* Hogyan változott a szakma ez alatt a negyed évszázad alatt?

— Minden megváltozott: a szakma és az autók is, a technika pedig rohamosan fejlődött. Nálunk is beköszöntött a rideg digitalizáció, mi mégis megmaradtunk hagyományos taxitársaságnak. Van rádió adó-vevőnk, és összedolgozunk, kommunikálunk egymással.

* Egy taxisnak nem csupán az utcákat, de a város éjszakai életét is ismernie kell?

— Ez inkább régebben volt jellemző. Gyakori eset volt, hogy miután a paraszt bácsi eladta a terményét, bejött a városba, és szórakozni akart. Beült a taxiba, elvitette magát örömlányokhoz, a taxis megvárta, majd elvitte mulatni. Akkor egy teljesen más életforma volt a taxizás. Az idősebb taxisok mesélték, megesett az is, hogy beült az utas, és kérte, vigyék el Belgrádba, Mariborba vagy Ljubljanába. Manapság ez már nagyon-nagyon ritka. Az utazóközönség is megváltozott, a fiatalok ritkábban taxiznak, és ők inkább estefelé hívnak taxit, de az utóbbi időben alig van későig tartó mulatozás. Jelenleg is sok mindent kell tudni, de most az utasokat nem örömlányokhoz vagy a kocsmákba kell vinni, hanem orvoshoz. Amikor az öreg bácsi vagy néni beül a taxiba, akkor azt kéri, hogy vigyük el kivizsgálásra. Sűrűn keverik vagy elfelejtik, hogy pontosan melyik intézménybe is akarnak menni, összekombinálják a magánrendelők nevét, nekünk pedig azt kell kikövetkeztetnünk, hogy pontosan hova is akar menni az utas. Egyébként a legtöbben, 28-an, a 2000-es évek elején voltunk, de az egy teljesen más világ volt. Jelenleg öten vagyunk, egy ember pedig rendezi a papírjait, ami Szabadkán nagyon hosszadalmas folyamat.

* Mi benne a hosszadalmas?

— A helyi rigorózus szabályzatok a gond, melyek egyébként a meglévő taxisokat védik, mint a fehér medvéket, de ellehetetlenítették az újak felvételét. A taxisokra vonatkozó rendeletek városi és községi szinten vannak szabályozva, itt Szabadkán most csak úgy lehet valaki taxis, ha közlekedési középiskolát fejezett be, és öt éve van B kategóriás engedélye. A második opció pedig, hogy megszerezze a C kategóriás engedélyt, mely a teherautó-vezetőknek kell, és legyen C95-ös licence, mely a nemzetközi árufuvarozáshoz szükséges. Tehát ha egy fiatal szeretne Szabadkán taxizni, és csak B kategóriás engedélye van, nem fejezett be közlekedési középiskolát, akkor le kell hogy vizsgázzon C kategóriára, ami 80 000 dinárba kerül, és 3 hónapig tart. Ezután pedig kérelmeznie kell a C95-ös licencet, mely 180 000 dinárba kerül, és egy 6 hónapos kurzust igényel Belgrádban. Tehát az embernek legalább 300 000 dinárja bánja, meg körülbelül egy éve. Egy taxisnak minek kell mindez, ha nem tervez nemzetközi fuvarozásban teherautót hajtani?

* Van elég taxis Szabadkán?

— Két évvel ezelőtt még könnyen lehetett valakiből taxis. Abban az időben volt is vagy 500 taxis a városban, havonta jött 30 új, meg ennyi el is ment. Az új rendelet életbelépése után pedig talán ha 20 új taxis lett a városban. Az akkori 500-ból pedig ma csupán mintegy 250 dolgozhat. Az utasok néha nem is tudnak taxit találni. Vannak olyan vállalkozások is a városban, amelyek nem társaságként működnek, rájuk úgyszólván nem vonatkoznak ezek a szigorú szabályok. Az egyik ilyen vállalatnak 40-50 autója van, és körülbelül 80 nem bejelentett sofőrje. Az dolgozik ott, aki akar, kéthetes próbaszerződésekkel alkalmazzák őket. Egyre nagyobb gond lesz az is, hogy a taxisok átlagéletkora nem hivatalos adatok szerint ötven fölött van. Két-három éven belül lehet, hogy a jelenleg dolgozó 250 taxisból még 80-100 elmegy nyugdíjba. Utánpótlás nincs, nem jönnek új emberek, miközben az európai mércék szerint 100 000 lakosra 300 taxis kellene. Szabadkán most csak 250-en vagy kevesebben vagyunk. Ha így folytatódik, egy-két év múlva egyszerűen nem fog funkcionálni a taxiközlekedés. Vannak a városban függetlenek is, de ők leginkább a migránsokat szállítják, vagy más árakkal dolgoznak, ami megint nagy baj, mert rontják a taxisközösség renoméját.

* Milyenek az utasok?

— A középkorúak meg az idősek becsületesebbek. Mostanában gyakran megtörténik, hogy a fiatalok két-három taxitársaságot is felhívnak egyszerre, és azzal a járművel mennek, amely elsőként érkezik. Éjjel már nem dolgozunk, csak 10 óráig, ezért nekünk inkább a középkorúak vagy az idősek az utazóközönségünk. A fiatalok ugyanis elmentek, az időseket pedig nincs, aki elvigye, ezért taxit hívnak. Sok olyan idős utasunk van, aki nem tud szerbül, ezért mi csak olyan embert veszünk fel, aki magyarul is beszél. Erről is vagyunk ismertek a városban, hogy mi vagyunk a magyar taxitársaság. Erre büszkék is vagyunk, nem rejtjük véka alá. Nálunk egyébként csakis megbízható emberek dolgoznak. Nemrég történt Szabadkán, hogy egy taxis balesetet okozott, mert heroint fogyasztott. Nálunk ez elképzelhetetlen. Az ember csak egyszer rontja el a renoméját, és azt már nem lehet visszaállítani. És elég, ha csak egyvalaki tesz valami rosszat, az már az egész társaságot befeketítené.

* Jól keres egy taxis, érdemes ezt csinálni?

— Ha az ember normálisan, rendesen dolgozik, szép fizetést tud összetaxizni. Mindezt úgy, hogy a saját autójában van, és a saját maga ura. A történethez hozzátartozik, hogy munka közben bármit el lehet intézni, egy taxis el tudja vinni a gyerekét óvodába vagy iskolába. Munka közben megvan az a szabadság, amely máshol nincs.

* Mi a helyzet a 8000 eurós állami támogatással?

— Az ország díjazza azokat a taxisokat, akik az utóbbi tíz-tizenkét évben rendszeresen fizették az adót. Ez most havi 15 000, korábban pedig 18 000 dinár volt. Meghatározták, hogy az autó összértéke minimum 13 000 euró lehet, a járműnek alsó-középkategóriásnak kell lennie, meg van szabva a minimális tengelytáv, a csomagtartó nagysága. Az autó csakis fehér színű lehet, mert 2024. január 1-jétől a taxik kizárólag fehérek lehetnek. Az egyik kollégánk egy héttel ezelőtt kapta meg az új autóját, és az öt munkatársból még hárman pályázták meg az autóvásárlási támogatást. Én pedig 2019 júliusában a Prosperitati Alapítvány eszközbeszerzési pályázatán jutottam hozzá egy vadonatúj Škoda Octaviához, ezt öt évig vagyok köteles vezetni. Egyébként szürke színű, így az új szabályok szerint le kell majd cserélnem egy fehér autóra.

* Mik voltak a legemlékezetesebb esetek a huszonöt év alatt?

— Volt olyan, hogy egy fickó Radanovácon kiugrott az autómból, aztán beszaladt egy gyümölcsösbe, persze fizetés nélkül — panaszolta Tóth Attila. Smith Tibor pedig azt mesélte el, amikor egy öreg néni meg a két unokája szöktek el fizetés nélkül. — Elvitették magukat Törökkanizsára meg Zentára, körbejárták fél Vajdaságot, visszajöttünk Szabadkára, a néni kiszállt a piacnál, az unokái pedig még mentek volna tovább, de amikor legközelebb megálltam, a két fickó kiugrott. Elment jó néhány liter üzemanyag, illetve szinte az egész napom, de hát ez végül is benne van a pakliban.

* Lehet ez ellen védekezni?

— Azzal tudunk védekezni — vette vissza a szót Hajagos Róbert —, hogy megvan az állandó kuncsaftkörünk. Rengeteg idős bácsi és néni utazik velünk, aki néha édes gyerekemnek szólít bennünket. Úgy beszélnek velünk, mintha családtagok volnánk. Ennek pedig mi nagyon örülünk, és azon vagyunk, hogy meg is tartsuk a kiérdemelt bizalmat.