— A Ludasi-tó 1977-ben került rá arra a listára, amely a vizes élőhelyek és a vízimadarak megmentéséről szólt. Akkoriban a tó került védelem alá, de utána rájöttek arra, hogy nemcsak a tavat kell óvni, hanem a környező területeket is — nyilatkozta Dobó Márta. A közvállalat igazgatójának elmondása szerint az elmúlt időszakban nagymértékben hozzájárultak ennek a tevékenységnek a megőrzéséhez és fejlesztéséhez, így a vízimadarak kellemes élőhelyre találtak ezen a tavon. Ezt már a több évtizedes múltra visszatekintő madárgyűrűző táborok is bizonyítják. Mint mondta, a közvállalat a helyi lakosokkal is igyekszik jó együttműködést megvalósítani, akik ugyan nem mindig örülnek annak, hogy minden egyes tevékenységhez kell a Tartományi Természetvédelmi Intézet jóváhagyása, de mindenki megértette, hogy a környezetvédelem olyan téma, amellyel mindenkinek foglalkoznia kell. Nem elég csak beszélni róla, hanem tenni is kell annak érdekében, hogy legyen mit átadni az utódainknak.

Amikor a vizes élőhelyekről beszélünk, akkor nem csupán a nagy tavakról, a folyókról és a tengerekről kell szót ejteni, hanem a nedves rétekről, területekről is, mert ezeken a helyeken is rengeteg, vízhez kötődő, specifikus élőlény található — emelte ki Szekeres Ottó természetvédelmi őr. Mint hangsúlyozta, nagy gond a talajvíz szintjének csökkenése.

A méréseket az 1930-as években kezdték, és a ’70-es évekig csupán némi ingadozás volt megfigyelhető. Azután egyes kutakban a ’90-es évekig 5 méteres talajvízcsökkenést jegyeztek fel, az elmúlt ötven évben pedig a Duna—Tisza közén 12,5 méteres csökkenést is tapasztaltak. Szabadka környékén 4,5-5 méteres talajvízszint-csökkenést mértek, ami több problémát is maga után von. A mezőgazdaság ezt különösen megérzi, mert ezeket a területeket már alig lehet művelni öntözés nélkül, ami viszont még inkább csökkenti a talajvíz szintjét. Ez kihat a növény- és az állatvilágra is. A Szabadkai-homokvidéken például, a kataszteri jegyzék szerint, ahol álló- vagy folyóvíz szerepel, ott már egyáltalán nem lehet találni vizet, pedig tíz-tizenöt évvel ezelőtt még vízimadarak is költöttek.

A tavakat ez a hatás annyira nem érinti, mivel a vízügyi szakemberek mesterségesen állítják be a nyári és a téli vízszintet. A Ludasi-tó környékén mintegy 235 madárfaj figyelhető meg, valamint 110 madárfaj költése van itt regisztrálva. A tó felszíne jelenleg 375 hektár, de egykor, a tavaszi időszakokban, amikor a víz még jobban áradt, és elöntötte a környező területeket, akár 800 hektáros is tudott lenni a tó. A legnagyobb változás a tó menti vizes, nedves rétegnél tapasztalható, mert az időszakosan víz alatt álló gyepterületről eltűntek egyes költőmadár-állományok.

A világnapról a tó körüli tanösvényeken való sétával emlékeztek meg az illetékesek. Vinkó Tamás projektvezető, természetvédelmi szakkoordinátor ismertetője szerint a Ludasi-tó mentén három tanösvény van. Az egyiken a tó környékén található, gyógyhatású őshonos növényeket oktatótáblákkal mutatják be. A másik kettő pedig a vizes élőhelyeket, illetve a környéken lévő kulturális örökségeket öleli fel.