Valaki egyszer nagyon unalmas országot kívánt nekünk. Lehet, hogy jót akart, de ez nem jött be. Nem unatkozunk.
Egy pár tanácstag- vagy polgármester-választás, kevés pozitív jelzővel, annál több buktatóval, a kampánycsend megszegésével, ha kell, megfélemlítéssel vagy hazugsággal; áremelések, madárinfluenza a szomszédban (most már nálunk is), számlák a semmiért, és még sorolhatnánk, de minek? Mire a lap megjelenik, Óbecsén már mögöttük lesz egy duplafordulós választást. Van új polgármesterünk - mert megérdemeltük. Természetesen egy kis utózengés után csend lesz (ebben a témában, egy ideig). Az árakat nem emelik, sőt infláció sem lesz, csupán a benzin árát igazították a világpiaciéhoz. Igaz, volt, aki szégyenlősen bejelentette, hogy az üzemanyag ára a megélhetési költségeket is magával rántja, de aztán inkább elhallgatott, mert nem illik vészmadárnak lenni. Különben is, miért hinnénk neki? A madárinfluenza körüljárta hazánkat. Most mi vagyunk soron, de már annyi mindent kibírtunk, hogy egy kicsit több vagy ,,színesebb” vírus nemigen tud mit kezdeni velünk. Marad a villanyszámla kibeszélhető ténye. Megkaptuk. Az is, akinek több villanyórája van, és az is, akinek nincs televíziója.
A villanygazdaság alkalmazottja kedvesen utasított, ha úgy érezzük, van rá okunk és jogunk, kérelmezhetjük a tv-előfizetés eltörlését. Megtettük. Persze, a válasz várat magára, igaz, állítólag az illetékesek már postázzak a megalapozott kérelmek jóváhagyását. Addig dönthetünk: fizetünk, vagy figyelmen kívül hagyjuk a számlának azt a részét, amelyikkel nem értünk egyet. A következményeket még nem láthatjuk, de feltehetően nem maradnak el. Addig ne unatkozzunk - reménykedjünk!