Az egyik nap görgettem az Instát, amikor felvillant előttem egy videó, melyben láttam, hogy egy szabadkai fiú sakkboksz-világbajnokságot nyert. Halványlila gőzöm nem volt róla, mi az a sakkboksz, azt hittem, valaki szórakozik. Próbáltam elképzelni, hogyan is lehetne a kettőt ötvözni, aztán kiderült, hogy ennek a látszólag két teljesen különböző sportágnak a fúziója nagyon is létezik.
Horváth Gábor, a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium negyedik osztályos tanulója az ország első világbajnoki címét szerezte ebben a sportágban, 57 kg-os kategóriában. A világbajnokságot szeptember 23-a és 29-e között rendezték meg Loznicán, ahol 25 ország képviseltette magát. Az elődöntőben egy francia, a döntőben pedig egy amerikai versenyzővel kellett megküzdenie a dicsőségért. Gábort egyebek közt magáról a sportról és a világbajnokságon szerzett élményeiről kérdeztük.
* Mióta része a sport az életednek?
— Igazából már gyerekkorom óta. Előbb futottam, utána kézilabdáztam, kosaraztam. Aztán nagyon elkezdtek érdekelni a küzdősportok, mindig néztük a tévében. Kick-boxoltam, utána másfél éve jött a boksz, a sakk meg már régebb óta része az életemnek.
![]()
Hodolik Boglárka felvétele
* Hogyan jutott el hozzád a sportág híre?
— Gondolom, mindenkinek fura egy kicsit, ha együtt hallja a kettőt. Nekem is az volt először. Az interneten értesültem róla, utána meg láttuk az edzőmmel az ökölvívó-szövetségnél, hogy létezik, és itt lesz a világbajnokság Loznicán. Végül úgy voltunk vele, hogy elmegyünk. Első hallásra furcsának találják a sakk és a boksz összeolvadását. A sakkboksz a stratégia és az erő, az agy és az izmok párbaja. Egy mérkőzés 11 menetből áll, 6 sakk- és 5 bokszmenet váltja egymást. A játék sakkal kezdődik, minden sakkmenet 4 perces, és minden bokszmenet 3 percig tart. A versenyzők fülhallgatót viselnek, hogy ne hallják a közönséget. A váltás a gong megszólalásánál történik, amikor is a sakkot felváltja a boksz, majd az idő leteltével ismét jöhet a sakktábla. A mérkőzés addig folytatódik, amíg valaki mattot nem ad, időt nem veszít, ki nem ütik vagy fel nem adja. A sport tehát nemcsak fizikai erőnlétet, hanem taktikai érzéket is követel, ami különleges kontrasztot ad a ringben zajló küzdelem és a sakktábla melletti, csendes gondolkodás között.
* Mivel te még középiskolás vagy, hogyan telik egy napod, hogyan tudod egyeztetni a tanulást a sok edzéssel?
— 7.30-tól a legrosszabb esetben 14.15-ig iskolában vagyok, utána 16 órakor elmegyek edzésre, és 20 órakor jövök haza. A bokszedzésem négyórás, kardióval, erőedzéssel, utána meg megyek sakkozni. Általában mindennap, de olyan is van, hogy egy kicsit könnyebb edzéseim vannak, kétórásak. Ez megterhelő iskola mellett, a nyári szünetben laza volt, most így egy kicsit nehezebb.
* A szüleid hogy reagáltak, amikor azt mondtad, hogy bokszolni szeretnél? Gondolom, egyik szülő sem örül túlságosan annak, ha olyan sportot választ a gyereke, ahol ilyen mértékben áll fenn a sérülés veszélye.
— Igen, egy kicsit féltettek, de most már kezdenek beleszokni.
![]()
Szalai Attila rajza
* Milyen élményeid maradtak a világbajnokságról?
— Nagyon szép volt az egész, jól volt megrendezve, kaptunk zenét is, amikor felvonultunk, szólt a himnusz is, és igazából nagy löketet adott az, hogy ilyen jól volt megcsinálva. Öten képviseltük Szerbiát. A boksz volt a legnehezebb része. Ami tetszett benne, hogy váltakozva történt, mindkettőre kellett gondolni.
* Melyiket volt nehezebb elsajátítani a kettő közül, a bokszot vagy a sakkot? Mivel ugye az egyik fizikai, a másik pedig mentális kihívás.
— A sakkot nehezebb volt megtanulni, mert sokkal több könyvet kellett olvasni, sokkal több mindent kellett csinálnom, de a bokszban is kellett fejlődni.
* Mennyire nehéz érvényesülni?
— Igazából a sakkban sok olyan ellenfél volt, aki nagyon jól tudott játszani, de a bokszban is. Az én kategóriámban próbálok most első lenni, hogy a boksz részét továbbvigyem. A sakkboksz itthon nincs elterjedve, szóval abban nincs nagyon ellenfél. Én 57 kilogrammos kategóriában versenyzem, a szenior kategóriában a tizennyolc év felettiekkel küzdöttem. Az egyik ellenfelem harminckét éves volt, a másik huszonvalamennyi.
* Egyáltalán számít a bokszban, hogy ki hány éves?
— Számít a kor, mert az idősebbek sokkal tapasztaltabbak. A francián, aki huszonvalahány éves volt, látszódott, hogy sokkal tapasztaltabb volt a bokszban, de azért próbáltam helytállni vele szemben. Az amerikai ellen sokkal jobban teljesítettem bokszban, a sakk részében meg igazából egyvalamit rontottam el, és utána rájöttem, hogy a bokszban muszáj jobbnak lennem, és az is lettem, így pontozással nyertem.
* Milyen terveid vannak?
— Profi bokszoló szeretnék lenni, meg persze profi sakkbokszoló. Szeretném majd az egyetemet is elkezdeni.
* Mit tanított számodra a két sport?
— Ez multitasking, egyszerre több dologra kell figyelni. Arra tanít meg, hogy egyszerre tudj gyorsan is gondolkozni, meg erőnlétben is ott tudj lenni.
* Az edződ hogyan értékelte a teljesítményed? Barátaid, rokonaid örültek a sikerednek?
— Az edzőm nagyon büszke volt rám. Több napig voltunk ott együtt. A szünet közben szétnéztünk Loznicán. A barátok és a rokonok is nagyon örültek, kérdezgettek is a sportról, hogy mit hogyan kell csinálni, és akkor elmondtam nekik a szabályokat.
* Hogyan érezted magad, amikor kiderült, hogy te nyertél?
— Nagyon meglepődtem, először fel sem tudtam fogni. Miután feldolgoztam, nagyon örültem neki.
* Mit üzennél annak, aki a sikered hatására bele szeretne vágni ebbe?
— Aki ezzel szeretne foglalkozni, az idejében kezdje. A sakk részét biztosan, a bokszot azonban nem muszáj feltétlenül korán elkezdeni. A sakkot nehéz megtanulni, és nagyon ott kell lenni fejben, meg nem szabad feladni. A bokszot is korán kell kezdeni, de én például másfél éve csinálom. Nagyon akartam, és igazából azért értem el ilyen helyezést. Ott a versenyen volt olyan, aki már tízévesen elkezdett bokszolni, 100 meccsel maga mögött, nekem meg 5 volt. Azért bírtam ki, mert nagyon akartam. A legtöbbet az számított, hogy mindennap megcsináltam a négyórás edzést, még ha nem is volt hozzá kedvem, és akkor is, ha kivoltam.