— A Dunakanyar kapujából, Felsőgödről érkeztem. Talán az utolsó generációjához tartozom azoknak a hátizsákos, bakancsos turistáknak, akik stoppal járták be keresztül-kasul a Kárpát-medencét, legfőképp Erdélyt. A családi fészekből kapott útmutatás mellett talán leginkább az itt szerzett élmények indítottak arra, hogy néprajzkutató legyek — kezdte a bemutatkozást Péter. — A pécsi egyetemen kiváló mesterektől sajátíthattam el a szakmát, és noha úgy alakult, hogy hivatásszerűen nem folytattam, igyekeztem és igyekszem továbbra is hasznosítani a tanultakat, tapasztaltakat. Könyveket, tanulmányokat publikáltam, szabadidőmben a barátaimmal egy néprajzos honlapot is működtetünk, melynek mára jelentős, bárki számára hozzáférhető adatbázisa van. 

Kürtössy Péter (Vargyas Ildikó felvétele)

* Hogyan kerültél Kisoroszra, és mi minden tartozik a feladataid közé? 

— Az anyaországban a Nemzetpolitikai Államtitkárság 2015-ben indította el a Petőfi Sándor Programot, melynek célja a Kárpát-medence területén a szórványban élő magyarság identitásának erősítése, a közösségek segítése és az anyaországgal való intenzívebb kapcsolat kiépítése. A Délvidékre az idén nyolc ösztöndíjas került, többségük ide, a Bánságba, de Bácskában és Szerémségben is jelen vagyunk. Október 1-jétől tartózkodom a szolgálati helyemen, Kisoroszon, a munkámat a mentorommal egyeztetve alakítottam ki. Elsődleges feladatom a Torontál központ által szervezett eseményeken való tevékeny részvétel. Ez elsősorban a nemzeti és az egyházi ünnepek, tematikus napok megszervezéséből áll, de természetszerűleg minden más adódó feladatot is próbálok megoldani. Igyekszünk a település kulturális életét felpezsdíteni. Emellett számos más település is hozzám tartozik, így Magyarcsernye, Nagykikinda, Torontáltorda, Tamásfalva, Tóba és Magyarittabé, ahol a képességeim szerint szintén igyekszem helytállni.

 * Korábban is voltál már Vajdaságban? 

— Bácskában többször is jártam gyermekkoromban, de az igen régen volt. Leginkább a szabadkai piac nyüzsgő forgataga maradt meg az emlékezetemben. Bánság Szerbiához csatolt részén azonban most vagyok először. Amikor megpályáztam ezt az ösztöndíjat, egy kissé nagyképűen azt mondtam, ha nyerek, aligha tudnak a Kárpát-medencében olyan helyre küldeni, ahol még nem jártam. Nos, hamar kiderült, mekkorát tévedtem, de egyáltalán nem bánom, hogy így alakult. 

* Van-e olyan dolog, amelyet Kisoroszon láttál, ettél, tapasztaltál, éreztél először?

— Bár ismeretlen helyre kerültem, mégis sok minden az ismerősség érzetét keltette bennem. Anyai ágról Békés megyei vagyok, Nagyszénás környékén voltak tanyás gazdák az őseim. Az itteni táj nagyon hasonló ahhoz a környékhez, ahol gyermekkorom nyarait töltöttem. A gyönyörű ö-ző nyelvjárás is ismerősen cseng, és alapjában az emberek habitusa, gondolkodásmódja sem más, hiába jöttek el már több mint kétszáz éve Szeged környékéről. Az ételekben sem csalódtam, több kedves meghívást kaptam, ahol megismerkedhettem a helyi véres és májas hurka, valamint a svargli készítési módjával és ízével, sőt, még édesanyámnak is vittem belőle kóstolót. Talán csak egy dolog hiányzott: mi otthon nagyon paprikázunk, így sápadtnak tűnt a kolbász, de a zamata eloszlatta a kételyeimet. A helyi, számomra ismeretlen tájszavak sokszor mókás pillanatokat idéztek elő, de ezt nagyon élvezem, és különben sem ismeretlen a helyzet, hiszen a székelyföldi feleségem révén sokszor átéltem már hasonlót.

A kisoroszi fiatalokkal (Forrás: Facebook)

 * Milyenek az eddigi tapasztalataid?

— Azt hiszem, sikerült beilleszkednem, a legelejétől kezdve igyekeztem mindenkivel megtalálni a közös hangot. Valóban kedvesen fogadtak, és ma már úgy közlekedek a faluban, mintha otthon volnék. Bármely településen is járok, az emberek nyitottak a közös munkára és az ötleteimre. Remélem, ez így is marad, és több dolgot tudunk majd megvalósítani szolgálati időm alatt. Mert alapelvem az, hogy a munkát közösen végezzük, hiszen csak így van értelme, így lesz maradandó.

* Milyen terveid vannak még a közeljövőre nézve?

— Május végig szól a megbízatásom, és remélem, amikor elmegyek, maradandó emlékei lesznek az ittlétemnek. Több munkát elkezdtünk már itt, Kisoroszon éppúgy, mint más, hozzám tartozó községben. Igyekszem még egyéb olyan programokat (kiállítások, előadások) is szervezni, amelyek megmozgatják a helyi közösségeket. Részletekről már csak babonából sem beszélnék, de a tervek már megvannak. Jó lenne májusban újra találkozni, hogy beszámolhassak, ezekből mit is sikerült megvalósítani.

(Forrás: Kisoroszi Hírmondó)