Ülésezik a Magyar Nemzeti Tanács (Szabó Attila felvétele)

Jelentős döntéseket hozott az elmúlt hét végén a Józsa László elnökletével Szabadkán ülésező Magyar Nemzeti Tanács. Némi patetikával akár azt is mondhatnánk: történelmieket; a mi nemzeti közösségünk szempontjából mindenképpen lényegbevágóakat.
Az egyébként lejárt mandátumú, ám a választásokig tisztségében maradó, s munkáját serényen végző MNT tevékenysége csattanós válasz mindazoknak, akik az elmúlt években nem győzték kétségbe vonni legitimitását és a közösség életében betöltött szerepét.
A Magyar Nemzeti Tanács már korábban átvette a Tartományi Képviselőháztól a Magyar Szó és a Hét Nap alapítói jogait, megalapította a zentai székhelyű Magyar Művelődési Intézetet, most pedig döntött az újvidéki székhelyű Forum Könyvkiadó Intézet és Európa Kollégium megalapításáról, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, a Forum Könyvkiadó Intézet és az Európa Kollégium igazgatóbizottságának, felügyelőbizottságának és igazgatójának jelöléséről. Magyarán: birtokon belülre hozta, a délvidéki magyarság kezébe helyezte ezen intézményeinek irányítását.
Az MNT a Tartományi Végrehajtó Tanácsnak a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatójává mgr. Hajnal Jenőt javasolja kinevezni, igazgatóbizottságának elnökévé Siflis Zoltán filmrendezőt, felügyelőbizottságának elnökévé Szecsei Mihály közgazdászt; a Forum Könyvkiadó Intézet igazgatójává Németh Ferencet, igazgatóbizottságának elnökévé Kasza József közgazdászt, felügyelőbizottságának elnökévé Bodrogi Béla közgazdászt; az Európa Kollégium igazgatójává mgr. Miavecz Bélát, igazgatóbizottságának elnökévé Dzsivánovity Róbert tanárt, felügyelőbizottsága elnökévé pedig Soós Mihály tanárt.
Azt szokták mondani: egy kisebbségi sorsban élő nemzeti közösség életképessége nagymértékben azon múlik, hogy milyen fejlett az intézményrendszere, ezt az intézményrendszert ő maga irányíthatja-e. Ilyen szempontból a délvidéki magyarság kilátásai jónak mondhatók.
A minap egy budapesti autonómiakonferencián a legtöbb szó a vajdasági magyarságról esett. A Kárpát-medence magyar közösségeinek jeles képviselői egyöntetűen megállapították: a személyi elvű autonómia kiteljesítésében, a saját dolgaink irányításában mi jutottunk legtovább; ami nálunk történik, az példaértékű a többiek számára is.
Erre figyeljünk, s ne a légvárakat építgető magatehetetlenek örökös gáncsoskodásaira.