. A leghűségesebb város — Civitas fidelissima. Múltvallató napi krónikáink egyik lényeges és ismétlődő állomáshelye (volt). Magától értődően, hiszen szinte minden ízét esszenciálisan átjárja az ősi karakánság hangulata. A lenni, maradni és cselekedni akarásé. Koroktól és azok hordalékaitól függetlenül. Köztéri emléktáblák tanúsítják például az igazságos Mátyás király (1443. február 23. — 1490. április 6.), e helyt való lakását (1482 decembere és 1483 februárja között), Petőfi Sándor (1823. január 1. — 1849. július 31.?) költőnknek mint zöld hajtókás, sárga pitykás közlegénynek silbakolását (1839/40 telén, a régi Póstaház előtt), boldog IV. Károly király (1887. augusztus 17. — 1922. április 1.) nevelkedésének színhelyét (1893 és 96 között)… Miképpen azt is, hogy egy mai középület helyén egykoron a régi Kaszinó állott. Ama patinás objektum, ahol 1820-ban az akkor mindössze kilencéves, mindig magyar Liszt Ferenc (1811. október 22. — 1886. július 31.) első hangversenyét adta, s melyből indult el annak idején világhódító útjára.

Országjárásunk és -látásunk mai kiadásában a Scarbantia Régészeti Park állomáshelyei közül mutatunk be néhányat. A bástyás várfalsétányt, melynek közvetlen szomszédságában a történelmi emlékhelynek számító tűztorony emelkedik a magasba, illetve a római kori város amfiteátrumának maradványait és a Nemeseumot a Vindobona (Bécs) felé vezető út mellett. Természetesen dióhéjban, lévén a helyi látnivalók, nevezetességek, műemlékek, múzeumok, szobrok, emlékművek, természeti értékek részletes feldolgozása és prezentálása már elvégeztetett. Mindössze egy-két kattintás, s (újra) ott lehetünk! 

A várfalsétány — A külső városfalon csak ezen a ponton készült külön bástyás megerősítés. 1532-ben a török csapatok közeledtének hírére a közelben álló Várárok menti Boldogasszony-templomot a város lebontatta, a köveinek egy részét pedig az ekkor felépített félkör alakú bástyába építették be. A templomot azért bontották le, nehogy a török ágyúállást alakítson ki belőle, onnan rombolva a város kapuját és falait. A bástya később feledésbe ment, 1985-ben került elő egy ásatás alkalmával.

Az amfiteátrum a Krisztus utáni II. században épült. A 366 méter tengerszint feletti magasságban a Bécsi dombon álló körszínház arénáját a lejtőbe vágták. A kb. 6000 fő befogadására alkalmas amfiteátrumot a III. században átépítették.

Az amfiteátrumban színházi előadásokat, állatküzdelmeket (venatio), gladiátorjátékokat (munus), cirkuszi előadásokat, politikai és vallási tömegrendezvényeket és alkalmanként büntetőpereket rendeztek. Scarbantia municípiumból, de a környékről is áramlottak ide a látogatók. A győztes gladiátorokat körülrajongta a közönség. A játékok idején felállított standoknál ajándéktárgyakat vásárolhattak a látogatók. Ezeken domborműves ábrák idézték föl az állatviadalok és a gladiátorküzdelmek eseményeit.

Az aréna bejáratánál, az amfiteátrum déli kapujától Keletre, 1925-ben Storno Miksa feltárja Nemesis istennőnek, a gladiátorok védőszentjének és Dianának, az állatok oltalmazójának a szentélyét. A rómaiak szerint a Sors istennője pajzsával védte az erényes embereket, korbácsával büntette a gonoszokat.

A szentély (Nemeseum) falaiból csak a nyugati és az északi alapozások részletei maradtak meg. A III. század első felében állított fogadalmi feliratok, kőoltárok és domborművek rajzait ifj. Storno Ferenc (Sopron, 1851. november 6. — Sopron, 1938. június 5.) festőművész a feltáráskor készítette. Ez utóbbi művész, illetve annak édesapja, id. Storno Ferenc (Kismarton, 1821. február 20. — Sopron, 1907. január 29.) festőművész, építőművész, restaurátor, műgyűjtő elévülhetetlen érdemeit méltatva a Soproni Városszépítő Egyesület 1996-ban emléktáblát állíttatott. A nemeseum eredeti kőemlékei a Soproni Múzeum Lapidáriumában találhatók.

Fotóink 2023. december 29-e és 2024. január 1-je között készültek, jegyzetünk szövegéhez pedig az érintett helyszíneken talált információs táblák textusát használtuk fel.