A hálózatkutatásnak vannak határozottan konfliktusokkal foglalkozó ágai. A hírszerzéstől a molekuláris szintig hatoló orvostudományig mindenhol jól alkalmazható. A hálózatkutatás módszertana alapján — bizonyos vélemények szerint — pontosan meg lehetett jósolni, hogy mikor fajul el egy konfliktus, hol lehet fegyveres összetűzésekre számítani a világban. A világháló létrehozása adott nagy lökést a hálózatkutatásnak. Az interneten a routerek közötti kommunikáció, a sejten belül molekulák közötti kölcsönhatások, a társadalomban pedig az egyének egymás közötti kapcsolatai mind-mind hasonló elveken alapulnak. Ránézésre ugyan úgy tűnik, hogy ezeknek semmi közük egymáshoz, ha azonban a hálózatelmélet szerint vizsgálódunk, számos hasonlóságot fedezhetünk fel. A természetes és a mesterséges rendszerek, a mindenütt beazonosítható hálózatok meglepő hasonlóságának egyik kulcsa a növekedés. Mert minden hálózat úgy bővül, hogy újabb elemek, csoportok adódnak hozzá. Ebből eredően a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az egyes komponensek viselkedése csak látszólag véletlenszerű. Az egyes elemek egy szigorú rend szerint kommunikálnak egymással. Az is megjósolható viszonylag nagy valószínűséggel, hogy mikor fog egy újabb elem vagy csoport a hálózathoz kapcsolódni.

Egy-egy komponens a rendszernek sokszor csak egy vagy csupán néhány elemével van kapcsolatban. De ettől még a hálózat részévé válik, csak a kapcsolódás nem olyan szoros. Ezek a kapcsolatok egyébként nem véletlenszerűek. Szigorú szabályok szerint épülnek fel, csakhogy első látásra nem mindig fedezhető fel bennük a logika. A szerkezetük pedig meghatározza a rendszer viselkedését. Sok minden eszünkbe juthat erről. Akár a számos összeesküvés-elmélet magyarázata vagy beigazolódása is. Az is, hogy egy ilyen szoros összefonódás jelentős veszélyeket rejt magában. Egy-egy elem vagy csoport a hozzá kapcsolódó elemeket is magával ránthatja. A csomópont meghibásodása esetén pedig az egész hálózat bedőlhet, összeomolhat. Amikor a Lehman Brothers csődje 2008-ban a világ egész pénzügyi rendszerét megingatta, valami hasonló történhetett.

Egy magyar fizikus, Barabási Albert László jutott el addig a felismerésig, hogy a hálózatok a természet- és a társadalomtudományok által vizsgált különböző területeken is megfigyelhetőek. A hálózatelmélet korábban abból indult ki, hogy a hálózatok, azokon belül is a kapcsolatok, csupán véletlenszerűen jönnek létre. A legújabb kutatások szerint azonban ez megkérdőjelezhető. Valószínűleg sem a társadalmi hálózatok, sem az élő anyag biokémiai rendszere nem véletlenszerű. A sejtekben lejátszódó biokémiai folyamatok, a szociális háló, a számítógép-hálózatok, de még az emberek szexuális kapcsolatainak hálózata is meglepő hasonlóságot mutat. Viszont nehéz, mondhatni, lehetetlen olyan gazdasági szervezetet találni, amely ne lenne szerves része valamelyik hálózatnak. A hálózatelmélet a jövő gazdasága szempontjából is új perspektívákkal kecsegtet.