A helyszín nem is lehetne más, mint az eredeti díszletek, hogy a Jóbarátok —Reunionhoz hasonlóan ezúttal is együtt révedjünk vissza a múltba a szereplőkkel, hogy aztán a ránk zúduló, szirupos nosztalgia hatására gyorsan újranézzük mind a nyolc filmet, esetleg újraolvassuk a könyveket.

Kép: bbc.com

Már az első percekben jönnek az ismerős helyszínek és John Williams varázslatos melódiája. A 9 és 3/4-es vágány, a felnőtt Emma Watson, Bonnie Wright és Evanna Lynch az elsők, akikkel találkozunk, majd a két másik főszereplő, Daniel Radcliffe és Rupert Grint is berobog. Mivel gyermekkoruk javát Harry Potter világában töltötték, nem csoda, hogy folyton-folyvást hangsúlyozzák, a produkció és az egész stáb olyan volt számukra, mint egy család. A másfél órás műsorban a háttérben kialakult plátói szerelmekről, elpusztult hörcsögökről és megannyi rövid érdekességről hallhatunk, de ismét hangsúlyozom, akinek éveken át a Harry Potter-univerzum és annak szereplői voltak a safe place tinédzserkorukban, és vagy hatszor megnézték ezeket az alkotásokat, vajmi kevés új információval fog szolgálni ez a kulisszák mögötti emlékműsor. A különkiadásban ott van még Tom Felton, Helena Bonham Carter és persze a Voldemortot alakító Ralph Fiennes is. Egyvalaki viszont feltűnően hiányzik, azaz csak jelzésértékkel tűnik fel: maga az írónő, J. K. Rowling.

A Harry Potter-világ megalkotója mindössze jó fél percet kapott a produkcióban, egy 2019-ben vele készült interjúból vágtak be néhány részletet. Az első reakciók persze az HBO-t pocskondiázták az írónő látványos távollétének kapcsán, hiszen a körülötte kialakult botrány a mellékelt ábra alapján továbbra sem csitult. Az HBO később közleményt adott ki, mely szerint felkérték Rowlingot, ő azonban tanácsadói csapatának sugallatára elállt a különkiadásban való szerepléstől. Úgy ítélte meg, hogy a 2019-ben készült beszélgetés felhasználása éppen elegendő lesz a műsorhoz. Talán érdemes hozzátenni, hogy nem hivatalos információk szerint a Visszatérés Roxfortba producerei eleve úgy érezték, elég lenne egy régebbi beszélgetésből benyisszantani valamit a készülő filmbe. Hogy végül erre csak egy biccentés érkezett Rowlingtól, esetleg ő maga szorgalmazta az ötletet, talán sosem derül ki.

J. K. Rowlingot transzfóbiával vádolták meg 2020-ban, amikor Twitteren röviden arról szólt, hogy a koronavírus-járvány végén „minden menstruáló embernek egyenlőnek kell lennie”. Ehhez még hozzátette, hogy ezekre az emberekre bizonyára létezik valamiféle kifejezés is. Rowling persze a nőkre utalt, véleményének hatására azonban többen is transzfóbnak és kirekesztőnek nevezték, illetve maga Daniel Radcliffe és Emma Watson is elhatárolta magát tőle. Rowling magyarázkodni kényszerült, a most megjelent film kapcsán az írónő jelzésértékű szereplésének hatására pedig a kommentelők újra a Twitteren estek egymásnak.

Bármelyik oldalon is találja magát az egyszeri Harry Potter-rajongó, tény, hogy az írónő nélkül ezek a filmek nem születtek volna meg, sőt, a varázslatos univerzumot sem aknázhatnák ki a játékgyártó cégek vagy egyéb, jobb-rosszabb kvalitású írók. Sajnos többen is hiányoznak az osztálytalálkozóról, például sem a McGalagony professzort játszó Maggie Smith, sem pedig a Dumbledore szerepét a harmadik epizódtól átvevő Michael Gambon nem tűnik fel. A Visszatérés Roxfortba mindezek ellenére igazi nosztalgiabomba, melyből ugyan sokkal többet is ki lehetett volna hozni, de a filmek rajongói számára mégis egy 99 perces, jó hangulatú, könnyfakasztó emlékezés lett.