Nem tudom, hogyan lehet egy randalírozó féktelen tömeget szép szavakkal megfékezni, arra viszont felfigyelhettünk, hogy ha a rendőrség egy kissé határozottabban lép fel a törő-zúzó huligánokkal szemben, akkor meg vagyunk sértődve. Rendőri túlkapásnak minősítik, ha ,,megdolgozzák' azokat, akik szemük láttára autókat gyújtanak fel, kirakatokat törnek be. És az is érdekes, hogy ilyen esetekben még csak szóba sem jön a polgári túlkapás ténye, a demokrácia eszközének és jogos tiltakozásnak minősítve a randalírozást. Láthattuk, mit csináltak a budapesti televízióba betörő szabadságharcos huligánok, de a végén mégsem őket, hanem a rendőrséget gorombították le: az ellenzék túlzott gorombasággal vádolta őket, a hatalom pedig azt rótta fel, hogy nem voltak eléggé határozottak.
Ilyen hozzáállással valóban nem könnyű rendőrnek lenni. Én magam láttam Újvidéken a legutóbbi Vojvodina-Zvezda labdarúgó-mérkőzés előtt, amikor a belgrádi szurkolók közül többen az autókra ugráltak fel, sőt azon törték össze az üres üvegeket is. Néhány méterrel távolabb ott álltak a rendőrök is, de nem avatkoztak be. Csak - ahogyan mondani szokták - ellenőrzés alatt tartották a helyzetet. Valószínűleg arra is gondoltak, hogy ha gumibotot használnak, vagy a levegőbe lőnek, esetleg gázpatront dobnak a duhajok közé - jegyzőkönyvet vennének, jelentést és nyilatkozatot kellene írni. Az is figyelemre méltó, hogy az ellenzéki és a nacionalista pártok rendszerint a huligánok védelmére kelnek, és a rendőröket marasztalják el. Bizonyára jövendő szavazókat vélnek a romboló csoportokban.
Tulajdonképpen a hatalomtól függ, hogy a rendőrség csak távoli szemlélője a magyarveréseknek, a sportrendezvényeken történő törés-zúzás, és szívesebben védik a közbiztonságot sebességmérő radarokkal, a tilosba hajtó autósokra kirótt bírságokkal. A rendőrség általában csak a piaci kofákkal szemben lép fel magabiztos szigorral. Sajnos, arra is oda kellett figyelnünk, hogy a magyar vagy a horvát kisebbség mellett most már a négereket is melegebb tájakra küldik - valószínűleg nem kizárólag Afrikára gondolva. Egy čačaki labdarúgó-mérkőzésen a szurkolók egy csoportja az amerikai fajgyűlölőkhöz hasonlóan fehér csuklyával a fején Hitler nevét kiabálva tüntetett egy néger labdarúgó ellen. Annak ellenére, hogy sem az eddigi, sem az új alkotmány nem említi külön a négereket - mint ahogyan a vajdasági magyarokat sem -, a rendőrség gyorsabban és erélyesebben is felléphetett volna a rasszista fiatalok ellen, akik valószínűleg azt sem tudják, ki volt Hitler vagy hogy hol van Afrika, esetleg Zimbabwe. Az erélyes fellépés helyett félórás könyörgés után a čačaki rendőrök, mint a kis óvodásokat, kézen fogva vezették ki a stadionból a 40 fős csoport tagjait.
A rendre és a közbiztonságra csak határozott erélyességgel és szigorral lehet vigyázni. És természetesen tekintéllyel is. Az angol rendőrök valószínűleg azért nem viselnek fegyvert, mert elég, ha csak megjelennek a helyszínen. Ahogyan az idősebbektől hallhattuk, ilyenek lehettek a 40-es évek elején a hírhedt kakastollas csendőrök is. Azokban az időkben például kötelező volt lezárni az utcán hagyott kerékpárokat. Megtörtént eset, hogy a falu legtekintélyesebb polgára ezt nem tette meg, amikor bement a boltba. A belépő csendőr erélyesen megkérdezte, kié a kerékpár a bolt előtt? Amikor jelentkezett, hogy az övé - két akkora pofont kapott, hogy még másnap is zúgtak a fülei, amikor a pofozkodó közeg és parancsnoka, személyesen mentek el a tekintélyes polgárhoz, hogy bocsánatot kérjenek. Ha tudom, hogy a magáé a bezáratlan kerékpár, nem kérdezek semmit, viszont amikor kiderült, kénytelen voltam két szigorú pofonnal fellépni a jelen lévő polgárok, meg a tekintély miatt is - mondta a pofozkodó csendőr.