Rihárd, az újdonsült lovag

Rihárd, az újdonsült lovag

Többször összefutott a nyál a számban, miközben a feketetói származású, Csókán élő Pozsár Rihárdot, az Amatőr Királyi Szakács Klub újonnan avatott lovagját hallgattam.

A fiatalember, aki két-, illetve hamarosan háromgyermekes apuka, nagyon ékesszólóan tudta ugyanis bemutatni az általa készített, díjnyertes ételeket. De az is tetszett, amit a család fontosságáról, illetve szerepéről mondott.

Ricsit még középiskolás korából ismerem, abból az időszakból, amikor részt vett a Bánáti Újság tiszaszentmiklósi nyári újságíró-iskolájában. Mivel úgy tudtam, más az érdeklődési köre, egy kissé meglepődtem, amikor azt hallottam, hogy sorozatban nyeri meg a főzőversenyeket. Beszélgetésünk kezdetén arra voltam kíváncsi, hogyan kezdődött nála ez a szenvedély.

— A barátokkal rendszeresen összegyűltünk bizonyos alkalmakkor, például május 1-jén, sütöttünk-főztünk, és nagyon megkedveltük ezt a tevékenységet. Én egyébként mindig szerettem kimenni a természetbe bográcsozni, valami finomat készíteni. Emellett születésnapokon, családi összejöveteleken is szívesen segítettem a főzésben. Aztán néhány alkalommal a kollégákkal elmentünk, kipróbáltuk a tudásunkat a különféle rendezvényeken, de inkább csak a magunk kedvéért, nem a díjak végett. Főzögettünk, szórakoztunk, jól éreztük magunkat, remek családi napot teremtettünk. Mára úgy belelendültünk, és olyan jó kedvvel csináljuk, hogy most már az egész család jön velem, a feleségem, édesanyám, apósomék, és mindannyian együtt vagyunk. A nyár közepén kezdődött, és még nem találtuk ki a csapat nevét, legutóbb mi voltunk A Család. Az első nagy nyereményt Adán kaptam, a másodikat a Tiszai Halnapon, ahol természetesen halászlét kellett főzni. A legrangosabb díjat, a hatalmas vándorserleget érdemeltem ki, amin magam is meglepődtem. A mezőny nagyon erős volt, a zsűrinek több mint 130 átadott mintát kellett megkóstolnia. Valószínűleg a családomnak is ez adott lendületet, hogy további rendezvényeken is részt vegyünk. A következő Martonoson, a Tandari-tanyán a körömpörköltfőző verseny volt, ahol szintén a vándorserleget nyertem meg. Zentán a Vadásznapon szarvaspörköltet készítettünk, mellyel harmadik helyet és különdíjat érdemeltünk ki. Legutóbb pedig Tiszaszentmiklóson jártunk a Libanapon, és taroltunk, szinte fel sem tudom sorolni, hány elismerést kaptunk. A vegyesgyümölcs-pálinkám harmadik lett, a birsalmasajtunk, melyet anyukámmal együtt készítettem, az első helyen végzett, a főzőhelyünk berendezéséért második díjat kaptunk. A libamáj-különlegességünket is aranyéremmel jutalmazták. Sokat gondolkodtam, mivel is álljak elő, mert abban biztos voltam, hogy libamájjal mások is versenyeznek. Végül azt találtam ki, hogy a libamájat egy kicsit süssük meg, tekerjük be palacsintába, öntsük le besamelmártással, és szórjuk meg a liba bőréből kisütött pörccel. A verseny előtti napokban kipróbáltam, az ötlet működött, így a helyszínen is bevállaltam. Nagyon finom lett, mindenki kóstolgatta, gyorsan el is fogyott. A libasültem, mellyel harmadik díjat nyertem, szintén nem a megszokott volt. Hosszas töprengés után a mellhúst előpároltam, és leveles tésztában sütöttem ki. Fehér és vörös szőlőt, fügét, vörös áfonyát pároltam, rozé borral felengedtem. Lekvárszerű, ízletes pépet kaptam, mellyel jó vastagon bekentem a libamellet, betekertem a leveles tésztába, és fémharang, úgynevezett szács alatt sült meg. Dinsztelt lila káposztát tálaltunk hozzá, valamint krumplit, de azt sem akárhogyan. Lereszeltem, alaposan lecsorgattam, és forró zsírban kisütöttem. Olyan lett, mint a szalma, az elképzelés ugyanis az volt, hogy a liba szalmán fekszik. Jól megraktuk a tányért ezzel a ropogós burgonyával, arra tettük a húst, és mondhatom, nagyon jól mutatott. A libalevesünk ötödik helyezést ért el, összesítésben pedig a fődíjat is hazavittük. A tiszaszentmiklósi Libanapon ütöttek lovaggá. Néhány hónap alatt annyi díjat szereztem, hogy ezt a megtiszteltetést is kiérdemeltem. 

* Akkor összegezzük: nyertél hallal, körömpörkölttel, vadhússal, libával. Eszerint bármit szívesen főzöl?

— Minden ételből megpróbálom a legjobbat kihozni, igyekszem különlegessé tenni, olyasmit kitalálni, amire mások nem gondolnak, de igazából a halászlé áll legközelebb a szívemhez. Imádom a fával való tüzelést, ahhoz ragaszkodom, akár bográcsos, akár rostélyos készül. Vannak azonban olyan esetek, amikor kénytelen vagyok gázt használni, mint például az imént említett palacsinta sütéséhez. Otthon egyébként többnyire a feleségem főz, én csak besegítek neki. 

* Mennyi felszerelés kell egy-egy versenyen való részvételhez, különösen, ha többféle étellel is neveztek?

— Általában két-három autóval megyünk. Mindenkinek megvan a maga feladata, igazi csapatmunkát végzünk, mely senkinek sem teher, mert jólesik a kikapcsolódás, a kimozdulás a monoton, szürke hétköznapokból. Napokig tart, mire pontosan összeáll, ki mit visz, mit készít elő. Közelednek a hagyományos disznótoros rendezvények, melyeken szintén szeretnénk jelen lenni. Februárra egy magyarországi meghívást is kaptunk disznótoros fesztiválra, már szervezzük az utazást. Remélem, a határon sem lesz gond, mert egyetlen szakács sem tudja elképzelni, hogy ne a saját késeit használja. Ugyanez a helyzet a bográccsal is, hiszen nem mindegy, hogy halászléhez való-e, öntöttvasból készült-e, vagy csak egy egyszerű zománcozott edény. Mindegyiknél tudni kell, hogyan lehet benne főzni, vagy mennyire kell tüzelni alá. 

* Nagyon fontos, hogy a családod melletted áll, mert egyébként bizonyára nem tudnál ennyi eseményre eljutni, különösen mivel két kisgyermeketek van.

— A lányom öt-, a fiam kétéves, decemberben pedig érkezik a harmadik csemete. Emelem kalapom a feleségem előtt, hiszen két-három rendezvényt nagy pocakkal ült végig, és bizonyára sokkal nehezebb volt neki, mint nekünk. Igen, az, hogy a családom segít és támogat, nagyon fontos számomra, mert nélkülük mindez nem sikerült volna. Az eredmények közösek, hiszen mindenki hozzátett valamit, de ez így az igazi, egyedül valószínűleg én sem csinálnám. 

* Az, hogy az Amatőr Királyi Szakács Klub lovagja lettél, ösztönöz-e arra, hogy a jövőben is díjakat nyerj?

— Nekünk az volt az elvünk, hogy magunknak főzünk, és ha nyerünk, akkor jól csináltuk, ha nem, akkor eltöltöttünk együtt egy szép napot. A jövőben is így teszünk, de azért az emberben benne van a versenyszellem, szeret nyerni. Ha ez nem volna, akkor otthon is süthetnénk-főzhetnénk, és nem járna ekkora felhajtással.


Báló Andor és a szerző felvételei

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Rihárd, az újdonsült lovag
Bánáti Újság
  • Kónya-Kovács Otília
  • 2019.12.05.
  • LXXIV. évfolyam 48. szám
Facebook

Támogatóink