Az első epizódokban egészen 1970-ig repülünk vissza, a videojátékok kialakulásához, majd a témák és az időpontok között olykor túlzottan is szabadon ugrálva érintjük a ’80-as és a ’90-es éveket is. A játéktermi zsivajtól a virtuális valóságig, a számítógépes játékok hőskorától az interaktív, már-már filmes élményekig — felületesen ugyan, de a készítők minden témába belekapnak egy kicsit.

Képek: imdb.com

Kezdődik minden a Space Invadersszel és a pénzdobálós automatákkal, majd következhetnek a házi konzolok, elsőnek persze a nagy öregek, azaz az Atari 2600-as és a jó öreg NES. Szó esik a Doom-forradalomról és a Segáról, a Mortal Kombatot övező botrányokról és az asztali szerepjátékok videojátékos adaptációiról is. Ezek mellett a 3D-s technológia fejlődéséről, a Donkey Kong körüli perekről vagy a Sonic nevű játékról is több érdekességet tudhatunk meg. Határozottan jó húzás, hogy az egész sorozatot Charles Martinet narrálja, aki nem más, mint Mario.

A brandek bemutatásán túl a sorozat központi témája a meg nem értett, kreatív zsenik, az örök álmodozók és a játékokból jelentős pénzbeli hasznot váró üzletemberek lelkivilága és hányattatásai. A Rekord viszont sajnos túl sokat akar, ezért a témában eleve jártas embereknek nem nyújt majd többet, mint azok a művészi témájú képeskönyvek, amelyeket például a fogorvosi rendelők várótermében találunk az asztalon. Azaz leginkább laikusoknak és a nagyon fiatal generációknak készült. Az interjúk többsége ettől függetlenül igen izgalmas: John Romero és az id Software születése, az EA fejese, Trip Hawkins és a John Madden Football, Nolan Bushnell az Ataritól és megannyi Nintendo-anekdota.

Mivel egy Netflix-sorozatról van szó, borítékolható volt, hogy egy-egy különleges nézőpont, esetleg ellentmondásos szál is megjelenik a történetben. A Rekordban például szó esik olyan gamerekről, akik a társadalmi perifériáról jöttek, a videojátékok teremtette univerzumokat pedig egyfajta menedékként élték meg a világ gonoszságától. Közéjük tartozik Rebecca Heineman játékfejlesztő is, aki a játékokban végre nőnek érezhette magát, habár William néven férfinak született. Rajta kívül szó esik még Ryan Bestről, aki GayBlade néven egy LMBT-szerepjátékot tervezett, melynek valamiért az összes példánya elveszett egy szállítási baki miatt.

A Rekord több ponton is gondol a laikusokra, így elmagyarázza például, hogy mi is az a számítógépes szerepjáték. A legerősebb pillanatok talán azok, amikor a Street Fighter II elkészítése körüli felhajtást és dedikációt látjuk, vagy Jositaka Amano Final Fantasy-illusztrációinak megszületéséről, illetve az Ultima sorozat egyik kiötlőjének élményeiről hallunk. A Rekord nem hibátlan, mégis izgalmas összefoglalója egy olyan médiumnak, amelyet még ma is gyakran gyerekesként azonosítanak, holott nagy utat járt be, hogy napjainkra többmilliárdos iparággá váljon. Kár, hogy a készítők valamiféle népnevelő meggyőződésből már megint értékes időt vettek el a valóban fontos játékoktól és alkotóktól, helyettük pedig bedobtak olyan személyeket és játékokat, akikkel/amelyekkel kapcsolatban megkockáztatom, hogy a legkevésbé sem voltak korszakalkotók vagy generációs mérföldkövek.

A Rekord szórakoztató, de nem túl mélyreható, ezért azok, akik egy kicsit jobban szeretnék megismerni a videojátékok történetét, inkább a YouTube-on keressenek a témához kapcsolódó, hosszabb összefoglalókat.