Körkép
Rendszeresség és találékonyság
Rencsényi Elvira
2013.03.13.
LXVIII. évf. 11. szám
Bemutatjuk Pintér Noémi pályakezdő tanítónőt és tanárnőt
Nem véletlen a két kifejezés együttes használata. Noémi ugyanis mindkét feladatkört ellátja: az általános iskola elsőseitől kezdve a végzősökig minden tagozaton tanít. Az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Tanszékén szerzett oklevelet. Idejében végzett egyetemi tanulmányaival, sőt a záróvizsgáját sem halogatta. Tavaly szeptemberben pedig már állást is kapott a szabadkai Gróf Széchenyi István Általános Iskolában. A pályakezdés nehézségeiről, az érvényesülés lehetőségeiről beszélgettünk a huszonöt éves pedagógussal.
* Magyar nyelv és irodalom szakos tanár vagy, mégis a magyart mint környezetnyelvet oktatod. Nem csalódtál, amikor lehetőségként ezt kínálták fel?
— Nem csalódtam, hiszen minden vágyam az volt, hogy álláshoz jussak. Gondolkodás nélkül elfogadtam a felkérést, noha a vágyam az volt, hogy a magyart anyanyelvként tanítsam. Mára már megszerettem ezt a feladatkört is, és élvezem minden pillanatát.
— Nem csalódtam, hiszen minden vágyam az volt, hogy álláshoz jussak. Gondolkodás nélkül elfogadtam a felkérést, noha a vágyam az volt, hogy a magyart anyanyelvként tanítsam. Mára már megszerettem ezt a feladatkört is, és élvezem minden pillanatát.
* Az egyetemen tanultad a környezetnyelv oktatását, vagy egészen új számodra ez a feladat?
— Az egyetemen nem volt ilyen tárgyunk, nem készítettek fel bennünket arra, hogyan oktassuk a környezetnyelvet. Ezért ez teljes egészében újszerű és ismeretlen volt számomra, de a kolléganőm óramintáit a saját igényeimhez mérten átalakítottam, és ennek alapján tervezem meg az óráimat. Nagy segítség ez számomra, hiszen ha valami olyasmibe fog az ember, amiben még nincs gyakorlata, jól jön egy kis támogatás. Számomra igencsak meglepő, hogy milyen sok szerb ajkú gyermek tanulja a magyar nyelvet annak ellenére, hogy ez csupán egy választható tantárgy, vagyis nem számít bele az átlagosztályzatba. Lehet, hogy ez csak a mi iskolaközpontunkra jellemző, de meglehetősen sok diák tartja fontosnak a magyar nyelv ismeretét.
* Nehéz a magyart mint környezetnyelvet szerb ajkú diákoknak oktatni?
— Nem nehezebb, mint bármelyik másik tantárgyat. Nagyon fontos a rendszeresség, a megfelelő felkészültség és a találékonyság. Ezek birtokában gördülékenyen megy a dolog. A gyerekek aranyosak, komolyan veszik az órákat, ugyanúgy igyekeznek minél jobb osztályzatot szerezni, mint a kötelező tárgyakból.
* Kialakult már a munkastílusod?
— Igen. Az óráimon előtérbe kerül a játékosság, a kommunikáció, ami a nyelvtudás alapja. Emellett természetesen kellő komolysággal állunk hozzá a tananyag elsajátításához is, írásgyakorlatokat végzünk, felolvasunk stb. Érdekes, hogy a gyerekek milyen előszeretettel olvasnak fel magyar nyelven íródott szövegeket!
* Nyílt kérdés, hogy a környezetnyelvtanárnak szabad-e a tanulók anyanyelvén szólni a diákokhoz óra közben. Te mit gondolsz erről?
— A szakemberek szerint nem célszerű, én azonban úgy vélem, hogy néha bizony elengedhetetlen. Főként az alsó osztályokban, amikor a kommunikáció egyetlen módja ez — a mutogatáson kívül —, hogy a tanulókkal megértessem, mit is akarok. Elengedhetetlen, hogy bizonyos kifejezéseket először a saját anyanyelvükön halljanak, hiszen csak így tudatosul bennük: a kettő voltaképpen ugyanazt jelenti. Éppen ezért nem határolódom el attól, hogy az alsó tagozatokban használjam a szerb nyelvet. Felsőben már természetesen eltekintek ettől, hiszen már nincs is rá szükség, megértjük egymást akkor is, ha csak magyarul beszélünk.
* A magyarnak mint tantárgynak mely része az, amit esetleg nehezebben sajátítanak el a szerb ajkú tanulók?
— Egyértelműen a nyelvtan. A versmondás, az olvasás, vagyis az irodalom megy nekik, de a nyelvtani szabályokkal és a helyesírással küszködnek egy kicsit. Ez nem is csoda, hiszen még nekünk is nehezen elsajátítható mindez, akiknek az anyanyelvünk a magyar.
* Eredetileg az újságírás felé kacsingattál, sőt bedolgoztál tudósítóként a Szabadkai Rádióba és a Pannon RTV-be is. Miért nem maradtál a médiánál?
— Úgy ítéltem meg, hogy a tanári pálya mégiscsak közelebb áll hozzám, a habitusomhoz. Ráadásul az édesanyám is magyartanárnő, ő középiskolában tanít, és minden bizonnyal volt némi ráhatása a döntésemre. Amint beiratkoztam az egyetemre, már tudtam, hogy jól döntöttem.
* Egyetemista éveid alatt a Dositej-ösztöndíjas voltál. Jelent ez bármiféle előnyt a munkavállalás során?
— Elvileg jelentenie kellene, de sajnos, én nem tapasztaltam ezt. A Dositej-ösztöndíj az ország ezer legjobb hallgatójának jár, és elvileg előnyt kellene élvezniük az ezzel az ösztöndíjjal rendelkező fiatalok a munkavállalásban. Ha valaki, hát én sok helyre beadtam a pályázatomat, de sajnos sehol semmilyen előnnyel nem járt az, hogy én is egyike voltam a legjobb ezer hallgatónak.
* Mit gondolsz arról, hogy a most végző középiskolások kétharmada külföldön szeretne továbbtanulni?
— Szerintem ez a legújabb módi, ami már sajnos elég hosszú ideje hódít a fiatalok körében. Persze megértem őket is, hiszen nemigen számíthatnak munkára itthon, ha majd megszerzik az egyetemi vagy főiskolai oklevelüket, de ettől eltekintve — és az anyagiakat figyelembe véve — sokkal jobb döntésnek tartom, ha a szülőföldjükön tanulnak tovább. Itthon is vannak nagyon jó egyetemek, főiskolák, itt is magas színvonalú az oktatás, úgyhogy valójában nem is értem, miért akar szinte mindegyikük külföldön tanulni tovább. Minden bizonnyal van ebben némi bizonyítási vágy, egy kis függetlenségre vágyás, és ahogy már említettem, ez most divatosnak számít. Én nem bántam meg, hogy itthon tanultam tovább, mert az egyetemi végzettségemmel bármikor dönthetek úgy is, hogy külföldön próbálok szerencsét. Aki viszont valamely más államban szerez diplomát és egy napon mégis hazajönne, még vár rá az oklevél honosítása is. Én a magam részéről arra biztatnék mindenkit, hogy aki megtalálja a számára legmegfelelőbb egyetemet vagy főiskolát itthon, ne habozzon, végezze el, később ráér eldönteni, hogy hol szeretne érvényesülni — zárta a beszélgetést Pintér Noémi.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
